Kisalföld logö

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 8°C | 19°C Még több cikk.

Győrből motorozott Afrikába

Horváth András Zoltán először a családjával beszélte meg, hogy indulna a Bamako ralin.

A "Magyar Dakar"-nak is titulált afrikai túraverseny a Budapest-Bamakó fapados sivatagi futam  2005. december 26-án a Hősök teréről rajtolt el . A majdnem nyolcezer kilométeres, télből a sivatagba tartó embertpróbáló küzdelemnek győri résztvevője is volt. Horváth András Zoltán BMW motorkerékpárral vágott neki a távnak. Fél évig készült a viadalra és egy fél évet fog pihenni utána. Pont annyit, hogy a következő Budapest Bamakóra majd ismét legyen elég ideje - akkor már szervezőként - felkészülni.

Horváth András Zoltán először a családjával beszélte meg, hogy indulna a Bamako ralin. Tavaly nyáron egy reggeli rádióadásban, ahol Villám Géza éppen Bochkor Gábort helyettesítette, elhangzott az ötlet, el kéne menni egy amatör autós-motoros rallival Afrikába. Aki bátor velünk tart! Szólt a felhívást, és mivel András nincs híján eme erénynek  (Felesége sem gördített akadályt az útjába) jelentkezett, és  megkezdte a felkészülést. Az engedékeny feleség is nagy motoros. Tavaly Skóciát járták be hármasban. Ők ketten és a dübörgő aszfaltparipa.

„ A felkészülés elég komoly volt. Bár a Dakaron talán nagyobb az igénybevétel, Bamakó felé tartva minket is megviselt a sivatag. Tudtuk előre, így lesz. A felkészülést ezért is komolyan kellett venni. Nyolc országon haladtunk át. A Mali Köztársaság fővárosát, Bamako-t 15 nap alatt kellett elérni. A 7632 kilométeres táv nem sok pihenőt engedélyezett." - emlékezik vissza a ralira a győri motoros.  A Szaharát, Marokkó és Mauritánia partjainál szelte át a mezőny.
A cél, Nyugat Afrika legnagyobb és leggazdagabb történelemével büszkélkedő országában, Maliban volt. Január  9-én Bamako polgármestere fogadta a befutókat. Szinte mindenki célba ért, pedig jópáran szenvedtek balesetet.
„A küzdelemben, bár ez egy jól szervezett flúgos futam volt, nem számíthattunk külső segítségre. Nem voltak szervízkamionok, nemzetközi tévés stábok. Ha baj történt, csak is egymást menthettük. A főszervező - Lada Níváját Spanyolországban hagyva helyi bér-terepjáróval ért célba. De célba ért!"

A győri motoros háromszor is nagyot repült. Mindig szerencsésen megúszta a dolgot.
„A motorosoknak nem Afrika volt a legrosszabb, bár az sem egy könnyű terep. A téli Európán átvágtatni hóesésben, az nagyon rossz. Hiába a ruhafűtés, hiába a szélterelő. Két óra után már csontiog fagy mindened. De menni kell, mert igaz, nem versenyzünk, de a napi távot teljesíteni kell, ha célba akarsz érni."

Azért a Szahara is tartogatot meglepetéseket. A homokdűnéken nem lehet óvatosan cammogni. Akik nem húzzák tövig a gázt, ha motorral vannak, egyszerűen elsűlyednek a homokban. Akik pedig mennek mint a meszes, könnyen lehet, hogy egy emelekedő után nem lankát, hanem szakadékot találnak. Egy ilyenbe futott bele András is.
„Szaltóztam a levegőben, és elterültem. A többiek azt hitték nem kelek fel. Én ugyan ezt gondoltam. A motromról. De mindketten talpon voltunk egy fél óra múltán, és kissé meglapítva itt-ott mentünk tovább. A családommal tartottam a kapcsolatot műholdas telefonon, de minden apró részletet csak itthon meséltem el nekik. Nem akartam felizgatni még jobban őket. A feleségem persze csak akkor nyugodott meg, a  tízéves fiamal és a tizennégyéves kislányommal együtt, mikor Bamakóból hazarepülve megöleltem őket."

Majdnem betelt a jövő évi keret 

A Budapest Bamakó ralit - jövöre is -korlátozott létszámmal- rendezik meg, amire az idei túra sikerén felbuzdulva már annyian jelentkeztek, hogy lassan betelik a keret.  Idén a nevezési díj túra kategóriában százezer forint volt fejenként. Verseny kategóriában ötszázezer forintot kértek el két főért és egy autóért a szervezők. Afrikáról megközelítően pontos térképeket tudtak csak beszerezni. Volt olyan szakasz, ahol 100 kilométert a térkép hibái miatt tíz óra alatt teljesítetek. András motoros ruhája az európai téli szakaszokon 12 kg-ot nyomott! Afrikában speciális sisakot vislet, és teljes kerékcserét is végrehajtott a BMW R1200 GS-én.

A győri motoros szerint Afrika egyáltalán nem az a veszélyes hely, aminek tartják. Az ő futamukat egyetlen egyszer dobálták meg kővel gyerekek. De ez szinte semmiség annak, akik átkompolva Afrikába szemléletet tud váltani. Ott hangosabbak, nekünk egy kicsit talán közvetlenek az emberek, de minden problémát meg lehet velük oldani.
„Mindenki fogdos, mindenki akar tőled valamit, egy kicsi pénzért mindenki mindent elintéz. Az első francia kifejezés, amit mindenki megtanult, a "petit cadeut" (apró ajándék) szó volt. Ha  az itthoni temperamentumoddal szemléled ezt, akkor két perc alatt úgy felidegesíted magad, hogy se tőled, se hozzád. Nem szabad, mosolyogni kell és szép az élet... Amikor lejöttünk a kompról, megvolt hol lesz a szállásunk, keresztül kellett volna menni az egész Medinán, de oda nem lehet autóval bemenni. Mi azért megpróbáltuk, és egy angol sráccal, meg az ő Deffenderrével beszorultunk egy sikátorba. Negyven arab azonnal körülvett minket, rögtön kezdték bontani a tanktáskáinkat, hogy mit hoztunk. Nem azért, hogy kiraboljanak, hanem nekik ez az életforma. Mi egy érdekesség voltunk, tömöt utazó táskékkal. Végül is kisebb ajándékok szétosztásával megúsztuk a dolgot."
Akik visszaérkezése után találkoztak Andrással két kérdést mindig feltettek neki: találkoztak-e a Dakar versenyzőivel, illetve féltek-e a kígyóktól?

„ Egyetlen igazán félemetes afrikai állattal találkoztunk, a szamárral. Ha elállta az utat, nem igazán tudtunk haladni. Kígyót még hírből sem láttunk. A felkészülés során olvastam több Afrikajáró motorosnak a könyvét. Egyikük meg is írta: másfél millió kilométert lemotoroztam Afrikában, és úgy szeretnék már végre kígyóval találkozni. Eddig elkerültek! A dakar mezőnyével viszont sikerült összefutnunk. Naná, hogy belógtunk az elkerített részbe, ahol a szintén győri Varga Ákos pihenni próbált. Beszélgettünk vele. Nézegette a fényképeinket, melyeket meg-megállva készítettünk. Ő Afrikából semmit nem lát- mondta. Hajt. A Párizs Dakar egy kőkemény verseny, véresen komoly, kőkemény rally. A miénket inkább kalandtúrának mondanám. Kicsit persze verseny is, de leginkább kalandtúra."

Andrásék aludtak hotelban, panzióban, de legtöbbbször sátorban. Amikor éjjel megáltak, sokszor azt sem tudták hol vanak. Volt, hogy hajnalban zyivajra ébredve egy kis falucska kelős közepén találták a sátrukat. A helybeliek apró ajándékokért cserébe nem vették ezt sértésnek.
A motor és motorosa kiválóan bírta a gyűrődést, bár nem állt gyári tuningcég mögötte, Győrből Márton László és az általa vezetett autószaklon, amivel tudta segíte.  Ez pont elég volt ahhoz, célba érjen. Ünnepeljen, majd repülőre szálljon és hazajöjjön Győrbe a családjához, ahol  párja a kedvenc európai ételével, a töltött-paprikával várta.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jönnek a hegylakók

A skót Lonach Felföldi Társaság vezetője egy kisfiú révén örök barátságot kötött egy győri… Tovább olvasom