Talán az áldozatoktól szokatlan, bátor kiállás is oka volt annak, hogy számos összeesküvés-elmélet szövődött Natascha Kampusch köré, aki 2006-ban szabadult pincebörtönéből. Felmerült, hogy összejátszik Priklopil tettestársával, hátha később megzsarolhatja; hogy édesanyja bántalmazta, maga adta el a tettesnek. Natascha 3096 nap című visszaemlékezésében végig tettesnek nevezi Wolfgang Priklopilt, hogy lélekben eltávolítsa magától. Egyik célja a könyv megírásával éppen az volt, hogy az összeesküvés-elméleteket megcáfolja – amellett, hogy lerakja végre a terhet. A másik, hogy szeretteivel sem osztott meg bizonyos részleteket. Annál a résznél, amikor nem bírják tovább, becsukhatják a könyvet – indokolta, miért könnyebb így szembesíteni őket a pincebeli nyolc évvel.
Nem törődött bele
˝Ma már úgy vélem, hogy Wolfgang Priklopil (...) nem akart mást, csak megteremteni a maga egészséges kis világát, benne egy teljesen rá utalt emberrel, aki csakis az övé.˝ – Natascha így magyarázza, miért rántotta be fehér furgonjába Priklopil egy tavaszi napon, iskolába menet. A férfi módszeresen nekilátott lerombolni a kislány énjét, hogy a maga vágyai szerint formálhassa. Először azt állította, továbbadja gyermekpornós megbízóinak, később már azt: váltságdíjat kért a szüleitől. Ők azonban nem fizetnek, mert nem szeretik, ezért örökre vele kell maradnia.
Amíg kislány volt, kerülte a tettlegességet – játszott, tanult is vele. Natascha önálló gyermek volt, édesanyja elvárta, hogy ne nyafogjon. A fogság első napjaiban mégis feladta minden önállóságát, kisebb korra jellemző jeleket mutatott. Megkérte például elrablóját, mondjon neki esti mesét.
 |
– A gyerekek regressziója, visszatérése egy korábbi állapotba fiziológiás válasz a sokkhatásra – magyarázta meg dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter, aki nap mint nap foglalkozik bántalmazott gyerekekkel, tinédzserekkel. – Natascha ezzel vészelte át az első, akut időszakot. A következő fázis az volt, amikor rájött, hogy fogsága nem néhány hétig tart majd. Újabb fázisba lépett, amikor már nem arról fantáziált, hogy megmentik, hanem igyekezett otthonossá tenni a 2,7 méter hosszú, 1,8 méter széles és 2,4 méter magas penészes pincét – vázolta, mi ment végbe a kislányban a pince mélyén. A lány a jelenébe ugyan beletörődött, de a jövőjébe nem. A könyv egyik legmeghatóbb része, amikor a 12 éves Natascha ˝szerződést köt˝ 18 éves önmagával a pince sötétjében – látja maga előtt, ahogy kezet fog a magabiztos felnőttel. Felismerte, hogy neki kell kiszabadítania magát, ami érett gondolkodásra vall: ha gyermekként nem is, felnőttként majd sikerülhet.
Éheztetés, bántalmazás
Priklopil hónapokig tartotta bezárva a pincébe Nataschát, mielőtt először felmehetett a házba – a lány ugyanazt élte át, mint a foglyok, akiket magánzárkába csuknak, hogy megtörjék őket. Átépített egy rádiót, amellyel le tudta hallgatni a kislányt, és parancsokat osztogathatott odafentről. Olykor azt ismételgette: Engedelmeskedj! A lánynak 11 évesen másik nevet kellett keresnie magának – mivel a naptárban a Bibiana név áll a Natascha mellett, ezt választotta. Nem beszélhetett a családjáról, és elhitte, hogy a tettes mindenkit megöl, aki segít neki. Hiszen arra is képes, hogy a pincében tartson egy gyereket... Így épültek lassan a belső börtön falai.
Később a tettes nyíltan kimondta: ˝mindig is szerettem volna egy rabszolganőt˝. Ekkor már gyakran verte a serdülő Nataschát, és éheztetéssel is próbálta megtörni az akaratát: a lány 15 évesen 175 centiméteréhez 38 kilót nyomott. Az első menstruációtól, 12 éves korától vele végeztette a házimunkát, később dolgoztatta a kertben, lakásfelújításoknál. Ő legalább láthatta olykor a napvilágot, nem úgy, mint Elisabeth Fritzl, akit a saját apja zárt be 24 évre.
˝2005. aug. 23. Legalább hatvan ütés az arcomba. Tíz-tizenöt súlyos rosszullétet okozó ökölcsapás a fejre (...) teljes dühvel leadott ökölcsapás a jobb fülre és az állkapocsra.˝ Natascha 15 éves korától érzelemmentesen feljegyzett minden bántalmazást. Akkor kezdte ˝lajstromozni˝ a veréseket, amikor egyre nehezebben állt ellen a kísértésnek, hogy hamarabb elfeledje a bántalmazást, mint ahogy a sebek behegednek. „...ezt az időszakot csak azért voltam képes átvészelni, mert mindezek az élmények (...) lehasadtak rólam (...) gyermeki túlélési ösztönből. Amikor vert, elhagytam a testemet, és távolról néztem, ahogy egy tizenkét éves kislány hever a földön, és kapja a rúgásokat˝ – írja a bántalmazások kezdetekor a lány, aki küzdött is fogvatartója ellen. Nem volt hajlandó letérdelni előtte, ha azt követelte, szólítsa ˝uram˝-nak, bűnözőnek vagy pubinak hívta, és ha tudott, visszaütött.
Semmi ˝szaftos részlet˝
Sokan vádolták az osztrák lányt szenzáció- és pénzhajhászással, amikor megírta a könyvet, holott éppen azok a részek hiányoznak belőle, amelyeken elcsámcsoghatna a bulvársajtó. Natascha szökése után szexuális vadállatként írtak a tettesről, ő azonban leszögezi:
˝Fogságomnak erről az oldaláról nem írok a továbbiakban... A tettes (...) e téren nem bizonyult (vadállatnak). ...Természetesen itt is olykor túlkapásokra ragadtatta magát, amelyek (...) részévé lettek a mindennapos zaklatásoknak.˝ A pszichiáter is úgy véli: nem a szexuális zaklatás volt az elkövető fő célja. Kopaszra borotválta a lányt, próbálta eltüntetni a nőiesség minden nyomát. Ebből olyan férfi jellemrajza bontakozik ki, akinek gondja van a felnőtt nőkkel, az anyasággal, a szexualitással.
Hol anyapótléknak, hol élettársnak, hol rabnőnek tekintette a csontsovány, zúzódásokkal teli lányt, aki még akkor sem mert idegenektől segítséget kérni, amikor bevásárolni, síelni vitte, vagy megállította őket a rendőrség. A pisztoly mindig ott lapult rabtartója zsebében. Házimunkát csak félmeztelenül, kerti munkát fehérnemű nélkül végezhetett, nehogy megszökjön. Amikor betöltötte a 18. életévét, közölte a tettessel, hogy nem tarthatja örökké magánál – mindketten tudták, a szabadulás valamelyikük halálát jelenti.
20°C
Hozzászólok! 
