Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 20°C | 30°C Még több cikk.

Magyarország és a zeneszabadság

A szél fújta a szerkesztőség udvarába a lányt. Vagy inkább egy országos sajtópuhító turné? Olyan, amelyre a kiadók viszik kedvenc előadóikat, mert a könnyűzenében, főleg, ha az jazzközeli, kell az ismertség. Anélkül nem megy. Az újságírók pedig hálásak, mert házhoz jön a téma. Négy sablonkérdés, négy sablonválasz. Mindenki jól jár, van hír egy újabb celebről. Váczi Eszter azonban más.
Látom ezt már a hatalmas férfikaróráról, amit visel. Barátjáé, de tetszik neki, ezért hordja. Nem akarja eladni magát, sőt, szíve szerint inkább ülne otthon és hallgatná a csendet. Sokan meg az első lemezét. Finom muzsika, magyar nyelven soha eddig meg nem szólaló stílus.


Állítólag rétegzenét játszom

– Népszerűségnövelő turnéján eszébe jut a kérdés: ki a csoda vagyok én? Zenész, énekes, akinek a színpad a fontos, vagy médiaszemélyiség, akinek fénylő mosolyokkal kell „megcsinálnia" magát és népszerűségét?

– Rácáfolok arra az általános közhiedelemre, hogy az előadók akkor érzik jól magukat, ha színpadon vannak. Akadnak olyan kollégáim, akik két hétre sem tudnak elmenni, mondjuk nyaralni, mert képtelenek a színpadtól távol ennyi időt eltölteni. Én nagyon gyorsan meg tudom szokni a civil életet.


– Érdekes, a muzsikusokról mindig azt gondoltam, ha valaki élvezi a dolgát, az egyben az öröm forrása is, tehát minél többször szeretné megmutatni magát.

– Bevallom, megesik, hogy úgy indulok el koncertre, hogy egyáltalán nincs kedvem hozzá. Nagyon sajnálom, hogy nem válogathatom meg, hol és mikor lépek fel. Mivel én állítólag rétegzenét játszom, meg kell becsülni minden lehetőséget és nemigen engedhetem meg magamnak, hogy válogassak. Pedig jó lenne csak akkor kiállni a közönség elé, amikor annak eljött az ideje, amikor azt érzem, nekem a legnagyobb öröm, hogy másokat is beavathatok abba, amit a „művészetemnek" nevezek. Azért sok ilyen koncert van, azok csodálatosak.


– Az életét teljesen kitölti a zene, vagy előfordul, hogy kifekszik a strandra barnulni?

– Persze, amikor tehetem, idézőjelben, inkább kint fekszem a strandon. Mert bármilyen furcsa, a szabadidőmet pont nem zeneközelben töltöm. Szeretem a csendet.

Váczi Eszternek nem lételeme a színpad: – A zenével való kapcsolat és az éneklés az igen. A zenében oldódom fel, az önkifejezésem eszköze. Az azonban, hogy szerepeljek, nem létfontosságú, sőt, néha inkább nyűg. Az ember sokszor azért zenél, mert ez a megélhetése.


Ki kellett tárulkoznom egy kicsit

– A baráti köröm egyáltalán nem zenészekből áll. Nyilván, akikkel hosszú évek óta együtt játszunk, kivételek, de velük a kapcsolatom már inkább egy házasságra hasonlít, mintsem barátságra.


– Fiatal, de mégis elég régóta ismert név a szakmájában. Ehhez képest, hogy érzi, időben jött ki az első lemez?

– Tíz évig hallgattam, a Jazz meg Az óta, miért nincs lemezem. Nem zavart, mert azt gondoltam, miért is lenne lemezem, hiszen nem tettem le még semmit, amitől lemezem lehetne. Az eszembe sem jutott hogy valakivel írassak egy lemezt magamnak. Ez egyáltalán nem motivált.


– Szóval minden ízében saját dalokat akart, ezért írta a szövegeket saját maga?

– Korábban, a Quartet előtt a Szörp zenekarnak bátyám angolul írt szövegeket. Azokkal kerestük meg a kiadókat, de ott azt mondták, a magyar piacon angol dalokkal ne is próbálkozzunk. Volt a Szörpnek egy dala, amire írattunk magyar szöveget „profi" szövegíróval, súlyos negyvenezer forintért. Akkoriban elég nagy érvágás volt ez a zenekarnak. A dal mégsem lett az enyém. Biztosan komplett kis szöveg volt, de nem az enyém. Lenne, akinek jól állna, de én azt éreztem, közhelyek sorozata jön ki a számon. A Szörp elcsendesült, a Quartettel egyre többet játszottunk. Amikor jött a lemez ötlete, rájöttem, tudok magyarul szöveget írni.


– Valaki azt írta a lemezről, nyilván a szövegek miatt, hogy ezen Váczi Eszter elsiratja a szerelmeit.

– Egy barátnőm érezte ezt a dalokat meghallgatva, de saját maga szerelmeit idézte meg számára a lemez. Nyilván sokan gondolják, hogy rólam szól. Nem tudtam volna megírni, ha nem így lenne, részben ki kellett tárulkoznom egy kicsit, de nem célom, hogy bárkinek bemutassam a magánéletem. Ám ha valaki átéli és úgy érzi, van benne olyan, ami róla szól, mert már ő is átélt hasonlót, az zseniális találkozás előadó és hallgató között.


– Szerelmes lemez?

– Az. De sok dal a barátságról is szól.


– Egy dal azért kilóg a sorból, Dés László Hóesés című száma. Udvaros Dorottya énekelte korábban, ez hogyan került a korongra?

– Dést nagyon szeretem, de igazából az első lemezre csak saját számokat akartam. Mivel a zenekarral közösen csináltuk a lemezt, kompromisszumot kellett kötnöm. Két éve, a VOLT Fesztivál szervezői megkértek minket, hogy a Hóesés című számot dolgozzuk fel egy karácsonyi válogatáslemezre. Ez meg is történt, de ezen a limitált kiadáson kívül máshol nem jelent meg ez a felvétel. Gátos Iván szerette volna, ha nem vész el ez a szám, ragaszkodtak hozzá a fiúkkal, Gátos Bálinttal és Mike Zsolttal hogy bekerüljön.


Ha ˝kirúgnak˝ az ajtón, nem mászom be az ablakon

– Demokratikus csapat.

– Hát így is lehet mondani. Bár akadtak dolgok, melyeket tűzön-vízen átvittem, hiszen az első eset volt, hogy saját dolgomat csináltam. Egyébként toleráns vagyok. Nem számítottunk rá, hogy ilyen pozitív lesz a fogadtatása.


– Annak ellenére, hogy a rádiókban nem igazán hallhatóak a dalok, slágerízű szinte mindegyik.

– Hú, a magyar könnyűzene helyzete, állapota engem nyomaszt eléggé. Iszonyatos klikkesedés van a szakmában, és nincsen nálunk zeneszabadság. Egyáltalán nem kapnak teret emberek, akik megérdemelnék.


– Ezt hogy érti? Valaki hiába jó, akkor sem jut lehetőséghez?

– Nem a jó és rossz között akarok különbséget tenni. Inkább azt mondom, csoportosulások kezében vannak a könnyűzenei élet domináns szereposztásai. Ha nem vagy ott a meghatározó csoportok közelében, nincs esély. Mindig ugyanazok az emberek vannak ott egyébként. Ha mi valami csoda folytán bekerülünk egy amúgy zárt rendszerű körbe, általában azért van, mert valaki lemondta a fellépést és be kell ugrani. Ezért így hívnak a fontosabb helyekre.


– Mi az a fontosabb hely?

– Mondjuk egy olyan közszolgálati rádió, amelyik állítólag a magyar zene pártfogója. Nem játsszák a dalainkat, azt mondják túl jazzes. Ez kissé dühít, de leginkább értetlenül állok a dolog előtt. Egy olyan rádió, amelyik saját bevallása szerint felkarolja a magyar nyelven íródott saját dalokat, olyan produkciót utasít el, amelyhez hasonló szerintem magyar nyelven nincs.


– Akkor ez nyilván arra sarkallja önöket, hogy slágeresebb, poposabb dalokat írjanak majd.

– Rosszul ismer, aki ezt gondolja. Ha engem „kirúgnak" az ajtón, soha nem mászom be az ablakon. Megvárom, míg „kellek", és ezt sosem szoktam bizonygatni. Szeretnék saját erőnk, értékünk alapján és nem a kapcsolatok alapján boldogulni.


– Hát ez nem túl boldog helyzetkép.

– Olyan régen énekelek ebben az úgynevezett rétegműfajban, és annyira nem tartozom sehova, hogy túl vagyok már azon, hogy megkeseredjek. Csak azzal foglalkozom, hogy a zeném vállalható legyen.


– Furcsa amit mond, hiszen aligha van Magyarországon olyan meghatározó könnyűzenei alkotó, előadó, akit ne ismerne jól, akivel ne dolgozott volna még együtt.

– Ha felkérnek, elmegyek, és legjobb tudásom szerint elvégzem a feladatom. Valahol fémjelez a nevem, az eddigi munkám. Ám olyan még nem akadt, aki abban hitt volna, amibe önállóan vágok bele. Soha nem volt menedzserem, mindent a zenekarommal való közös fáradozásaimból értem el. De egy pillanatig sem szeretném, hogy panaszként hangozzanak a szavaim, azt hiszem, ez sokkal inkább az én utam így, és a lényeg úgyis az, hogy ezt az utat úgy járjam, hogy az soha ne menjen a tisztesség és a minőség rovására.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Humor nélkül vesztes a szülő

Heti öt óra matek, egy óra ének vagy heti öt óra ének, egy óra matek. Kik tudnak év végén jobban… Tovább olvasom