Kisalföld logö

2016. 10. 01. szombat - Malvin 13°C | 23°C

Loch Ness – vagy nem lesz?

1933. május 2-án egy kis helyi újság, az Inverness Courier közleményben számolt be a skót John MacKay néhány nappal azelőtti kalandjáról. A férfi és felesége a Ness-tó északi partján kocsikázott éppen, amikor az asszony hirtelen így kiáltott fel: Nézd, John! Mi az ott? A nyugalmas felszín kavargó víztömeggé változott, amelyből egy hatalmas testű lény háta tűnt elő. Ezt követően jelentősen megszaporodtak a szörny észleléséről szóló tudósítások. A környéket napok alatt ellepték a szörnyvadászok, a legenda megszületett.

A Nessie-nek keresztelt titokzatos állat éppúgy Skócia jelképévé vált, mint a kockás szoknya, a skót duda vagy a whisky. A Hegylakó csodálatos hazájában Kaledónia hegyvonulatait hosszan elnyúló, tiszta vizű, vadregényes tavak szelik ketté. Ezek egyike a Loch Ness, a mintegy 39 km hosszú – ám alig másfél kilométer szélességű –, 130 m átlagmélységű jéghideg állóvíz.

Pólók, mosdószivacsok, úszógumik
Hogy az örökké pénzéhes skótoknak lehet némi sütnivalójuk, azt jól bizonyítja turistacsalogató legendájuk születése. A feltűnően egybehangzó leírások szerint a tavat egy hosszú nyakú, púpos hátú, meglehetősen gyors mozgású lény lakja, mely időnként felbukkan, és – talán némi marketingcélzattal – szívesen ijesztgeti az arra járókat. Furcsa magatartását az élet igazolta, hiszen a rejtélyes látványosságra egy egészen új iparág született. A szörnyet ábrázoló pólók, mosdószivacsok, úszógumik elárasztották egész Skóciát.
Akik hisznek benne, leginkább a 70 millió éve kipusztult, vízi életmódot folytató dinoszau-
rusz, a plesiosaurus egyik rokonának tartják a lényt. A szkeptikusok szerint azonban az a tény, hogy eddig sem élő egyedet, sem a maradványait nem sikerült felfedezni, azt bizonyítja, hogy létezése csak a képzelet – és talán a whisky okozta mámor – szüleménye.



Kukucs, na ki van itt?
A több mint 4000 feljegyzett észlelésből az első még a VI. században keletkezett. Eszerint 565-ben Szent Columba Skóciába indult, hogy a keresztény vallást terjessze a pogány őslakók között. Amikor a Loch Nessen kelt át, egyik kísérőjét elragadta egy púpos hátú vízi szörnyeteg. A szerzetes ekkor Isten nevében rendre utasította a fenevadat, aki el is engedte áldozatát. A világraszóló siker után azonban csak elvétve hallani a mélyvízi szörnyeteg létezéséről. Csak mintegy becsületképpen jelenik meg időről időre a (fel)színen. A nagy áttörést a XX. század hozta.
A ’30-as években útépítési munkálatok kezdődtek a tó körül, ami előrevetítette a szörny addigi nyugalmának megzavarását. A MacKay házaspár beszámolójának hitelét azonban némiképp csökkentette az a tény, hogy a férfi egy közeli hotel tulajdonosa volt. Ettől kezdve egyáltalán nem kellett attól tartaniuk, hogy fél gőzzel üzemeltetik majd a vállalkozásukat. A szenzációkeltő újságcikkek hatására egész Európából özönlöttek a kíváncsiskodók.

Mielőtt az első felzúdulás után lecsillapodtak volna a kedélyek, megszületett a máig leghíresebb fényképfelvétel is, melyet egy Robert Wilson nevű szülész-nőgyógyász készített 1934-ben. A fotó egy, a kavargó víz alól felbukkanó, hosszú nyakú, kis fejű lényt ábrázol. Már csak egy mozgófilm kellett, ami nem is késett sokáig. Az 1960-as mintegy négyperces fekete-fehér felvételen egy nagy távolságban úszó, maga mögött V alakú nyomot hagyó, cikcakkban távolodó objektum látszik. Ezt követően még számos homályos fénykép és film látott napvilágot, melyek azonban nem győzték meg a szkeptikusokat.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
A véletlenszerű találkozások helyett sokan maguk eredtek a szörny nyomába. Volt, aki egy léggömbbel közelítette meg a tó felszínét, és egy zsinóron – csali gyanánt – hatalmas szalonnát lógatott a vízbe. A svéd Jan Sundberg tőkehalhálóval szerette volna elfogni. A londoni Daily Mail felkérte a híres vadászt, Marmaduke Weatherallt, hogy ejtsen el egy példányt. Ő állítólag a lény lábnyomát is megtalálta a parton. Később azonban kiderült, hogy ezeket egy napernyő vízilóláb formájú talpazatával produkálta egy tréfacsináló. Nagy égés volt!
Egy mini-tengeralattjáró, amely szintén a szörny után kutatott, „titokzatos röfögéseket és morgásokat" észlelt a mélyben. Nessie feltételezett lakóhelyét egyébként évek óta víz alatti és feletti webkamerák tucatja figyeli.


Az egyéni próbálkozások mellett már a hatvanas években megjelentek a tudományos kutatások csírái is. Angol és amerikai egyetemek hallgatói megalapították a Loch Ness-i Jelenséget Vizsgáló Irodát. Az első igazi szenzációt az 1972-es Robert
Rines vezette csoport szolgáltatta. Hanglokátoruk augusztus 8-án 1 óra 40 perckor olyan hirtelen mozgást észlelt, mint amikor egy halraj rémülten menekül a ragadozó elől. Az üldöző kb. 6–9 m hosszú, szilárd test volt, amelyről egy víz alatti fényképezőgép figyelemre méltó képeket készített. Az egyik felvételen egy rombusz alakú, másfél méter hosszúságúra becsült uszonyszerű forma volt kivehető.
1975-ben egy olyan kamerát engedtek a vízfelszín alá, amely 45 másodpercenként exponált. Egy június 19-i – a víz nagy tőzegtartalma miatt elmosódott fotón – egyesek egy lófejre emlékeztető alakzatot véltek felfedezni. Az 1987-es, tíznapos
Deepscan-hadművelet azonban már eredménytelenül ért véget annak ellenére, hogy a legmodernebb elektronikai eszközökkel felszerelt hajók pásztázták a vizet. 1993-ban a Discovery Communications kutatta a tó ökológiáját, de semmilyen ismeretlen élőlény nyomaira nem bukkantak. Tíz évvel később a BBC végeztetett egy rendkívül részletes megfigyelést a helyszínen, amelynek eredménye –
vagyis eredménytelensége – alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a lény nem létezik.

Nessie örök
1993-ban egy kisiparos bevallotta, hogy az 1934-es híres fotó egyszerű kacsa. A puhafából készített „nyakat" egy játék tengeralattjáróra erősítette, amelyet aztán a doktor lefényképezett és eladott a sajtónak. 2004-ben egy filmtrükköket gyártó cég gondolta úgy, hogy egy kissé megtréfálja a rajongókat. Műanyagból készítettek egy pleisosaurusmodellt, amely néhányszor felbukkant a tóból. De túl átlátszó trükk volt, amely nem is kapott nagy hírverést. Egy évvel később két diák állította azt, hogy a tóparton talált egy szarvastetemet, amelyet hatalmas fogak marcangoltak szét. Hamarosan azonban őket is leleplezték.
De ha az észlelések egy része egyszerű csalás, akkor vajon mit láthattak a jóhiszemű szemtanúk? Az északi vizeken, ha a talajhoz közeli hűvös levegő fölé melegebb kerül, a víz felszínéhez közeli tárgyak képe eltorzulhat. Ezért egy felborult csónak, nagyméretű angolna, libasorban úszó vidrák csoportja, vízbe dőlt fenyőfa és megannyi más lehetséges állat vagy tárgy megtévesztheti a szemlélődőket. Adrian Shine biológus szerint egy óriás balti tok lehet a titokzatos állat, amely akár 300 kilósra is megnőhet. Luigi Piccardi olasz geológus pedig azt állítja, hogy földmozgások okozta óriási buborékok keltik a szörnyszerű hatást. A British Museum tudósai szerint a szörny nem más, mint átázott tőzeg, amelyik fel-le süllyed a mély tóban.

A rejtély továbbra sem megoldott, de mert a sajtónak szenzá-
cióra, a helybelieknek pedig állandó bevételre van szükségük, könnyedén megjósolható, hogy Nessie még sokáig nem fog kipusztulni.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem csak a 20 éveseké a világ

Szily Nóra vagyok, 43 éves, és büszke vagyok a koromra... – kezdte győri előadását az ismert… Tovább olvasom