Ínyencek malaca - A Rábaközben még ma is találkozhatunk mangalicával - fotók

A farádi Szalay család kilenc évvel ezelőtt kezdett mangalica disznót tartani. Elsősorban azért vágtak bele a tenyésztésbe, hogy saját termelői boltjaikban kiszolgálják a vásárlói igényeket. Az évek alatt megismerték a fajtát, „kitanulták” a tenyésztés fortélyait. Azt is tapasztalják, hogy a mangalicahús egyre népszerűbb a fogyasztók körében. – Tíz kocával és egy kannal kezdtük a tenyésztést, ezt az állatlétszámot tartjuk ma is – mutatta be lapunknak a gazdaságot ifj. Szalay Ferenc.

– A mangalicának különleges húsa van, kissé zsírosabb, mint a hagyományos házi sertésnek. Aki megkóstolja és megszereti, többé nem is kíván mást – mondta el lapunknak ifj. Szalay Ferenc. 

Szalayék klasszikus ridegtartásban foglalkoznak a jószággal, edvei tanyájukon van ehhez megfelelő terület. – Ez a természetes élőhelye a mangalicáknak. Lehet, hogy ily módon nem fejlődnek olyan tempóban, mintha ólban élnének, de mindenképpen ez az egészségesebb környezet a számukra. A takarmányozásra odafigyelünk, búzát, árpát, kukoricát kapnak, de csak ledarálva. Megfigyeltük ugyanis, hogy sokkal jobban hasznosítják a takarmányt ebben a formában, és szebb lesz a húsuk. Szabadtartásban körülbelül egy év alatt lesz vágásérett az állat – jegyezte meg. 

Ifj. Szalay Ferenc a fajta jövőjét firtató kérdésünkre elmondta: egyelőre külföldön nagyobb a kereslet, de itthon is emelkedik a fogyasztás. Köszönhető ez a szakmai szervezetek, illetve az Agrárminisztérium népszerűsítő kampányainak is többek között. 

A mangalica nemcsak nemzeti kincsünk, de védett őshonos és régi magyar állatfajta is. A XIX. század elején terjedt el Magyarországon, az 1810-es években a korabeli beszámolók már mint közönséges fajtáról írtak. A mangalica jelentőségét jelzi, hogy Győrben és Kőbányán hizlalótelepeket hoztak létre számára. Ma már kevesebb a háztájiban tartott állat. Egykor minden hazai parasztudvarban megtalálható volt a mangalica, ami exkluzív élelmiszernek számít a világ minden táján. A különleges ízvilágú húsféle belföldi fogyasztásának ösztönzésére nemrég kampányt indított az Agrármarketing Centrum, az Agrárminisztérium és a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete. A mangalica – bár minősége miatt magasabb árkategóriás terméknek számít – nem luxusélelmiszer. 

– A kampány nemcsak az állat tartásáról, hanem annak történelméről, a húsáról és gasztronómiai értékéről szólt. Országos szinten mintegy kétszáz kisebb-nagyobb tenyésztő foglalkozik mangalicával. Érdekessége, hogy az alapanyag minőségében, textúrájában és beltartalmi értékeiben is többet tud nyújtani, mint a hagyományos sertés – fogalmazott lapunknak Giczi Gergely, az Agrármarketing Centrum ügyvezető-helyettese. Hozzátette: a mangalica sertést tartási és tenyésztési körülményei, az egyszerűsége, jó zsírtermelő képessége szinte világhírűvé tette. Különlegessége a zsírjában és annak összetételében van. A mangalica háromszor lassabb ideig nő, mint a hagyományos sertés. Emiatt vastagabb zsírréteget növeszt a bőre alatt, ami a húsnak különleges ízvilágot kölcsönöz. Ennek is köszönhető, hogy a világ legdrágább éttermei kínálják New Yorktól Tokión át Szingapúrig. 

A Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének közleménye szerint az ágazat jövője szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a hazai különleges ételeket kínáló éttermek is nagyobb arányban tűzzék étlapjukra a mangalicát, és a legdrágább külföldi éttermek után a hazai vendéglátók is bátran „használják” majd ezt a prémium alapanyagot.