Egy régebbi kiruccanásról...

Ma egyébként nem sok minden történt velem, végre aludhattam ameddig akartam. Otthon nem nagyon tudtam, mert sok volt a tennivaló. Miután felkeltem, elsétáltam a suli menzájára. Nagyon jó idő van, örülök neki, mivel általában elég fázós vagyok. Izgatottan, s kíváncsian mentem a menzára, hogy vajon mi lesz az ebéd: krumpli vagy tészta. Általában ez a két köret van, s havonta egyszer rizs. Nagy szerencsém volt, ma rizs volt. :)

Utána visszasétáltam a lakásra, találkoztam a kedvenc sarki pék bácsimmal, aki mindig távolról integet. Egyszer vettem nála „görögül" egy τιροπιτα-t, ami valami sajtos cucc, s azóta mindig távolról köszön. Délután jött a főbérlőnk, aki nagyon aranyos egyébként, de nem tud egyáltalán angolul. Ilyenkor általában én intézem az ügyeket négyünk közül, s mindenki röhög, ahogy magyarázok szótárral a kezemben. De mindig megértjük egymást. Tegnap már hívott telefonon, amikor a könyvtárban voltam. Mobilon keresztül kicsit nehezebb megérteni egymást, így hipp hopp kerestem vkit, aki éppen ott tanult mellettem, és megkértem, hogy beszéljen a főbérlőnkkel. A srác nagyon segítőkész volt, mindent lebeszélt a telefonban. Megint szereztem egy új barátot. :) A főbérlő azt hitte, hogy nem akarunk fizetni. :)  Amikor ma jött, megnyugtattam, hogy fizetünk, csak mivel egyedül vagyok nincs nálam annyi pénz hogy a 4 havi villanyszámlát (itt 4 havonta van) és a lakbért is kifizessem. Megkínáltam kávéval és megismertettem vele is a zserbót és a beiglit. A kávéval jól beégtem. Miután lefőztem, rájöttem, hogy nincs itthon se cukor, se tej (de azért megitta). :)

Holnap jön vissza a lengyel lakótársnőm, már nagyon várom. Na meg a suli is folytatódik, úgyhogy nem lesz lusti reggel. Délután pedig meglátogat újra a főbérlő.

Most bejöttem megint a könyvtárba, de már nem „melegedni". Este megint átjön pár barát, s mozizunk. Jó lesz, ha mindenki visszajön, mert szeretem ha pörgés van. Mivel most más nem jut eszembe, de megígértem, hogy nem fogom elhanyagolni a blogot, ezért úgy döntöttem, hogy beszámolok az egyik korábbi kirándulásomról.

Helyszín: Meteora. Thesszáliában, Kalambaka tartományában, a Pindos-hegy keleti oldalán található. A kolostorok az Andikhasia-hegy keleti lejtőjén fekszenek. 1-2 km-re van Kalambakától és megközelítőleg 25 km-re észak-nyugat Trikalától. Megközelíthető autóval, busszal, vonattal. 285 km-re van Thessalonikitől és 326 km-re Athéntől. Érdemes korán reggel elindulni, vagy egy éjszakát ott tölteni.

Mi Thessalonikiből vonattal mentünk, mivel görög diákigazolvánnyal kedvezőbb a tömegközlekedést választani. Minden nap 17:59-kor közvetlen vonat megy Kalambakára, de mivel nem akartuk az éjszakát ott tölteni, ezért mi inkább az átszállásos verziót választottuk. Korán reggel indultunk a vasútállomásra, ahonnan 5:08-kor indult a vonat Larisszába. Larisszában át kellett szállnunk egy másik vonatra, mely Kalambakára ment. 9-kor érkeztünk meg. Először a „Tourist Information"-be mentünk, hogy gyűjtsünk néhány érdekes prospektust. Nem volt nehéz megtalálni, mivel rendelkezésünkre állt egy térkép a városról, és évfolyamtársaink, akik már korábban ellátogattak a Meteorához, kellő információt nyújtottak utazásunk előtt. A kolostorokba régen gyalog jártak, és a magas épületbe kosár és kötél segítségével jutottak fel. Ma már jól kiépített utak állnak rendelkezésünkre, így nem kell kockáztatni az életünket a kötélen felhúzva.

A kolostorok látogatását érdemes a „Great Meteoron"-nal kezdeni, melyről később még írok. Ide nyáron minden nap, télen pedig hétköznap egy busz közlekedik. A jegy 2 euro. A hegy lábánál, a központban több taxi is várakozik az arra járó turistákra. Mivel mi hétvégén utaztunk ide és a busz nem járt, a taxit választottuk. Az árban könnyen megegyeztünk, a kezdeti hét eurót sikerült hatra lealkudnunk, így kényelmesen utaztunk a busz áráért. A hegyen sétáltunk, de amikor az eső már szinte szakadt, akkor megállítottunk az út mentén sétálva egy autót, hogy elvinne-e minket a következő kolostorig. A helyi lakos nagyon barátságos volt, megengedte nekünk, hogy öten beüljünk a kocsiba. :) Így hatan ültünk a kis autóban, plusz a csomagok. Mivel én stoppoltam a kocsit, ezért nekem jutott az a kiváltság, hogy előre üljek. :)

Hatan egy autóban+a csomagok

Az utolsó kolostor látogatása után szintén megállítottunk egy autót, akik segítettek a nagy viharban visszajutni a városba. Sajnos mi nem a legszerencsésebb időpontot választottuk. Egész nap esett az eső, s persze esernyő nem volt nálunk. Éghajlat: Nyáron általában szárazság, meleg van, télen viszont erős hóviharok, hideg időjárás jellemzi. A legtöbb turista nyáron látogatja a kolostorokat, de azért most is több turistával találkoztunk. Főként kínaiakkal és fiatalokkal, akik valószínűleg az Erasmus program keretében Görögország különböző városaiból látogattak el ide, mint ahogy mi is tettük.

Jöjjön egy kis történelem: A „meteora" szót ha szó szerint lefordítjuk, annyit jelent, hogy a levegőben, mivel úgy tűnik mintha ég és föld között lebegnének a kolostorok. A hegy különleges formáját a földrengés és a folyó alakította hosszú évek folyamán. A Világörökség listájára 1988-ban jegyezték fel. Az első szerzetesek a XI-XII. században jelentek meg ebben a térségben. Csak az 1350-60-as években kezdődött a nagyobb létszámú letelepedés. Thesszália labilis hatalmi viszonya, a törökveszély, az útonállók, stb. mind-mind olyan veszélyt jelentett, mely elől a remeték ebbe a világtól elrejtett világban menekültek. A források szerint az első szerzetesi közösséget Nilosz atya alapította 1367-ben.( Takács Erika: Világjáró útikalauz, Görögország. Inkvizítor Könyvkiadó, Bp, 2000) 1344-ben Athanasziosz, Varlaam és 13 másik szerzetes felmászott az egyik nagy hegyre és elkezdték az első kolostor megépítését, majd létrehozták az első cönobita szerzetesközösséget, amit a Nagy Meteoron-nak, angolul „Great Meteoron"-nak vagy „The Holy Monastery of the Metamorphosis"-nak neveznek. A legnépszerűbb kolostor az összes közül. Ennek a kolostornak a felemelkedése Palaiologosz Ureszisz Simeon, szerb fejedelem fiának 1388-ban történő belépésével kezdődött, aki magával vonta a szerb fejedelemség és gazdag családok adományozását, gyámkodását. Ez persze nem volt érezhető a szerzetesközösség tagjainak életmódjában, mivel minden világi örömtől megvont, aszketikus, azaz önmegtartóztató, élet örömeiről lemondó életet éltek. Simeon 1371-ben meghalt, és fiát, Ioannis Ureszisz Palaiologoszt nevezte ki uralkodónak. Ioannis ezidőben az Athos hegyen tanult, de visszatért Thesszáliába, hogy elfoglalja a trónt. Felmászott a Nagy Kolostorba és találkozott Athanasziosszal. Annyira le volt nyűgözve a békés kolostori élet láttán, hogy lemondott a trónról és csatlakozott a szerzetesek közösségéhez. Később Ioasaph Brother, azaz József testvérként vált ismertté. 11 évig együtt fejlesztették a kolostorokat, és amikor Athanasziosz meghalt, Ioasaph folytatta a nagy álom megvalósítását. A vallási közösségtől kapott ajándékból felújította a Metamorfozis Templomot, új cellákat és kórházat épített a szerzeteseknek. Az egyensúly azonban felborult a kolostorközösségben a gazdagságért vívott belső hatalmi harcok miatt. A XVII. század elején már egy olyan visszafordíthatatlan folyamat állt be, melynek során elnéptelenedtek a kolostorok és a szerzetesek száma a minimumra csökkent. Ezt követően a török sereg rablóhadjáratot indított az 1820-as években, melynek során több kézirat, könyv, kincs tűnt el a kolostorokból és sok szerzetest meggyilkoltak.

A fennmaradt kolostorok:

A nagy Meteoron (Holly Monastery of the Metamorphosis)

Az első kolostor, amit meglátogattuk a már korábban említett nagy Meteoron volt. Ez az a legismertebb és leggazdagabb kolostor. A legmagasabb sziklán épült, 400 m-re Kalambaka felett. A bejáratnál kedves öregember fogadott minket. A belépő 2 euró, de görög diákigazolvánnyal ingyenes volt. Nőknek kötelező a szoknya viselete még hosszú nadrág esetén is. A szoknyákat a bejárat mellett találhatjuk. Miután felvettük a megfelelő öltözéket, bementünk a kolostorba. Gyönyörű látvány fogadott minket. Forrásaim szerint itt találhatóak Görögország legszebb falfestményei és a Post-Bizantin művészeti alkotásai. A főtemplomban gyönyörű fából faragott és gyöngyházzal díszített püspöki trónok találhatóak az 1616-os évre visszamenőleg. A katolikus templom 12 oldalú kupoláján, 24 méter magasan csodálatos freskók láthatóak, amelyek elmesélik a keresztények üldözését a rómaiak elől hihetetlen pontossággal. A bejárattól balra és jobbra a szerzetesrend kiválóságai, közöttük az alapítók képmásai láthatók. Az építményben az egyik legöregebb épület a konyha. A kolostor télen minden nap reggel 9 órát délután 4 óráig nyitva van (kivéve kedden és szerdán), nyáron pedig 9 órától délután 5 óráig (kivéve kedden)

Varlaam-kolostor

A Nagy Meteoron kolostorból csodálatos látvány tárul elénk, ami nem más, mint a Varlaam-kolostor. 1552-es években épült. Freskói, melyeket Frangosz Kasztellanosz festett többek között Varlaam és Ajiosz Damaszkinosz képmását is bemutatják. A XIV. században épített kápolnáját XVII. századi freskók díszítik. Több gyönyörű fából faragott keresztet is láttunk, és egy 13000 literes fahordót is. A kolostor télen minden nap nyitva van 9 órától délután 3 óráig (kivéve kedden és pénteken), nyaranta pedig reggel 9 órától 2 óráig nyitva van, bezár egy órára, majd délután 3 órától újra rendelkezésre áll egészen este 6 óráig (keddenként zárva van).

Agia Triada-kolostor (Szentháromság kolostor)

A Varlaam kolostortól hosszú gyalogút visz a Szentháromság kolostorig. Ezen az úton állítottunk meg a szakadó esőben egy kedves arra járó öregembert, aki elvitt minket az autójával. A kolostor még a szakadó esőben és csurom vizesen is nagyon érdekes volt. 1458 és 1476 között építették. A hagyományok szerint Dometiosz szerzetes alapította. A kolostor egy James Bond film által lett népszerű, melynek címe (For Your Eyes Only). A kolostorig 140 lépcsőfokot tettünk meg, mely a sziklafalba volt vésve. Szerencsékre ez megvédett minket az esőtől. Elsőként a Szent Jánosról elnevezett kis templom mellett haladtunk el, melyet 1682-ben építettek a sziklafalból kivájva. A kolostort kb. a XVII. században építették és 1741-ben Antoniosz és Nikolaosz felfestették a falfestményeket. Sajnos nagyon sok érték - beleértve egy harangot is -, eltűnt a német megszállás alatt az 1940-es években. A hegyről csodálatos látvány tárult elénk, az egész városkát láthattuk. A kolostor minden nap reggel 9 órától 12:30-ig, majd 3 órától 5 óráig nyitva van, kivéve keddenként.

Agiosz Sztefanosz-kolostor

Az utolsó kolostor, melyet meglátogattunk. Sajnos a hosszú sétánk nem volt szerencsés, mivel a kolostor zárva volt. Kívülről nagyon gyönyörű volt, a Nagy Meteoron után szerintem e második legnagyobb. A szikla első lakosa Jeremiás remete volt és még néhány szerzetes, akik kisebb cellákat építettek és egy kápolnát, melyet Szent Sztefan megszentelt. Annak ellenére, hogy a kolostort a XIV. században alapították, a kis kápolna valamikor csak a XV. században épült. Agiosz Sztefanosz teteje fából készült, és 1545-ben készült falfestmények díszítik. A templom 1798-ban épült. Kincstára többek között 100 régi kódexet, ezüsttárgyakat és ikonokat, valamint török kori iratokat őriz. A kolostorban 31 szerzetes élt 1880-ban, de 1960-ban már szinte mindenki elhagyta. Ennek köszönhetően a kolostor átalakult zárdává. Az apácák ma olyan fontos közösségi- és vallási munkákat végeznek, mint például bizánci zenék oktatása, szentképek rajzolásának tanítása és vallási könyvek írása. A kolostor a vendégeknek szállási lehetőséget is nyújt. Nyitvatartása: télen 9:30-tól 13:30-ig és 15:00-tól 17:00-ig. Nyáron 9 órától délután 2 óráig, majd 15:30-tól este hat óráig. Hétfőnként zárva van.

A mi kirándulásunk itt véget is ért, mivel az egyik kolostort csak kerülő úton tudtuk volna megnézni (Russzan kolostor), a másik pedig zárva volt (Agios Nikolaosz Anapafszasz szent kolostora). Szerencsénkre két görög lány visszavitt minket a városba, ahol meleg teát kortyolgatva, giros-t eszegetve, elégedetten emlékeztünk vissza erre a csodálatos napra. Az esti vonattal visszatértünk átfagyva, csurom vizesen „városkánkba", Tesszalonikibe, s együtt végigéztük a képeket egy csésze forró tea mellett.