2019.04.01. 14:56

Pumát kapott le az aggteleki vadkamera - mielőtt bármit elhisz, nézze meg a dátumot!

Ma reggel olvastuk: puma mutatkozott Aggteleken. Aztán rájöttünk, milyen nap is van ma. Utánajártunk, mióta és miért ugratják egymást az emberek bolondok napján, és adunk néhány tippet, hogyan viccelheti ma meg embertársait. Egyébként észrevette, hogy kikötődött a cipőfűzője?

Farkas Judit

Pumát kapott lencsevégre az aggteleki vadkamera - ezt a hírt olvastuk el a mai napon először, reggeli kávé közben, félig nyitott szemmel. Egy online szerkesztő ilyenkor brékinget kiált - de azért előtte megnézi a naptárat. Április elseje az a nap, amikor tényleg mindenki átgondolja, elhiheti-e, amit az interneten olvas: a puma Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. Ott is lapul a cikk alján az "álhír" címke.

Homályba vész a szokás eredete, miért is szívatjuk egymást április elsején akkora lelkesedéssel, mint minket az időjárás. Kevésbé fantáziadús tudósok éppen a csalóka, szeszélyes, beugratós áprilisi időnek tulajdonítják a vicceskedés kialakulását. A wikipédia szerint az egyik magyarázat azt mondja, kelta szokásból alakult ki, ők április kezdetén vidám, bohókás tavaszi ünnepeket ültek. Más magyarázat szerint IX. Károly francia király egyik rendeletéből ered, aki 1564-ben tette át az új esztendő kezdetét január elsejére, a korábbi április 1-ről. Az újévi ajándékozás szokása azonban nem veszett ki, hanem átalakult: bolondos ajándékokkal lepték meg egymást az emberek.

Mi volt az őstréfa?

2014-es cikkünkben írtuk: vannak tudósok, akik az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik április elsejét, amikor úr és szolga egy napra szerepet cserélt. A szerepcsere nem ment ki a divatból, gyerek - és kamaszkorunkban még szokás volt fordított osztályt játszani ilyenkor, a jobb fej tanárok közreműködésével. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette. A szabinokat az áprilisi Neptun-ünnepre hívták Rómába, aztán becsapták őket: szíves vendéglátás helyett elragadták lányaikat és asszonyaikat. Újabb érdekes magyarázat szerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a magyar Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is). A franciák mögött nem maradhat el a a Német-Római Birodalom: az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés úgy döntött, hogy 1540. április 1-jével egységesítik a pénzverést. A spekulánsok rögtön aktivizálták magukat, de végül ráfáztak, az egységesítést az utolsó pillanatban elhalasztották.

Ezt a kedves feliratot egy szegedi házfalon találtuk. Vajon honnan ered a bolondok napja?

Álhírek a sajtóban - már történelem

A 18. századi Angliában, amikor már a sajtó is be tudott szállni a mókába, üzemszerűen űzték a szívatásokat. 1798-ban hirdetés formájában tudatták, hogy április 1-jén soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és elvált nők, mindenféle rendűek, rangúak. Az olvasók szép számmal össze is gyűltek megnézni a menetet, majd amikor valaki elkiáltotta magát: "április elseje!", nevetve szétoszlottak. Sokan akkor jöttek rá, hogy ők maguk a soha nem látott menet. Egy francia lapban az 1900-as évek elején az Eiffel-torony lebontásáról adtak hírt, mire összegyűlt minden épkézláb ócskavas-kereskedő.

A BBC 1957-ben bőséges svéd spagettitermésről adott hírt. Az ugratást sokan komolyan vették, még érdeklődtek is a spagettifa után.

Az első internetes április 1-jei tréfa valószínűleg 1984-ből származik: a holland Piet Beertema elterjesztette az akkori világhálón: a Szovjetunió csatlakozni akar a mai internetes fórumok elődjének tekintett usenet hálózathoz, mert a kommunista párt akkori főtitkára, Konsztantyin Csernyenko szabad vitafórumot keres. (A csatlakozás 7 év múlva tényleg megvalósult, Csernyenko nem érte meg.)

1997-ben egy kínai újság április 1-jén arról írt, hogy Peking és London megállapodott: Hongkong a briteké maradhat, ha Kína cserében megkapja Észak-Írországot vagy Gibraltárt.

Mi az, ami mindig hat?

Most, hogy előkerültek a kelták, a rómaiak, a keresztények és a francia királyok is, és már azt is tudjuk, mit műveltek másokkal a tréfacsinálók, vicceljünk meg mi is valakit! Messze még a nap vége, mutatunk néhány ötletet, hogyan boríthatja ki embertársait. Ma már nem hegedűbillentyűért, trombitahúrért vagy esernyőmagért, esetleg galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért, szárított hóért küldjük a boltba a kiszemeltet -

de az még mindig hat, ha rászólunk, hogy kikötődött a cipőfűzője.

Érdekes módon még akkor is, ha nem fűzős cipő van az illetőn. Kipróbáltuk: ez biztosan valami visszamaradt iskoláskori reflex.

Fóliázza le barátja autóját, majd magyarázza meg, hogy csak védeni akarta a karcolásoktól! Mindenki szeretni fogja Önt. Fotó forrása: Hir.ma

Sokan dolgoznak irodai környezetben, számítógép, monitor előtt. Csak pár perc kivitelezni az alábbi ugratást: ebédelni, mosdóba, értekezletre távozó kollégák mindenhol vannak. Rejtse el valaki asztaláról az összes ikont, háttérnek pedig állítson be egy képernyőmentést az asztal képéről! Ügyeljen rá, hogy a screenshotot az ikonok elrejtése előtt készítse el, különben nem igazán lesz értelme a szívatásnak.

Állítsa be kollégája gépén háttérképnek a "kék halált"! Ugyan már nem létezik, de biztos, hogy mindenkit a frász kitör a látványtól, aki még ismerte ezt a jellegzetes színt.

Ha kevés a toalett a munkahelyén, vagy esetleg csak egy van, helyezzen el benne egy cipőt és egy nadrágot, mintha használnák! Ez mondjuk akkor jó igazán, ha Ön hamarosan hazamehet, de sokan mások még maradnak. Akár a férfi és női jelzést is ki lehet cserélni a mosdókon, de ha nincs viszonylag új kolléga, nemigen lesz áldozat.

Ha Ön ér haza először a munkából, kenje be a kilincseket fogkrémmel vagy zsírral! Régi viccnek szaga van, de erre ma már úgysem számít senki - ha utálja a lakótársát, ragasztó is mehet. Ha nagyon utálja, bekenheti az autója szélvédőjét is zsírral.

Az Oreo kekszet mindenki szereti. Szedje szét, vegye ki a tölteléket, tegyen bele fogkrémet vagy majonézt, és már lehet is tálalni! Legközelebb több marad Önnek, de akkor már nem lesz április elseje. Ugyanez kivitelezhető vaníliás fánkkal is, de vannak még egyszerűbb gasztronómiai jellegű ugratások is: kerülhet a teába só, a zsíros kenyérre cukor. Mellékhatás: lehet, hogy a gyermekei meggyűlölik Önt.

Fóliázza le egy kedves barát autóját, hogy még jobban szeresse Önt!

Lustáknak: magunkban folyamatosan kuncogni, és időnként hangosan felnevetni, hogy mekkora bolondok napi ugratásnak néz elébe a ház népe. Aztán nem csinálni semmit.

Remek, képekkel illusztrált beugratásokat találnak ebben a cikkben is - némelyik elég munkaigényes, de legfeljebb megvalósítják jövőre.

A legdurvább meglepetés sem vicces nem volt, sem szándékos

A legdurvább meglepetést Svájc szenvedte el 1944. április elsején, olvastuk az Index Ma is tanultam valamit-rovatában. A semleges ország több téves bombázásnak, és téves riasztásnak is esett addigra áldozatul, így aztán a riasztást sokan nem is vették komolyan, amikor hullani kezdtek a bombák. Közel ezer amerikai gép – bombázók és az őket kísérő vadászgépek – szállt fel Angliából, hogy stratégiai csapást mérjenek a délnyugat-németországi Ludwigshafen vegyi üzemeire. Az ég azonban annyira felhős volt, hogy csak radarral tudtak tájékozódni, ráadásul egy kisebb meghibásodás is nehezítette a helyzetet. A küldetés szempontjából még egy bizonytalan bombázás is hatékonyabb, mint visszarepülni a támaszpontra a bombákkal - ez volt az amerikai irányelv. A B-24-esek 1184, egyenként nagyjából 45 kilós bombát dobtak le – mint később kiderült, tévedésből - a svájci Schaffhausen városára. Az amerikai bombázás 40 halálos áldozatot követelt, és legalább 270-en megsérültek a támadásban, a városban pedig jelentős károk keletkeztek. Az Index cikkében elolvashatják a pontos részleteket.

Az több alkalommal is előfordult, hogy április elsejei tréfának hittek valós eseményeket: így szökött meg a börtönből a 17. században egy lotaringiai herceg, akit a franciák zártak rács mögé. Egy cselédlány felismerte, de az őrségnek hiába akarta jelenteni a szökést, megnyugtatták: igen, tudják ők is, április elseje van. Mire rájöttek, hogy a rab tényleg meglépett, már bottal üthették a nyomát. 1946. április elsején Alaszkában és Hawaii szigetén hittek áprilisi tréfának sokan egy szökőárt. 150 ember halt meg.