Kisalföld logö

2017. 05. 27. szombat - Hella 13°C | 24°C Még több cikk.

A magasságot, a tisztaságot a versekkel tudtam elérni

˝Versek és arcok˝ című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Nagy László természetvédő mesél arról, miként ihlette meg a költőket (is) szerelme, a Hanság, a végtelen nádas rejtelmes világa.

– Számomra a költészetet hosszú ideig Arany János, Tompa Mihály és Petőfi Sándor jelentette. Mélyen hatottak rám, megragadtak bennem veretes költeményeik, megfogott az az elkötelezett szeretet, amely szülőföldjükhöz, az áldott magyar tájhoz és néphez kötötte őket.
Nagy László vallja, hogy mindegyik tájból, legyen az alföld, hany, finoman felfelé igyekvő domb vagy éppen morcos bérc, sugárzik a szabadság lelkülete, az az erő, amitől ember az ember.

– A táj rezdülései újra meg újra felhorgasztják a kérdést, ami az életünk fundamentuma: mi végre vagyunk e földön? Mi az, amit óvnunk, féltenünk kell? Miért fontosak számunkra a virágok, a fák, az ágak között beszűrődő napsugarak? Ezekre a kérdésekre nekem mindenkor a versek adtak méltó és igaz választ. Választ, ami semmivel sem pótolható, ami megnyugtat, segít. Gyarló, a világban botladozó emberként nekem a vers jelenti a mankót, amellyel mindig előbbre haladhatok. A verseknek köszönhetem a rácsodálkozást. Áprily Lajos jut eszembe erről, mikor hetvenéves korában egy rádióriporter megkérdezte tőle, hogy mi az, amit nem ért el az életében, mi az, amit még szeretne. Erre a költő azt felelte: ˝Ámulni még, amíg lehet!˝ Erről szólnak a gyönyörűbbnél gyönyörűbb versei is, erről az ámulatról: ˝A fán bolyongtatom tekintetem / s a futó fény is éppen arra tűz. / Te szőke folt, adj gyógyulást nekem, / te sárga-szőke patakparti fűz.˝ Vagy négy sora a leánykökörcsinről: ˝Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit, / mikor a nap felhőtlen égre hág. / Becézem kelyhed érző bolyhait, / s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?˝ Én is ezt szeretném, csodálni még, amíg lehet ezt a szent katedrálist, a természet templomát, a versek segítségével pedig mind teljesebben felfedezni sejtelmes részleteit, meghallani a választ. A fűben, fában, fényben rejtező Istent.

Nagy László
Nagy László

A Hanság szerelmese számára különleges élményt jelentett, amikor Harsányi Lajos ismert katolikus pap-költőnek, a ˝pannon parnasszus˝ egyik jelesének, az egykor Rábapatonán sajátos ˝száműzetésben˝ élő plébánosnak a verseit felfedezte. Nagy László elsősorban az ő gondolatait kölcsönözve mesélt azoknak, akik az ősi táj, az illatos lápvidék, a susogó nádas titkaira voltak kíváncsiak, és a Hanságba látogattak.

– Szellemiségének egyik forrása, szemléletének példaképe Assisi Szent Ferenc, a madaraknak, vadaknak prédikáló szerzetes. Harsányi Lajos nemcsak ismerte, hanem élte is a táj lelkületét. Számomra az egyik legkedvesebb ˝Hívnak a nádak˝ című verse, ami a „Nádas: én szerelmesem" ciklusának első darabja: „Illat-lelkükkel úgy megsimogattak, / Hogy lelkemben most égnek a vádak. / Azóta sehol sincsen maradásom: / Engem hazahívnak a nádak." Ez a vers azt üzeni mindenkinek, hogy ott, ahol él, mindenhol vannak nádak, mindenhol van illatos hany. Mindenhol van a megtartó tájnak, az élményeket termő anyaföldnek egy-egy olyan részlete, ami visszahív, megköt, meghatározza az ember életét, ami hűséget követel, mert követelhet magának. Ezt a csodát, a Fertő-táj varázsát sugározza Harsányi egy másik verse, a „Leila első levele Ivánnak" is: „A nádirigók most rakják a fészkük. / A hódok téli álmuk kialudták. / Egy nagy himnusz az egész Fertő tája. / (Írd meg: zengők-e nálatok az utcák?) / Hűs kék tükrén a Fertő nagy vizének / Sirályok szállnak, mint szép izenet. / Fehér szárnyuk szikráz a kék tükörben. / (Írd meg: ragyog-e nagy, sötét szemed?) / Hétágú Pán-sípot veszek kezembe, / Ha jő az est s lesem titkát a nádnak. / A nagy városba üzenünk ma néked: / Iván, a nádak s én epedve – várnak." Hát nem csodálatos? „Egy nagy himnusz az egész Fertő tája" – ennél többet nem lehet mondani erről a vidékről. Harsányi Lajos nagyon mély érzésű ember volt, aki a csend birodalmában megtalálta a kapcsolatot Isten és a fertői nádas között, rácsodálkozott, megértette a teremtett világ legparányibb részleteit is. Tudta, hogy ez a legnagyobb kincs, ettől gazdag az az ember, aki ezt a megszentelt tájat lélekben birtokolja, ismeri, és nem a világ romlott-mulandó bálványaitól szédül meg.

Harsányi Lajos: Hívnak a nádak

Piros szemével elbűvölt a város
És igájába hajtotta fejem.
Halvány rabként meghurcolt a sok utcán
Sok ragyogó, sziporkás éjjelen.

De egy hajnalban, valahonnan messze
Felzúgtak hirtelen a nádak
S vádolva mondták: íme, elfeledted
A Fertő-menti szűz hazádat!

Illat-lelkükkel úgy megsimogattak,
Hogy lelkemben most égnek a vádak.
Azóta sehol sincsen maradásom:
Engem hazahívnak a nádak.


Hogy mit jelent Nagy Lászlónak a vers? Ahogy mondja: erőt, teremtő energiát, szabadságot, amit számára semmi más nem tud adni.

– A magasságot a költészet nélkül, mint halandó ember, soha nem tudtam volna elérni. A csodát, ami mindig egy, mégis mindig más. A felfedezést, ami nélkül üres lenne minden pillanat. Akármilyen helyzetben kell megoldást keresnem, akármi szorít, a vers mindenkor kapaszkodót jelent, mindig hitet ad. Veres Péter gondolatai is eszembe jutnak, aki szerint a bennünket körbevevő mozaikkockákból áll össze a teljes kép, a haza képe, amibe kapaszkodhatunk. A világot szerettem volna bejárni, ami számomra lehetetlen, de a verseken keresztül a teljesség az enyém lehetett.

A Magyar Rádió regionális stúdiója,az MR6 Győr Versek és hangok című műsorának következő vendége  13-án 10 óra 50 perckor Miksi Attila, aki Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versét mondja el.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Moziban Bogyó és Babóca

Hosszú idő után magyar animációs film készült gyerekeknek. Tovább olvasom