Kisalföld logö

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda 0°C | 7°C Még több cikk.

Houston, a Sas leszállt

˝Houston, a Sas leszállt˝ – jelentette Neil Armstrong, amikor holdkompja 1969. július 20-án landolt a Nyugalom tengerében. Negyven éve lépett először ember idegen égitest felszínére, de 1972 óta egyetlen űrhajós sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát.


Dr. Both Elődöt, a Magyar Űrkutatási Iroda vezetőjét ennek hátteréről és arról az összeesküvés-elméletről kérdeztük, amelynek hívei azt állítják: csalás volt a holdra szállás.


– Vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek beleégnek az emberek tudatába. Tapasztalatom szerint például szinte mindenki emlékszik, mit csinált, amikor megtudta a World Trade Center ikertornyai elleni merényletet. Ön hol látta az első holdra szállást?

– Középiskolai nyári táborban voltam, ott néztük a tévéadást.


– Milyen volt az akkor ellenségnek számító Egyesült Államok sikeres missziójának fogadtatása a szocialista Magyarországon?

– Agyonhallgatni lehetetlen volt, de mai szemmel visszatekintve látszik, hogy igyekeztek a lehető legkisebb hírverést csapni körülötte.


– Menjünk vissza 1961-ig. John F. Kennedy amerikai elnök akkor jelentette be a kongresszusban, hogy az évtized végéig embert juttatnak a Holdra. A cél kitűzésében mennyi volt a tudományos szempont és mennyi a politikai?

– Nulla a tudományos és száz százalék a politikai. Az Egyesült Államokat 1957 után – amikor a szovjetek a világon elsőként állítottak műholdat, a Szputnyik–1-et Föld körüli pályára – 1961-ben érte a második sokk: Jurij Gagarin sikeres űrutazást tett. Az amerikaiak nemcsak azt érezték, hogy lemaradtak a versenyben, hanem tévesen azt is, hogy az oroszok ott vannak felettük, ahonnan mindent látnak, ellenőriznek, és azt csinálnak velük, amit akarnak. A közvélemény elvárta a visszavágást. Ehhez adott volt az a száznál több német rakétatudós, akit az USA a második világháború után honosított. A hitleri Németországnak 1945-ben tíz év előnye volt az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben a rakétatechnológiában. Gagarin utazása után nem sokkal Kennedy találkozott Wernher von Braunnal, a NASA Marshall Űrrepülési Központjának igazgatójával, aki meggyőzte őt arról, hogy az első ember Holdra küldésével lehetne revánsot venni a szovjeteken. Az elnök ezután mondta el az említett beszédet.


– Milyen technikai nehézségeket kellett megoldaniuk a tudósoknak? Úgy is kérdezhetném: mi tartott nyolc évig?

– Nagyon nagy teljesítményű hordozórakétát kellett kifejleszteni. Az addigiak a középtávolságú katonai rakéták kategóriájába tartoztak, csak minimális hasznos terhet tudtak Föld körüli pályára állítani. Az első amerikai műhold tizennégy kilós szerkezet volt. Ehhez képest a holdkomp, a visszatérő űrhajó és az üzemanyag tömege a száz tonnát is meghaladta. Emellett ki kellett dolgozni az egész utazás koncepcióját. Több kritikus manőver kivitelezése várt megoldásra, ilyen volt a holdkomp le- és visszaszállása, majd összekapcsolódása az anyaűrhajóval. Emellett gondoskodni kellett az űrhajósokról is.


– A Szovjetunió is belefogott holdprogramba?

– Igen. Titokban kifejlesztették az N–1 hordozórakétát. A rendszerváltás után derült ki, hogy valamennyi próbája sikertelen volt, így a szovjetek fokozatosan lemaradtak a holdversenyben. Az amerikaiak azonban nem tudták, hol tart a rivális, ezért hajszolták saját Apollo-programjukat. Azt hitték, hogy a szovjetek nagyon közel járnak hozzájuk, és akár plusz-mínusz egy hónap különbséggel képesek lehetnek a Holdra szállni.


– Moszkva azért nem forszírozta tovább a dolgot, mert nem akart második lenni?

– Igen. Mi értelme másodiknak lenni, amikor kettő versenyez? A szovjetek később azt kommunikálták, hogy a Luna holdjárót küldik a Holdra – ezt meg is tették –, és hogy automatákkal mennyivel hatékonyabban felderíthető az égitest. Soha nem ismerték be, hogy ugyan akartak embert küldeni a Holdra, de nem sikerült.


– Azt hihetnénk, hogy a holdra szállás nemcsak a politikáról szólt, hanem volt tudományos értelme is.

– Az indíték volt tisztán politikai. Az űrverseny nélkül az amerikai bolygókutatók, csillagászok, geológusok és geofizikusok egyesült erővel sem tudták volna soha az életben kijárni a politikánál, hogy húsz-huszonöt milliárd dollár jusson a holdra szállás kivitelezésére. Az Apollo-programnak persze vitathatatlanul volt tudományos hozadéka is.


– Miért nem járt ember a Holdon 1972 óta? Már nem érdekes?

– Az Apollo-program politikai vállalkozás volt, ami a szovjetek legyőzéséről szólt. Ez megtörtént, kipipálták. A sokadik győzelem a politikai célt tekintve semmit sem jelentett volna. Tudományos szempontból érdekes maradt a Hold, és a kilencvenes évektől amerikai, európai, kínai és indiai űrszondák útba is ejtették. Ráadásul az Apollo-program során a Földre hozott négyszáz kiló holdkőzet egy része máig feldolgozatlan, azaz még mindig van mit elemezni. De a négy évtizede megszületett tudományos eredményeket nehéz lenne túlszárnyalni.


– Sokan ezeket vonják kétségbe. Már a hetvenes években népszerű lett az az összeesküvés-elmélet, miszerint valójában nem is történt meg az 1969-es holdra szállás, s a bizonyítékokat a Földön hamisították. Az ebben hívők szerint több jel utal erre. Vegyük sorra a legfontosabbakat. Az egyik: a Holdra kitűzött amerikai zászló lobog, holott ott nincs légkör és szél.

– A zászló felső éle ki volt feszítve egy merev keretre, pontosan azért, hogy jól lehessen látni, és ne csak lógjon, mint egy darab rongy. A merevítő rugalmas fémből készült, ami elhajlott és megrezgette a zászlót.


– A fotókon nincsenek csillagok, noha éppen az atmoszféra hiánya miatt tisztábban kellene látszódniuk, mint a Földről.

– Nem kell látszódniuk. A fényképezőgép fényérzékenységét úgy állították be, hogy ne égjen be a holdi háttér, így a halvány csillagokat nem exponálta ki. Aki szokott fotózni, az nem lepődik meg ezen.


– Az űrhajó semmiféle behatást nem gyakorolt a Hold felszínére, emellett annyira jól kivehető az űrhajósok lábnyoma, mintha nedves homokba léptek volna.

– Robbanási kráter valóban nem volt, de a leszállásról készült képeken jól látszik, ahogy a fékezőhajtómű szétfújja a port. A lábnyom megmaradása nem a nedvességtől, hanem a porrészecskék egymáshoz való tapadási készségétől függ. A nedves homok azért formázható jobban, mert a részecskék a nedvesség miatt jobban tapadnak egymáshoz, míg a száraz homok részecskéi elfolynak. A Holdon a földi homoknál jóval finomabb szemcséjű por található, amelynek mások a tapadási tulajdonságai.


– Mik a legfőbb bizonyítékok arra, hogy a holdra szállások tényleg megtörténtek?

– Egyrészt az onnan elhozott kőzetminták. Közöttük olyan kőzetek is vannak, amelyek a Földön nem találhatók meg.


– Az összeesküvés-elmélet hívei erre azt mondják, hogy az antarktiszihoz hasonló kőzetekről van szó.

– Azért lehet hasonlóság, mert az Antarktiszon találhatók a Holdból származó meteoritok. Van egy közvetett bizonyíték is. Csak nem gondoljuk, hogy a szovjet titkosszolgálat nem tett volna meg mindent a csalás leleplezéséért, ha lett volna bármi alapja? És a legfontosabb érv: az amerikaiak a hat leszállóhelyre odatettek egy-egy lézertükröt, amelyekre a Földről lézerrel rávilágítva egy-két centiméteres pontossággal megmérhető a Hold távolsága. A durva, egyenetlen holdfelszínről a lézersugár nem verődik úgy vissza, hogy az a Földön észlelhető legyen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Robbanékony mindennapok Afganisztánban

Nagykövetek, miniszterek, miniszterelnökök találkozóinak szervezésében vett részt, bejáratos volt a… Tovább olvasom