Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 23°C Még több cikk.

Bot helyett akaraterő

A Sopronban élő, sokizületi gyulladásban szenvedő Varga Katalin monodrámát írt saját szenvedéseiről. Írását legutóbb a tatabányai Ki Mit Tud-on adta elő, ahol első helyezést ért el.
Varga Katalin: A szivárványos zászló

Halk zene szól, ülök a tolókocsiban, lehajtott fejjel.
-Jézusom! Ezt már nem lehet fokozni. Nincsen még egy ilyen ronda banya a világon mint én.

Még ezt a szerencsétlen kocsit sem tudom kezelni.

Most mondják meg nekem őszintén,miért mentem én férjhez? A rossz választásom miatt részesültem ütésből-verésből, megaláztatásból, kisemmizésből. A barátainak árult pénzért.
Milyen ember az, aki egy 32 kilós mozgásképtelen nőt véresre ver?

Földhöz vág egy 8 hetes kiskutyát? Megerőszakol engem? Miért?
/Itt segítenek ki a tolókocsiból, állva folytatom/
Ez 1994-ben történt velem.Romokban hevert az életem,depressziós voltam,mozogni sem tudtam.

De hála a Barátnőimnek, és az akaraterőmnek,otthagytam ezt a poklot. Hazaköltöztem Édesanyámhoz Sopronba. Szerencsére volt hova mennem,ahol fészekmeleg várt. Sajnos Édesapám 1989-ben meghalt, így Őrá nem számíthattam. A mai napig nagyon hiányzik nekünk.
Ezek után kemény leckét adtam fel magamnak. Nem akartam magatehetetlen emberi roncsként, kiszolgáltatottam élni tovább. Ehhez rengeteg fájdalmat át kellett élnem. Hányszor sírtam el magamat,amíg Budapesten betörték a két beszűkült térdemet. Csak magamban kiabáltam: -Ne kínozzanak már, elegem van mindenből!

Aztán a kórházból hazakerülve,megtettem az első szárnypróbálgatásaimat is. Édesanyámnak a negyedik protgézis műtéte után,szüksége volt rám. Akkor az volt a fontos,hogy Rajta segítsek. Így aztán,lassan,de biztosan talpra álltam.

Ma már 2008-at írunk. Mennyi minden történt velem! 5 éve járok a Felnőttkorú Sérültek Virágfűzér Napközijébe. Szeretem a Társaimat. Jó kapcsolatban vagyok a gondozónőkkel,és a Vezetőnőnkkel is. Hála Nekik,rengeteg helyre eljutottam már. Még lovagoltam is.
Így állhattam fel a Világot jelentő deszkákra. Mert színészkedtem is,bizony!Alakítottam Dorogi Violát a Légy jó mindhalálig musical változatában. Apáca Rendfőnökasszony voltam a Nyomorultakban.
Fantasztikus érzés,fent állni a színpadon! Az előadás végén együtt sírni és nevetni a közönséggel. A taps pedig a legszebb ajándék,amit egy színész kaphat.

A Napköziben énekelek, rajzolok. Pályázatokra küldöm el az írásaimat.S okat szerepelünk a Tásraimmal is. Számítógépes tanfolyamot végeztemOtthon az esti program az Internet. Vannak Messenger partnereim.Virtuális tevéim,kutyáim. Járok egy Chates szobába. Sok új barátom lett.

Az Interneten olvastam arról is,hogy Los Angelesben van egy vendéglő,ahol a másság elfogadását egy szívárványos zászlóval jelzik az ajtó fölött. Nekünk ,sérülteknek is kellene egy ilyen zászló. Mert egyformák vagyunk!

Kiszálltam hát a tolókocsiból, és az ilyen örömök adnak szárnyakat nekem mostanában. De sajnos az utóbbi két évben újra a kórház került előtérbe az életemben. Győrben volt egy jobb oldali csípőprotézis műtétem. Tavaly novemberben pedig elestem,és combnyaktöréssel vitt be a mentő a kórházba,ahol azonnal meg is operáltak.De legyőztem ezt az állapotot is. Ugye mindenki látja,hogy táncolok?
A sok műtét, gond és baj ellenére, sokadszor már,de megint én győztem! Ezek után már sohasem fogom feladni. Ezt megígérhetem!

..............................................................

Olvasóink írták

  • 3. erika68 2008. október 01. 01:26
    „Gratulálok az életerőhöz, amivel rendelkezel.
    Bocsánat a tegezésért, de így könnyebb írnom.
    Ismerem a betegséget, mert édesanyámnál 4 éve állapították meg.
    Az én anyukám egy örökmozgó nyughatatlan, mindig "tesz-vesz" ember. Amikor közölték vele a diagnózist és a kilátásait sírógörcsöt kapott. Én megértettem, a lelki vívódását, mert hasonló temperamentumom van. A legszörnyűbb az volt, hogy közölték velünk "erre nincs orvosság" csak állandó szteroid szedés a gyulladásokra.
    Aki ismeri a szteroidok hatását az tudja, hogy amit egyik részben segít a másikban elvesz. Egyéb kezelések (fürdők) a szívbetegség végett nem voltak megoldhatók. A gyógyszereket addig amúgy is utálta az anyukám na ínétól egyenesen szenvedett ha be kellett venni őket.
    Az anyukám 57 évesen elkezdett készülni a tolókocsis és mindent kiejtek a kezemből életre.
    Lelkileg teljesen letörte.
    Mi (gyerekei) tehetetlenül néztük és majdnem megszakadt érte a szívünk. Ő aki mindig segített nekünk aki mindig mellettünk állt most szenved és mi nem tudunk neki segíteni.
    Borzasztó volt. Nem akartunk belenyugodni, keretük a gyógymódot. Nem akartuk elhinni az orvosok véleményét, hogy nincs rá gyógymód.
    Körülbelül egy éve találtunk egy (mivel reklámnak minősül ezért nem merem kiírni a nevét) étrendkiegészítőt.
    Az anyukám nehezen állt rá, hogy elkezdje szedni.
    Kifogások a következőek voltak:
    drága, fáj tőle a gyomrom, úgyse fog használni, én ilyenbe nem hiszek. De a legfőbb indoka az volt: az orvos megmondta hogy ez csak rosszabb lesz, erre nincs gyógymód.
    Egy hónappal ezelőtt ünnepeltük a névnapom. A kerti partin estefelé már mindenki fáradtan üldögélt.
    Az anyukám a 6 és 9 éves unokáival focizott. Még videóra is vettük ahogy a labda után vetődött.
    Már hónapok óta teljes életet él. Nem csak a régi egészségét nyerte vissza, hanem sokkal jobban van.
    Már nem rezzenek össze ha megszólal a telefon hogy biztos az anyukámmal van valami.
    Ezt annak köszönhetjük, hogy nem hitük el az orvosnak, hogy ezen nem lehet segíteni.
    Kedves Katalin neked kitartást és egészséget kívánok. Továbbá a reményt ne add fel, mert ezt a betegség nem csak "szikéve"l lehet elviselni.”
  • 2. LAZA 2008. szeptember 30. 15:25
    „Mivel tők ingyenes a szolgáltatás ezért talán nem minősül reklámozásnak.
    Sopronban másféléve üzemel a Ceracem központ és nagyon sok csodálatos gyógyulásnak voltam vagyok szemtanúja.
    A hölgyéhez hasonló panaszokkal nagyon sokan jelennek meg és nagyon kedvező javulási eredmények jelentkeznek.
    Érdemes lenne Őneki de másoknak is kipróbálni.”
  • 1. jucus67 2008. szeptember 30. 14:49
    „Az én édesanyám is végigszenvedte ezt a betegséget...59 évesen elment közülünk...és én pontosan tudom milyen kínokon mennek ezek a betegek keresztül! Kívánok szintén Sopronból..a hölgynek nagyon sok türelmet....jobbulást...és ezer energiát!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életfogytiglan a taxisgyilkosságért

Életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a megyei bíróság A. Anselmet, aki a nem jogerős… Tovább olvasom