Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 21°C Még több cikk.

Megújulnak a másfél évszázados házak

Bogyoszlón évtizedekkel ezelőtt még seregnyi XIX. századi ház hirdette a hajdani rábaközi kőművesmesterek emlékét.
Varga Károly A bogyoszlói főutcán: A régi házakból már csak néhány maradt.
Munkáikból manapság csak néhány épület díszlik a faluban, közülük kettőt Varga Károly mentett meg az enyészettől.
A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a rábaközi tájegységet – többek között – egy Bogyoszlóról elszállított parasztporta képviseli. Az 1800-as évek elején épült ház hajdan Varga Károly dédnagyapjáé volt.

A bogyoszlói fiatalemberben talán ez az emlék is erősítette az elhatározást, hogy megvásárolja és eredeti formában felújítsa a falu főutcáján található két öreg – 1864-es és 1866-os – szomszédos épületet. A hiányos vakolat ellenére a régi méltóságról árulkodik ma is a mesteri tűzfal, a finom ívű tornác, bent a nyitott kemence nyoma és a mívesen faragott mestergerendák.

– Keskeny, de hosszú telken áll mindkét épület. Annak idején százezrekért vettem, ma milliókat ajánlanak értük, de nem adnám el semmi pénzért. Stílusukban, arányaikban tökéletesek. Csak csodálni tudom a régi mesterek munkáját, tudását, pontosságát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy öcsémmel, akivel a felújítást végezzük, megmértük: a huszonhat méter hosszú épület eleje és vége között csak három-négy centiméter szintkülönbség van, pedig akkor még nem ismerték a slagvízmértéket. Mindkét épület kőművesremek – meséli lelkesen Varga Károly, majd hozzáteszi, hogy hajdan négy hasonló ház állt egymás mellett a bogyoszlói főutca végén. Egyet már korábban felújítottak, az eléggé megviselt nagyszülői ház, a negyedik helyén hangulatában a többihez illő újat épített Károly testvére.

– Halálos vétek lenne, ahogy ezt már többen javasolták, elbontani az épületeket. Mindegyik falszerkezete statikailag tökéletes, a tető faanyaga is hibátlan. Ahogy levertük a vakolatot, elénk tárult az a mesterien megrakott boltozat, ami a terhelést, mondhatnánk úgy is, a ház súlyát „elosztotta" a falban, az alapon. A felújításnál az volt a legfontosabb, hogy a falaktól elzárjuk a nedvességet. Nem aláfűrészeltünk, hanem egészségesekre cseréltük a víztől szétmállott téglákat, és egyik épületen újracserepeztük a tetőt, új kéményeket raktunk. Mindkét házhoz tartozott góré és hidas is. Sajnos azokat állapotuk miatt le kellett bontani.
A lelkes bogyoszlói fiatalember szavaiból kiderül: volt, mikor egy időben több család is lakott az épületekben. Közös konyhájukban nyitott, finoman boltozott kemence szolgált. Az egyik még megvan, ahogy teljesen ép mindkét ház mestergerendája is. Betűzve olvassuk egyiken a díszesen vésett feliratot: „Szűz Mária nevibe ípíttette Varga István és Csonka Apollónia 1864-ben augusztus hó 6-án".

– Egy haszontalan négyzetméter sincs ezekben az épületekben. Minden helyiség tágas, kényelmes, lakható. Nyáron élvezhetően hűvös, télen kellemesen meleg.

„ Lassan haladunk a felújítással, bár nem műemlék egyik sem, de szeretném, ha minden az eredetihez hasonló vagy ugyanolyan lenne. Ezért kellett sokat keresgélni a megfelelő cserepet, most pedig a stílusos ablakokat."

Varga Károly nem véletlenül kötődik ennyire a múlthoz, a hagyományokhoz. Hosszú évekig járta a bogyoszlói néptánccsoportban. Szívvel-lélekkel, szeretettel, saját egyénisége-vérmérséklete szerint. Ahogy fogalmaz: a virtus a génjeiben van. Miért? Egyszer Budapestről, a Néprajzi Múzeum filmtárából hoztak ki egy régi táncfilmet, hogy abból tanuljanak és a felvételeken nem más, mint Károly édesapja járta a dust.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tiszta múlthoz szerencse is kellett

Ötvenhat őszén forgalmas volt a hansági határ. A menekülők nagy része itt próbált meg átjutni… Tovább olvasom