Egyperces

2017.09.21. 09:00

Varga Líviusz tanulja a végtelent

Kíváncsi ember és kíváncsi olvasó, kérdései és világmagyarázat utáni vágya határozzák meg, mit vesz le a könyvespolcról. Varga Livius esetében ez már berögződés kiskamasz kora óta, hiszen saját bevallása szerint mániájává vált, hogy minden bizonytalanságának utánanéz. A Quimbyből és A Kutya Vacsorája zenekarból ismert zenész-dalszerző-pszichológus-műsorvezető lelkesen olvas vallásfilozófiáról és a magyar történelemről.

– Megragadnak önben a mondatok. Zenekara, A Kutya Vacsorája nevét is nagymamája egyik mondásából merítette. „A zenélés, kisfiam, az a kutya vacsorája" – idézte egy interjúban a szavait. Olvasmányaiban is talál ilyen meghatározó sorokat?


– Igen, előfordul. Ott van például Robert Merle tizenhárom kötetes regényfolyama, a Francia história, amit nagyon szerettem olvasni. Ebben mondja az egyik főszereplő Jacomónak, a vívóoktatónak és furcsa figurának: „Ez szépen volt gondolva is, mondva is." Lehet, hogy a fordító érdeme inkább, de annyira megtetszett ez a sor, hogy beszélgetések közben gyakran használom. A dalaim is minden élményemet magukba szívják. Azért a plagizálást messziről elkerülöm. A Kutya Vacsorájának zenéje, a Mindenkinek saját plázát a mohó és pénzéhes világra rezeg rá, ennek egyik versszaka úgy kezdődik: „Mint az öreg Waynék, pénzből hatalmat, / hatalomból pénzt, semmi sem zavarhat." Ezt a gondolatot pedig Kurt Vonnegut írta meg a Börleszk című könyvében. Megesik, hogy a könyveim annyira elgondolkodtatnak, hogy végül így csapódik le esszenciájuk, továbbgondolom őket dalaimban.


– Az említettek között lehet kedvenc könyve is.


– A francia író, Robert Merle kötetei évekig kimeríthetetlen örömforrást jelentettek, de egyetlen kedvencet kiragadni nem tudnék, főleg, mivel például Bán Mór Hunyadi-sorozatával is így vagyok, alig várom a következő részét. Szeretem, mert a kötetek valójában történelemkönyvek, amelyekben, ha az olvasmányosság kedvéért a fantázia szüleménye egy-egy gondolat, azt a szerző jegyzetben jelzi az olvasónak. A sorozatból tanulok, olyan részleteket tudhatok meg a magyar históriákról, amelyekhez hosszú időn át kellene kutatnom egy levéltárban. Joseph Heller Isten tudja című könyvét is a kedvenceim közé sorolom. Rendkívüli humorral írja meg Dávid király öreg óráit, ezzel el is meséli a bibliai Dávid életét. Olyannyira érdekes volt, hogy ezután nekiálltam elolvasni, mit ír a Biblia Dávidról. A Joseph Heller-sztori sokkal színesebb, mint amit ki lehet hámozni a Bibliából, de minden, ami abban szerepel, benne van a regényben is. A szerző elmélkedik az ókori, a zsidó létezésen úgy, mintha már szinte látná a mai kort, kikacsintásai viccesek. Heller leteszi a voksát egy bibliai félreértés kapcsán felmerült kérdésben is, mestere az olvasmányos filozofálgatásnak. Hamvas Bélát is kivételes szerzőnek tartom. Hozzá és írásaihoz nem illik a direkt humor, a nevettetés külső peremén táncol: szarkazmus az van a szövegeiben. Ilyen például, amikor A bor filozófiájában levezeti, hogy miért a legbigottabb típus a kategorikus ateista. Csodálatosan ír pengeéles elméjével.

 Varga Livius



– Rockzenészként is szívesen olvas vallásfilozófiáról. Izgalmas párosítás.


– Isten keresése miatt foglalkoztat ez a téma. A tudományos materializmus volt a táptalajom: a szüleim tanárok, a nagyszüleim vallásosak voltak. Kíváncsi lettem, hol lakik az Úristen. Olvasás közben kialakult már bennem a hit, de nem volt elég jó a magyarázat, keresni akartam tovább. Dalaimban is szerepelnek erre utalások, de nem leszek egyfajta modern gregorián csávó. Azért szívesen játszom kvízt ebben a témában a koncertjeimen, mert szeretem, ha a hallgatóink tanulnak is tőlünk és a rockzenészekre árnyaltabban gondolnak. A Biblia azért is nagyon érdekes számomra, mert a művészek és írók többségének ez szinte kimeríthetetlen ihletforrás. Az ebből való idézetek és szimbólumok szinte mindenütt megtalálhatóak. Az Ószövetséget kétszer is elolvastam, megrágtam a szimbólumait. De a Koránt is végigolvastam egy olyan kiadásban, amelyhez magyarázatok is tartoztak. Sokan beszélnek róla, de tudni akartam az igazat erről is. Ezek a szent könyvek új dolgokra inspiráltak, újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Kíváncsi lettem, hogyan látják mások az ezekben leírtakat, utánanéztem például annak is, mit változtattak a középkorban az ókori dogmákhoz képest, hogyan zajlottak a zsinatok, kik a koptok és a gnosztikusok. Mindez elvezetett a misztikus Tibeti halottaskönyvhöz, a tao filozófia tanulmányozásához, Buddha beszédeihez, a zen hagyományokhoz, és tanulmányozom a védikus kultúrákat is. Van egy listám arról, mit szeretnék elolvasni, épp a Vedanta Szútra a következő. Ebben az tetszik, hogy kimondják, a tanítvány tegyen csak fel kérdéseket. Kiválóan szórakozik az elmém, amikor ebben a témában olvasok, és talán mindez hozzásegít ahhoz, hogy jobb apa, jó ember legyek. Így tanulom a végtelen folyamatát is, hiszen ez nem arról szól, hogy megtalálom a tuti választ.


– Lenne tuti válasza, ha rajongói arra kérnék, ajánljon nekik egy könyvet?


– Örülök, ha egy rockertől nem csak azt tanulják meg, hogy „oh, yeah". Emberfüggő, mit ajánlanék, az is meghatározná, épp mire lenne szüksége, illetve a merítést befolyásolná, hogy milyen könyveket ismerek. Nincs jolly joker terápia, sem könyv. Általánosságban szerintem harmincéves kor felett érdemes elolvasni Carl Gustav Jung Emlékek, álmok, gondolatok című munkáját, én ezt egyik zenész barátomtól kaptam. Freud tanítványa és egyben legfőbb kritikusa modern dolgokról ír ebben a munkájában, feltételezi a transzcendens létezését, rendkívül érdekesen foglalkozik a filozófiai kérdésekkel és a hétköznapisággal. A svájci Jung visszaemlékezésében számos belső emléket, megfejtett-megfejtetlen álmot, serkentő gondolatot, néhány izgalmas esettanulmányt, valamint természeti népek körében szerzett úti élményt hagyott az utókorra. Ha valakit igazán érdekel az, mi van a szigorúan vett vallásos gondolkodáson kívül, annak érdemes elmélkednie Junggal. Erre a könyvre meg kell érni, viszont nem kell tőle tartani, mert a nyugati ember számára nagyon is érthetően fogalmaz.

Ezek is érdekelhetik