Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 21°C Még több cikk.

Emlékeim a soproni Erzsébet-kertről

Az Erzsébet-kert Sopron éke, a pihenés és a nyugalom szigete. Ilyenkor ősszel, mikor a fák levelei színesednek, meseszerűen varázslatos.
A háború utolsó napjaiban kerültem Sopronba, akkor láttam először. Hatalmas fáival, köztük az égbe nyúló mamutfenyővel, sétaútjaival, az utakat szegélyező virágágyásaival és pihenőpadjaival hívogatott. A vadgesztenyefák rügyeztek, mintha a háború végének ünneplésére készültek volna. A kolozsvári sétatérre emlékeztetett, ahol ifjúságomat, diákkorom legszebb éveit éltem.

Megszülettek a gyermekeink. A kisbabákat a fák árnyékában sétáltattuk, amikor felcseperedtek, itt játszottak a fák tövében, ősszel szedték a vadgesztenyét és futkostak a fák alatti levéltengerben.

Az ötvenes évek elején lebontották a kert város felőli oldalán a volt malátagyár romos épületét és kisajátították a virágkertészetet. Helyükre kultúrház épült, a mai Gyermek- és Ifjúsági Központ.

Egyetlen alkalommal nem sétálni vagy pihenni mentem a kertbe. Ötvenhat után úgy határoztak, Sopronban nem dolgozhatok. A sors szeszélye, hogy abban az időben kezdődött a „téeszesítés" és én agronómus lettem. Mindennap utaztam. Felkeresett az államvédelmis. Beszélni akarnak velem, másnap este 7-kor legyek az Erzsébet-kert déli vasút felőli bejáratánál. A kapitánnyal és kísérőjével sétálgatva beszélgettünk. Elmondta, örül, hogy jól szolgálom a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét, de van egy kérése. Tudja, hogy sok gazdászt ismerek, szeretné, ha időnként tájékoztatást adnék megnyilvánulásaikról...

Nem vállaltam.

Senkinek nem kívánom az azt követő napokat. Később tudtam meg a megyei vezetők „verdiktjét": érti a szakmáját, jól szolgálja a szocializmus ügyét, az emberek szeretik, hagyjátok dolgozni!

Azóta lebontották a kert körút felőli oldalán álló italosbódét, ahol sörösüveggel vagy pohárral a fának támaszkodva beszélték meg a világ dolgait. Helyette új, környezetbe illő faház épült. A kert ma szebb, mint alkotói megálmodták. A sétautakat pormentesítették és mindenütt virágágyások. A fák közül még jobban kiemelkedik az óriásfenyő, mintha a kert templomának tornya volna. A fák koronái alatt csend honol, messziről látni, ahogy autók suhannak a kerítésen kívül.

Jó látni, milyen szeretettel vigyázzák, ápolják a csendnek és a nyugalomnak ezt a szigetét...

Dr. Székely Lajos

(A szerző mezőgazdasági mérnökként és borászként nagy tiszteletnek örvend a soproni történelmi borvidéken. A 88. életévében járó szerzőnek idén áprilisban jelent meg „Az én huszadik századom" című, önéletrajzi ihletettségű könyve.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jelképekkel nem pótolható

Zászlódíszbe öltözött középületek, lakóházak köszöntik az idei október 23-án is nemzeti ünnepünket,… Tovább olvasom