Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

A mindent elsöprő TAPSvihar - Ma éjfélig még szavazhatnak a legjobbakra!

Ne csak a színházban fejezzük ki tetszésünket, hanem a TAPS-díj által is.
Az immár hagyománynak számító elismerést minden évben a közönség szavazhatja meg, cikkünkben bemutatjuk a Győri Nemzeti Színház az év színésznője/az év színésze jelöltjeit.

Ha igazán figyelmesen fülelnénk, még most is hallani lehetne a záporozó tapsvihart a Győri Nemzeti Színház termeiben. De melyik előadásé volt vajon a leghangosabb? „Ajándékozzanak" TAPS-díjat az év előadásának, amelyek a következők: A revizor, A windsori víg nők és a Jézus Krisztus szupersztár.

Egy romantikus lélek

„A színház a szerelmem. Ez egy furcsa, sajátos kapcsolat, néha problémás, de legtöbbször örömteli"- meséli Budai Zsófia, akit az idei évadban többek között Édes Annaként láthatott a közönség. Ez a szerep fontos állomás volt a színésznő életében, sokat tanult ő maga is főhősnőtől. „A legnagyobb dolog, ami a nézővel történhet a színházban, talán az, hogy ha megérinti egy gondolat vagy egy érzés. Remélem, hogy Édes Annával sikerült valami fontosat átadnom."

Budai Zsófia
Budai Zsófia

Szereti, ha kisebb és nagyobb szerepeket kap, mert mindegyikben más a kihívás. Kedves volt számára Gráf Karolin a Június című kortárs darabban és A helység kalapácsa szomszédasszonyát is szívesen alakította. De leginkább a klasszikus szerepeket szereti. „Romantikus lelkem van, rajongok a régies, gyönyörű nyelvezetű szövegekért."

A színésznőt először jelöltek a TAPS-díjra. „Megtisztelőnek érzem, hogy gondolt rám a színház. A díj azt jelentené számomra, hogy jó úton haladok."

Kirobbanó eufória

Mózes Anitát azok a szerepek, karakterek érdeklik leginkább, amelyeknek titkuk van. „Az ilyenek bonyolult jellemrajzzal bírnak. Szeretnek egész éjjel zaklatni téged. Ha a végén már úgy érzik, mindent megtettél értük, akkor elcsendesülnek."

Mózes Anita
Mózes Anita


A színésznőnek ez a harmadik jelölése a TAPS-díjra, ehhez maximalista hozzáállása is hozzásegítette. Mindent szeret kidolgozni egy adott karakteren. Idén a legnehezebb szerepe a Jézus Krisztus szupersztárból Mária Magdolna volt. „Három dalba kellett belesűrítenem az ő összes gondolatát és vívódását. Nem volt könnyű munka, de azt gondolom, egy igazán ihletett előadás született." A Kaviár és lencséből Fiorellát alakította. „A rendezőasszisztensünk, Bedi Eszter sokszor azt mondta nekem: Olyan vagy ebben a darabban, mint a friss tavaszi szellő."

Nagyon fontosak a visszajelzések számára, a nézők minden elkészült munka végén tükröt tartanak elé. Ezért a színpadra lépés mindig különleges élmény: „Hallom a szívverésem, mintha ki akarna robbanni a mellkasomból. Egy utolsó, mély levegő. Euforikus pillanat. És megszólalok."

Újra és újra a színpadon


Mihályi Orsolya mindig is színésznő akart lenni, már kisgyermekként is erről ábrándozott és amíg az égiek segítik, addig újra és újra színpadra áll. „A színjátszás számomra játék, hivatás, hobbi, változatosság, kihívás" – meséli a színésznő, aki már tíz éve szórakoztatja a győri közönséget és harmadik alkalommal terjesztették a TAPS-díjra. Ebben az évadban a 80 nap a Föld körül című darabban, a Figaro házasságában és az Édes Annában lépett színpadra. „Nagyon nehéz játszani a 80 nap a Föld körül című darabot. Pingi (Pingiczer Csaba) barátom hiánya a mindennapokban elkísér, de különösképp, amikor ezt az előadást játsszuk."

Mihályi Orsolya
Mihályi Orsolya

Stefit, a mindent felzabáló cselédlányt szerette meg a legjobban: „Egy ösztönös, tüzes, egyszerű menyecske. A darabban rengeteg rétest eszik, én rá sem bírok nézni. A boltban sütött, egész grillcsirke szagával már ki lehet kergetni a világból, amit az előadásban, porcukorral kell két pofára ennem. Ezt természetesen a színpadon nem lehet észrevenni, hisz Stefi ezeket imádja. Mihályi Orsi már kevésbé."




A való életből merít


Ungvári István számára a színjátszás a minden. „Minden alkalommal, mielőtt a színpadra lépek, bennem van egy nagy adag félelem."
Az idei évadban a takarásból kilépve, de már cseppet sem izgulva a Júniusban, A helység kalapácsában, A walesi lakomában, A 80 nap alatt a Föld körül című színdarabban, A windsori víg nőkben és A revizorban gondolkodtatott, nevettetett és hatotta meg a nézőket.

Ungvári István
Ungvári István

„A Június egy új helyzet volt számomra. Egy olyan embert kellett megformálnom, akinek borzasztó lelke van és oly módon részeg, ahogyan én még sosem voltam" – meséli a Kisfaludy-díjas és Szent István-díjas színész, aki állandóan nyitott szemmel jár. Szereti megfigyelni, hogyan működnek az emberek. Mindent elraktároz, amit lát, mondván: még biztosan jó lesz valamire. „Ilyen szempontból egy igazi gyűjtögető vagyok. Hiszem, hogy azért működnek a színpadon jól a megformált karakterek, mert a való életből merítek."

Ungvári István számára az igazi visszajelzés a közönségtől jön, hiszen nekik nem lehet hazudni, így a TAPS-díjat is egy igazán kedves kezdeményezésnek tartja. „Az eszemnek nincsenek illúziói a díjjal kapcsolatban, de a szívemnek igen. Szeptember 1-jén lesz, hogy 20 éve játszom a győri közönségnek. Igazán szép évforduló lenne, ha én kapnám."

A munka mint ellenszer

Gáspár Sándor a győri társulattal karöltve, A revizor című darabban polgármesterként állt a színpadra.

Tapasztalat ide vagy oda, a Kossuth-díjas művész szerint minden karaktert ugyanolyan nehéz megformálni. „Amikor először kézbe veszi a forgatókönyvet az ember, akkor örül, majd megretten, amikor rájön, hogy a szerep mélyére kell hatolnia. A polgármester esetében sem volt másképpen, hisz a drámairodalom egyik legismertebb és az egyik legtragikomikusabb figurája, olyan nagy elődök játszották, mint Kállai Ferenc. Erre az érzésre a legjobb ellenszer, ha elkezdődik a munka, feloldódnak a görcsök."

Gáspár Sándor
Gáspár Sándor

A színész azt is hozzátette, hogy le a kalappal a győri „színházcsinálók" és a közönség előtt, mert egy prózai előadással is meg tudják tölteni az ország egyik legnagyobb nézőterét. Minden színésznek fontos, hogy érezze a közönség szeretetét, ezért az előterjesztés a TAPS-díjra nagy elismerés számára. „Már önmagában nagyon megtisztelő a jelölés, már csak azért is, mert első ízben játszom Győrött."

Mindig telt ház van

Fejszés Attila a debreceni Ady Endre Gimnáziumban ismerkedett meg a színjátszás örömével és ez olyannyira megfertőzte, hogy a hivatásának választotta.

2009 óta a győri színpadról szórakoztatja a közönséget, idén három bemutatót tudhat maga mögött, A windsori víg nőket, az Édes Annát és a Jézus Krisztus szupersztárt. „Nagyon szeretem mindegyik szerepem, de Pilátus karaktere volt a leginkább embert próbáló, ezért ebben az évadban erre vagyok a legbüszkébb."

Fejszés Attila
Fejszés Attila

A Kisfaludy-díjas művész azt vallja, hogy minden este úgy kell játszani, mintha telt ház lenne. „Soha nem tudjuk, hogy mi lesz egy-egy előadás végén, de amikor a közönség velünk tart, az leírhatatlan érzés. Ha a nézők arcán látom, hogy megérintette őket a darab vagy majd kiesnek a székből, úgy kacagnak, akkor már érdemes volt aznap felkelnem" – árulta el az ifjú színész, akit másodszorra jelöltek a TAPS-díjra. „Akkor sem szomorodom el, ha nem én kapom meg, mert úgy érzem, mintha már most nyertem volna egy díjat."



hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

TAPS-ért táncol a Győri Balett

Ismét eltelt egy év, de az idő múlását csodálatos produkciókkal tette felejthetetlenné számunkra a… Tovább olvasom