Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

A Napkirály ragyogása

„Az állam én vagyok" – a híres, de vélhetőleg soha el nem hangzott szavak jellemzik legjobban a háromszázhetven éve, 1638. szeptember 5-én született XIV. Lajos francia királyt, aki korának leghatalmasabb uralkodója volt. XIII. Lajos és Ausztriai Anna fia ötévesen került a trónra. Élete meghatározó élménye maradt, hogy a Fronde-lázadás miatt menekülnie, fagyoskodnia és éheznie kellett, soha nem bocsátott meg a párizsi népnek.
1661-ben koronázták meg, s még aznap kijelentette, hogy teljesen egyedül akar kormányozni. Minisztereit élete végéig személyesen ellenőrizte és kénye-kedve szerint cserélgette, megreformálta az igazságszolgáltatást. A tehetséges minisztere, Colbert által felvirágoztatott gazdaság bevételeiből pacifikálta a lázadozó nemességet, a hangadóknak fényűző életet biztosított udvarában.


1667-ben kezdett bele az élete végéig tartó háborúskodásba, s tíz év alatt jelentős területeket szerzett, hatalma tetőpontjára érkezett. A bigottan vallásos Lajos 1685-ben visszavonta a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosító nantes-i ediktumot, aminek katasztrofális következményei lettek. Leggazdagabb és legszorgalmasabb hugenotta alattvalói elhagyták az országot, és „sikerült" egyesítenie a protestáns hatalmakat is. Az 1700-tól 1714-ig tartó spanyol örökösödési háborúban már egész Európa ellen hadakozott, s bár a spanyol trónra sikerült unokáját ültetnie, az olasz és németalföldi spanyol birtokokról le kellett mondania. XIV. Lajos nem sokkal később, 1715. szeptember 1-jén halt meg, temetése általános örömünneppé fajult. A trónon hetvenkét évet töltött el, túlélte fiát, unokáit, utóda dédunokája lett.


1682-ben helyezte udvarát Versailles-ba, de az építkezések élete végéig folytak, mert újabb és újabb ötletekkel állt elő. Életét a felkeléstől a lefekvésig az etikett határozta meg, s még testi funkciói sem maradtak titokban. Ő még oda sem gyalog járt, ahova a királyok is gyalog járnak, illetve egyáltalán nem járt oda: a fényűző üreges széket tolták be szobájába, ő pedig munka közben végezhette dolgát. A tisztálkodást az jelképezte, hogy egy nedves kendőbe törölte arcát és kezét – amiből kitűnik, hogy a Napkirály fürdött a pénzben és a hódolatban, csak a vízben nem. Délben mindig egyedül étkezett, egyetlenegyszer foglalhatott helyet valaki asztalánál – a megtiszteltetés az írót, Moličre-t érte. Felesége Ausztriai Mária Terézia volt, szeretői közül a leghíresebbek Mme Montespan, la Valliere hercegnő és Mme de Maintenon – utóbbi oldalán 32 évig élt békében és még morganatikus házasságot (ranggal nem járó) is kötött vele.

XIV. Lajos megítélése ellentmondásos. Kiterjesztette az ország határait, de uralkodása végére elvesztette európai vezető szerepét, felvirágoztatta a művészeteket, de fikarcnyit sem törődött népének jólétével. Uralmának ragyogása egész Európában irigységet és utánzási vágyat keltett, ő maga az abszolút monarchia jelképévé vált.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

2001. 09. 11. terroridő

„Már semmi sem lesz olyan, amilyen 2001. szeptember 11. előtt volt" – ismétlik szinte… Tovább olvasom