Kisalföld logö

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -3°C | 6°C Még több cikk.

Van esély a börtön után?

Örökké bűnhődjön-e, aki letöltötte a büntetését? Ne válaszoljanak gondolkodás nélkül. Balogh Gábor nem holmi kabátlopásért ült, hanem azért, mert fegyverrel kirabolta Gyarmaton a takarékszövetkezeti fiókot.
Öt évet kapott. Dolgozni akar, s még csak huszonöt éves.

„Nem azt akarom, hogy bárki is sajnáljon, elkövettem ezt a rablást és nagyon megbántam. De esélyt szeretnék, különben hogyan bizonyítsam be a társadalomnak, hogy megjavultam?" – kérdezi a csikvándi Balogh Gábor. A huszonöt éves férfi esetéről természetesen a Kisalföld is beszámolt 2004 szeptemberében. Nagyon röviden a történet így fest: a fiatal biztonsági őr anyagi csődbe jutott, vesztenivalója – úgy érezte – nincsen. Magához vette szolgálati flóbert- pisztolyát, utazott két kilométert Csikvándtól „egészen" Gyarmatig, bement a téti takarékszövetkezet helyi fiókjába, s fegyverét a hölgyalkalmazottnak szegezte. A nőt bezárta a mosdóba és 560 ezer forinttal távozott. Másnap otthona előtt két rendőrautó fékezett. Balogh Gábort idén nyáron engedték ki feltételesen.


– Hogyan bukott le?

– Gyarmat közel van. Bár a hölgyet nem ismertem személyesen, de kifelé menet levettem a maszkot és felvett a kamera. Egy rendőr rokonom ismert fel.


– Talán nem sértődik meg, ha nem tartom profi rablónak.

– Enyhén szólva nem voltam az. Én akkor nem gondolkodtam, nem készítettem elő semmit, fogalmam sem volt, hogy mennyi pénz lehet ott, bementem, megcsináltam. Talán még csak nem is izgultam, de az fel sem merült bennem, hogy lőjek is. Fiatal voltam nagyon.


– Én is voltam nagyon fiatal...

– Végső elkeseredésemben jutottam el ide. Nézeteltérésem volt a biztonsági céggel, ahol dolgoztam, nyolc általánosom van és az őrszakvizsga. Menet közben rájöttem, hogy jobban járok, ha alkalmazottként dolgozom, vissza akartam adni az egyéni vállalkozásomat, de kiderült, hogy minden papírmunkával együtt ez százezerbe kerül. Uzsorakamatra vettem fel kölcsönt. Tudja, az ötvenből százezer lesz, a százból kétszáz, méghozzá két héten belül.


– Egyszerű dolog uzsorást találni?

– Magam is meglepődtem, hogy mennyire egyszerű. Ismerősöktől akartam pénzt kérni és iksz azonnal ajánlotta ipszilont. Tudja, akkor nehezebb volt személyi kölcsönt felvenni, két kezes kellett volna hozzá, na azt biztosan nem találok. Nagyon sajnálom, amit tettem, bocsánatot kértem a hölgytől a bíróságon, remélem, kiheverte a történteket. Én már megbűnhődtem.


– A börtönről senki sem beszél szívesen, ön se válaszoljon, ha nem akar. Bántották a társai?

– Nem, sem veréssel, sem másképpen nem aláztak meg, kitértem előlük. Megverekednem sem kellett a nyugalomért, de azért talán van egy fellépésem, ami számít.


– A barátai, a falubéliek, a szülei hogyan reagáltak az elfogatására?

– A szüleimet sajnos nagyon megviselte a dolog, ami érthető: igen nagy szégyennek tettem ki őket. A faluban sokan nem hitték el először, de a legtöbben örültek, hogy kiszabadultam. Ők megbocsátottak.


– És ki nem?

– A társadalom egésze, vagy nem is tudom. Amióta szabadultam, munkát keresek. Harminc céget hívtam fel, öt hívott vissza. A sütőipartól a vasüzemen át a raktárosi álláson keresztül a jó ég tudja, mi mindennel próbálkoztam. Az erkölcsi bizonyítványnál megbukik a dolog. Volt, ahol megtudták, hogy mit követtem el, be is hívtak, de személyesen már azt mondták, foglalt az állás.


– Na jó, ebben sajnos az is benne lehet, hogy harmincöt kilométerre él Győrtől, az utazási térítés régi magyar probléma.

– Ez is biztosan benne van, de komolyan, én bármilyen betanított munkára jelentkeznék. A munkaügyi központba is sokat járok, mivel már regisztrált munkanélküli vagyok. Csak februárra ajánlottak tanfolyamot. Vannak magánképzések, például lehetnék végzett targoncavezető, de ez százezer forintba kerül. Nem élhetek örökké az apám és a nyugdíjas édesanyám nyakán, dolgozni, bizonyítani akarok, s ott a pártfogóm, aki joggal várja, hogy kezdjek magammal valamit.


– Ez érthető. De őszintén, ha vállalkozó lenne és két jelentkező közül választhatna, akik közül az egyik fegyveres rablást követett el, ön hogyan döntene?

– Nem biztos, hogy nem őt venném fel. A börtön arra való, hogy az ember megbűnhődjön. Utána miért nem kezdhet új életet? Nyilván a közelébe sem megyek olyan helynek, ahol mondjuk pénzre kellene vigyázni, világos, hogy nem vesznek fel. De árufeltöltőnek sem vagyok jó? Én már biztosan nem követek el semmit, de mit tesz a társadalom azért, hogy egy szabadult ember ne szegje meg újra a törvényt? Vagy hogy ne uzsorásokkal üzleteljen.


– Ha a mostani eszével kerülne ebbe a mókuskerékbe, mit csinálna?

– Valahogy megpróbálnék kezest találni, félreraknék, takarékoskodnék. De rablást nem követnék el, megtanultam a leckét.

– Kívánom, hogy kezdjen új életet.

Olvasóink írták

  • 1. Szilágyi_Zsolt 2008. december 01. 22:12
    „Bűnt követett el, megbűnhődött, kész. Szerintem bárki megtévedhet, és ha a büntetését letöltötte, jár neki, hogy elfogadja őt a társadalom, ha újra szeretne beilleszkedni. Elvégre mégsem gyilkolt, "csak" pénzt rabolt, ezért nem szabad megbélyegezettként kezelni.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gudbáj Lüszi: Dávid a legjobb háromban

Fekete Dávid a legjobb három között a Megasztár 4. döntőjében. A győri fiú esélyes a "2008. legjobb… Tovább olvasom