Békére lelt az ötfős család a lázi tanyán

Értelmiségiek, mindketten mérnökök, a belvárosi létet cserélték le a faluszéli gazdálkodásra. A többdiplomás vasútfejlesztő mérnökök az internetnek köszönhetően otthonról dolgoznak, méghozzá felelősségteljes beosztásban. Történetük nem szól másról, mint arról: érdemes visszatérni a gyökerekhez. A modern élettel járó stressz levezetését segíti a természetközeli élet. 

Hidalgó, a ló dörgölődzik hozzám hatalmas orrával, négy kutya ugat folyamatosan; a tyúk­udvar végében két bárány áll méla lesben. Láziban járunk, éltető napsütésben. A hatalmas területen mindenfelé állatok, ahogy az egy faluszéli területen megszokott lenne. A különbség az, hogy többdiplomás értelmiségiek a háziak, akik napközben a számítógép előtt ülve állítanak elő magas hozzáadott értéket. A vendéglátó háziasszony hazai és olykor külföldi vasútfejlesztésekben vesz részt, kezdve a döntés-előkészítő tanulmányoktól a kiviteli tervek elkészítéséig, férjével közös cégük pedig vasúttervezéssel foglalkozik, forgalmi technológiákat készítenek. Kettejüknek öt diplomájuk van. Anita a héten egyszer utazik Budapestre, amúgy a meetingeken, értekezleteken online vesz részt. 

Váltani kellett 

– A városban éltünk, a gyerekek különórákra jártak, zeneiskola, sport, miegymás. A közvélekedésben az volt, akkor vagyunk jó szülők, ha mindennel elhalmozzuk őket. Ennek ellenére azt láttuk, hogy fásultak a gyerekek. Rohantunk, ahogy mindenki más egész nap, aztán fáradtan rogytunk le otthon. Azt éreztük, hogy nem vagyunk a helyünkön – kezdett bele történetükbe Bodóczki Anita. – Hosszú évekig a MÁV-nál dolgoztunk, amikor 2010-ben jött egy betegség, amely összefüggésben volt a mindennapos túlterheltséggel, a munkahelyi stresszel. Sok volt. A kórházban pihenve elgondolkoztam: itt vannak a gyermekeink, ők a legfontosabbak, fel kell őket nevelni. Váltani kellett. 

Maguktól csinálják 

Körbesétálunk az állatok és a vetemény között. Krumpli, kukorica, paprika, karalábé, hagyma, gyümölcsfák – amik egy kertben kellenek. A gazdálkodásban vegyszereket nem használnak, a kiscsirkéket saját maguk keltetik. A családban mindenki kiveszi a részét a munkából, azt, amit szeret csinálni. A ház ura, Bodóczki Mihály igazi ezermester, felesége a munka mellett a ház körüli napi teendőket végzi, míg a gyerekek közül Ági a háztartásban segít, mos, takarít, főz, Ani az állatokkal foglalkozik, a kis Vica a tojásokat szedi össze, a veteményest gazolja. Nem kell nekik szólni, maguktól csinálják. 

Folytatni a hagyományt 

– A nagyszülőktől lestük el a gazdálkodás fortélyait, amit ők a szüleiktől, azok pedig az ő szüleiktől, és így tovább. Évszázadokon át ez volt a rend, aztán megszakadt a vonal, egy generáció kiesett a városiasodással. Jó lenne megismertetni ezeket a gyermekekkel – vezet körbe a háziasszony egy saját készítésű bodzaszörp kíséretében. A három lány közül a legnagyobb Pécsre jár egyetemre, építészmérnöknek készül, a középső a győri Révai-gimiben most érettségizett, a legkisebb a győrasszonyfai általános iskola harmadikos tanulója lesz ősztől. Anit, a középső lányt faggatom végezetül: – Nem nagyon használom a mobiltelefonomat, inkább kint vagyok a szabadban és etetem az állatokat. Nem hiányzik semmi, nagyon jó itt – válaszolja.