A többszörös magyar bajnok győri sportoló 900 km-t gyalogolt az El Caminón – fotók

Súlyos baleset

Tavaly szeptemberben ugyan bebiztosította ötödik egyéni magyar bajnoki címét, ám egy németországi futamon a rajtot követően elesett, majd az egyik versenyző áthajtott a karján, aminek csúnya könyöksérülés lett a vége. „Elsőre nagynak tűnt a baj, aztán kiderült, hogy viszonylag olcsón megúsztam. Másfél hónapot kellett hagytam ki, sem edzeni, sem motorozni nem tudtam.

Így a külföldi versenyeket ismételten le kellett mondanom, akárcsak 2018-ban. Mivel a nemzetközi mezőnyben szeretnék egyre eredményesebb lenni, rosszul viseltem, hogy ismét rajthoz sem állhattam” – kezdte a győri motokrosszos, akit legalább a magyar bajnokságban „kárpótolt” az élet.

Net nélkül

Abban a másfél hónapban, ameddig a könyöke rendbe jött, addig nem rendeztek futamokat itthon. „Régóta érdekelt a világhíres zarándokút, a spanyolországi El Camino. Úgy éreztem, az újabb sérülés miatt rendet kell raknom a fejemben, nem akartam, hogy rám telepedjen a csalódottság. Így tavaly év végén útnak indultam a 900 kilométeren” – kezdte saját történetet a Szent Jakab-úton a győri fiatalember.

„Csendet akartam és a természet közelségét. Az út kezdetén olyan SIM kártyát tettem a telefonomba, amellyel nem csatlakozhattam az internetre. Ameddig úton voltam, addig ne akartam látni semmit a közösségi médiából, a Facebookból, az Instából, a világ híreiből. Fülhallgatót, könyvet sem vittem magammal. Összesen 22 napot töltöttem egyedül. Bevallom, úti társakra sem vágytam a több mint három hét alatt. Úgy hiszem, hogy a Caminónak akkor van értelme, ha egyedül küzd az ember magával és a távval” – hallottuk Varga Imrétől.

Napi 13-14 óra túra

A győri motokrossz-versenyző az El Camino során reggel ötkor kelt, este 18-19 óráig sétált. Átlagosan napi 40-45 km-t tett meg. „Azt mondják, hogy a Caminóra hét kilót érdemes vinni, ideális esetben a tested körülbelül 10 százalékát. Nekem a táskám 10 kilót nyomott, vittem magammal eszközt, amely segítségével esténként nyújtottam. Sokan az utolsó 80-100 km-en buszra szállnak a tengerhez.

Elterveztem, ha törik, ha szakad, végigmegyek a 900 km-en. Nagyon próbára tesz a Camino. A végére az izmok, izületek iszonyatosan fáradnak, nem beszélve a talpat ellepő vízhólyagokról. Drasztikusan sokkolja a szervezet az út, a vége szinte csak a küzdelemről szól. Amikor azonban meglátod az Atlanti-óceánt, minden jóra fordul és kezdesz csak a szépre emlékezni” – hallottuk a győri fiatalembertől.

Pozitívan élni

„Hogy mit adott az út? A rossz dolgokat minél gyorsabban el kell felejteni. Ne engedjük, hogy a rossz dolgok ellepjék az elménket. Csak pozitívan szabad élni” – búcsúzott Varga Imre. Hasznos tanácsok ezek. Keretes: Camino menü A zarándokút jelvénye a fésűkagyló. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Utóbbiakban jelképes áron meg lehet szállni, az éttermek 10 euróért Camino-menüt kínálnak. „Nem ettem mindig meleg ételt. Szendvicsekkel is teljesíthető a zarándokút” – mondta Mimó.