Ismerjék meg százegy év és négy generáció történetét a győri családban

• A győri Magyar családban a legszebb korú és a legfiatalabb tagja közt több mint 101 év a korkülönbség.
• Felvételünkön a 101 esztendős Magyar József, a 66 éves Magyar Károly, a 32 éves Magyar Gergő és kisfia, a legkisebb, Magyar Gergő Nolen 5 hónapos. A négygenerációs család harmadik férfi tagjával beszélgettünk az év fordulója előtt.
• A dédapa Amerikából a Carpathia hajó fedélzetén utazott haza. Azon a hajón, amely a Titanic mentésére sietett annak utolsó órájában. 

– Az általam eddig nem kevésnek hitt harminckét évet is fel kell szoroznom, hogy el tudjam képzelni, mekkora korkülönbségek vannak a családunkban. Papának már vannak nagyobb dédunokái, ám most úgy gondoltuk, a legfiatalabb társaságában szembetűnőbb lesz a generációs különbség – mondta el lapunknak Magyar Gergő újdonsült apuka, aki családjának néhány különleges történetét is megosztotta a Kisalföld olvasóival.

– Milyen generációs váltásokat, változásokat és hasonlóságokat tapasztalnak?

– Véleményem szerint óriási a generációs változás. Papa idejében még táviratok formájában történt a kommunikáció, gyakran átkeltek lovas kocsival a befagyott Balatonon, többek közt hószánnal igyekezett a saját esküvőjére is. Aznap éppen akkora hó esett, hogy csaknem elmaradt az esküvő az időjárási viszontagságok miatt. Akkor pedig megnézhette volna magát a Magyar család. Elképzelhető, hogy nem is tudnék most ezekre a kérdésekre válaszolni. Papát én mindig is nyugodt embernek tartottam. Az idő múlásával életünk intenzitása exponenciálisan nőtt. Édesapám természetesen már tempósabb volt az ereje teljében levő papához képest is, én meg aztán egy dinamós mókuskerékben el tudnék látni egy várost árammal. A külső jegyekbeli hasonlóságok viszont meglepő óvatossággal mutatkoznak meg.

– Hogyan tartják a kapcsolatot, mennyire szoros a kapcsolat a távolság és a korbeli különbségek miatt?

– Mivel papa egy gondozási központban tartózkodik Siófokon, én személy szerint ritkán tudok elmenni hozzá a kis családommal innen Győrből az öt hónapos Magyar utánpótlásunkkal. Ellenben papa három gyermeke közül ketten heti szinten látogatják. A harmadik testvérnél is csupán a távolság okán szerényebb az üdvözlő puszik száma.

– Vannak családi történetek, élmények, amelyek generációról generációra továbböröklődnek?

– Természetesen a mi családunk is büszkélkedhet apáról fiúra szálló történetekkel. Annak idején a dédapám a jobb megélhetés reményében többször is megjárta Amerikát. Dédanyám viszont nem bírt honvágyával, hazajött Magyarországra, dédapám pedig követte szerelmét. Hazaköltözésének magányos útját történetesen a Carpathia hajó fedélzetén töltötte. Ez pedig az a hajó, amely a Titanic mentésére sietett annak utolsó órájában. Így a dédapám részese lehetett a történelmi pillanatnak, a mentésnek. Papa a II. világháború idején bevonult katonának. Miután elég hihetően elő tudta adni, hogy ő a környék legjobb szakácsa, megkapta a hőn áhított, nyugodtabb posztját a konyhán. Hamarosan mégis a frontra küldték, ahol aztán orosz fogságba esett. Akkoriban ott tífuszjárvány pusztított, így hamar megszűnt az a fogolytábor, és a kalocsai kórházba került beteg katonatársaival. A kórházparancsnokság a helyieket kérte fel a katonák istápolására akár házi koszt formájában. Így aztán jótéteményeseiket a katonák aranyosan keresztanyunak, keresztapunak nevezték el. A felgyógyulást követően azonnal frontra küldték a katonákat, így papát is. Ez már a nyilas korszak alatt történt. Papa őrangyala itt sem volt rest, így meg tudott szökni és otthona padlásán megbújva kihúzni a maradék időt a háború végéig.

– Milyen családi hagyományaik vannak így az év végén, amikhez ragaszkodnak és biztosan megtanítják majd a legkisebbnek is?

– A karácsonyi időszak például mondhatni már forgatókönyv szerint zajlik minden évben. December 24-én a másik családi ágat képviselő nagymamámhoz megyünk diétát szegni. Itt igyekszünk ezen családi vonal minél több tagjával ünnepi puszit váltani, a számtalan süti és egyéb sültek mellett hagyományos családi borlevest és melegszendvicset fogyasztani. Minden karácsonykor felvágunk egy szép nagy piros almát, amelyet körbeadunk és mindenkinek ennie kell belőle, jelképezve, hogy mind egyből vagyunk és összetartozunk. Ezután mamám minden évben „titokban” kioson a konyhából, elbújik, majd jó hangosan megrázza kis csengettyűjét, hangosan kiáltva, hogy „Itt járt a Jézuska!”. Ekkor mindnyájan bevonulunk a nagyszobába, körbeálljuk a fát és karácsonyi énekek kíséretében adjuk tiszteletünket az ünnepnek. Másnap a család másik felével igyekszünk találkozni, 101 éves főhősével, valamint édesapám testvéreivel, a többi kedves rokonunkkal. Az idén sem volt ez másként.