Mindegyik mór tegye meg a kötelességét

A falusi turizmus tehát nyugodtan tekinthető olyan tevékenységnek, amelynek három fő szereplője van a szabályozórendszert működtető kormányzaton és a régiós szervezeteken kívül: az önkormányzat, a vállalkozók és maga a lakosság.

Egyelőre az a jellemző - tisztelet a kivételnek -, hogy a három szereplő érdekei koordinálatlanok, ki-ki csak a saját érdekeinek a szószólója. Jó esetben a lakossági érdekek nem atomizáltan nyilvánulnak meg, hanem létezik valamilyen helyi civil szerveződés, amely nem kifejezetten turisztikai indíttatásból született, de képes a lakossági érdekek koncentrált megjelenítésére.

A vállalkozók nem egyszer szakmai testületekben, illetve teljes körűen a kamarákban tömörülnek, de ezek ritkán tartanak fenn helyi szervezeteket a falvakban és ez idáig még kevésbé karolták fel a falusi turizmus fejlesztésére irányuló kezdeményezéseket.

Nem árt tehát tisztázni az érdekviszonyokat, az előnyöket és a hátrányokat, figyelemmel kísérni alakulásukat.

A lakosság - főleg kezdetben - erősen megosztott. Mindazok, akik közvetlenül érdekeltek a vendégforgalomban, egyértelműen turizmusfejlesztés pártiak. Nehezebb, de nem lehetetlen megértetni a fejlesztés előnyeit azokkal, akik a bevételekből közvetlenül nem részesednek és csak a gondokat látják. Nem könnyű átlátni, hogy a turizmusnak köszönhetően javuló foglalkoztatottsági-megélhetési helyzet áttételesen mindenki számára előnyös: nem kell bezárni iskolákat és óvodákat, nem kell elküldeni tanárokat, több pénz jut munkahelyteremtésre és szociálpolitikára stb.

Az sem lehet közömbös, hogy a turizmusból közvetlenül profitálók nem csak hasznot húznak belőle, de annak terheit is kénytelenek viselni: központi és helyi adókat fizetnek, alkalmanként ezen túlmenően is részt vállalnak a település turisztikai marketingjének és promóciójának finanszírozásából.

El kell érni, hogy a lakosság segítse, de legalábbis ne akadályozza a turizmus fejlesztését.

Nem egységes az önkormányzatok hozzáállása sem. Vannak olyanok, amelyek puszta bevételi forrásnak tekintik a turizmust, vannak mások, amelyek hatásos eszközként kezelik a problémamenedzselés folyamatában, és végül akadnak olyanok is, akik kényelmességből elhanyagolják, mert meg kellene magyarázni, hogy miért kap a településpolitikán belül a turizmus prioritást és ennek alapján nagyobb súlyt a költségvetési kiadások között.

A viták még inkább kiéleződhetnek, ha a turizmuspárti polgármester maga is vállalkozó. Könnyen rásütik a bélyeget, hogy a turizmusfejlesztő, vállalkozásokat ösztönző, segítő önkormányzati magatartásért önérdekből küzd, pedig a falu és az egyén érdekei nem csak hogy összeegyeztethetők, de éppen hogy összehangolást igényelnek. Ebből a folyamatból a polgármester és a képviselőtestület sem zárható ki. Egy alaptalan vád, vagy éppen az elvtelen korrupció alapos döntéselőkészítéssel és a nyilvánosság biztosításával szerintem kivédhető, megelőzhető.

Az önkormányzatok feladatai közé sorolható az eltérő érdekek koordinálása, a turizmusfejlesztés menedzselése és annak elfogadtatása a lakosság körében, valamint a vállalkozások működésének támogatása. Egy jól működő településen tudatos településpolitikát alkalmaznak, ebbe kell beépülnie a turizmuspolitiká­nak is, amely mindenképpen magasabb szintű és hosszabb távra szóló, mint egy esetileg megrendelt és elkészített turizmusfejlesztési koncepció vagy akcióprogram. Az önkormányzati feladatok közé sorolható a forrás- és tőkehiányok pótlására irányuló segítségnyújtás, a településmarketing kidolgozása és megvalósítása, a hagyományok ápolása és a környezet védelme a fejlesztéseknél. Egyes feladatok a lakosság civil szervezeteivel megoszthatók, átadhatók, de ez nem csökkenti az önkormányzatok felelősségét a falufej­lesztésben.

Vállalkozásoknál egyetlen vezérelv számít igazán hatásosnak és ez a profit. A vállalkozói szférától éppen ezért nem lehet rossz néven venni, ha nem rohan valóra váltani a rózsaszínű álmokat, ha csak akkor mozdul rá valamilyen fejlesztési elképzelésre, ha az önkormányzat konkrét módon, tettekkel érzékelteti vállalkozásbarát mivoltát. A vállalkozó tehát folytassa saját profitorientált tevékenységét, de egyúttal nem árt, ha tekintettel van a település ún. tűréskorlátaira és turizmusfejlesztési érdekeire is.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Falusi Turizmus Egyesület a maga szerény eszközeivel igyekszik segíteni, támogatni a helyi kezdeményezéseket, hiszen ebben rejlik - többek között - közhasznúsága is, és ezt diktálja a manapság egyre inkább ismertté váló szerveződési elv, a TDM, a turisztikai desztinációs menedzsment gondolata.

A TDM nem más, mint e helyiek összefogása azért, hogy bizonyítsák és megszervezzék a világszerte híres magyar vendégszeretetet. A turisztikai desztnációs menedzsment célja, feladata, hogy az adott faluban, falvakban megteremtsék a vendégfogadás minden feltételét.

Tudni kell viszont, hogy a TDM csak akkor működhet jól, ha a helyben lakók, a közvetlen érintettek kezében az irányítás, ha ők mondhatják meg, hogy mire szabad és kell fordítani a turizmusfejlesztésre elkülöníthető pénzeket. A TDM gondolatától ugyanis távol áll, hogy rájuk telepedjem bármilyen botcsinálta térségi szervezet, amelyiknél ellenőrizhetetlen, hogy mennyit költ saját magára, és áttekinthetetlen, hogyan folynak el ismeretlen zsebekbe a közpénzek.

Ha a helyi TDM-szervezetek saját akaratukból csatlakoznak egy térségi vagy megyei TDM-hez, vagy éppen maguk alakítanak egyet, arra nagyon vigyázzanak, nehogy Gólemként kiszabaduljon az irányításuk alól, és ellenük forduljon a teremtményük, nehogy az őket képviselő és szolgáló szervezet helyett egy élősködő parazitát kapjanak cserébe!

Nem mindegy, mivel etetjük őket és saját magunkat...