Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 32°C Még több cikk.

Kor Kép: A régi ház meséi

Boldog emlékeket idéznek Vitéz Gézánéban azok a 70–80 éves fényképek, amelyeken házuk egy hangulatos részletét, ünnepi pillanatokat örökítettek meg.
Számos hangulatos képet őriz a Győrben élő Vitéz Gézáné fényképalbuma. A meghalványult felvételeken a '30-as, '40-es évek idilli világa, gyermek- és kamaszkorának boldog szigete, a mérnöki pontossággal megkomponált enesei családi ház felejthetetlen „arcai" köszönnek vissza. A múlt, amely aztán múlhatatlan fájdalmat is tartogatott a Korn család számára.

– Édesapám, Korn Márton szigorú mérnökember volt, az épület, a porta, az udvar minden részletére tökéletesen figyelt. Emlékszem a falu szívében álló ház – ami ma már nyomaiban sem őrzi a hajdani időket – bejáratára, a míves, kovácsoltvas kapura, emlékszem a rózsaágyakra, a befüvesített kis parkra, a kicentizett konyhakertre. Otthonunk nem volt hivalkodó, annak ellenére sem, hogy jómódban éltünk, száz holdon gazdálkodtunk, állataink voltak, de mindent megtaláltunk, ami a komfortunkat, a kényelmes mindennapjainkat szolgálta.



Számos kép őrzi a gazdasági udvart is. Egyiken, amit Vitéz Gézáné mutatott, éppen édesapja sétál a lóistálló felé. Ahogy mondta: két szürke parádés és négy igáslovuk volt. Az épületvégi istállóban tartották a teheneket és mellette állt a mindig „patyolattiszta" kocsiszín. Az udvaron volt egy kerekes kút is.



Vitéz Gézáné elmesélte, hogy abban az időben ők büszkélkedhettek csak egyedül autóval a faluban. Édesapja rendre használt kocsit vásárolt, ami aztán gyakran okozott gondot, mikor például utazás közben a járgány meghibásodott. Miközben erről beszélt, előkerült a következő fénykép, amelyen a házuk előtt, az úgynevezett „Köz"-ön álló – az ötvenes években eltüntetett – országzászló látható. Az idős asszony emlékezete szerint a felvétel egy március tizenötödikei ünnepségen készült. Az obeliszknél húga szaval magyaros ruhában, körülötte a falu elöljárói, a falu népe ünneplőben hallgatják. Aztán az ünnepi pillanatok után felidézte a családjukat ért megaláztatást is.



– A háború vége felé, az oroszok bejövetelekor szüleink, hogy három gyermekük és a saját életüket mentsék, Németországba mentek, aztán mikor egy év múlva a bántatlanság ígéretével visszajöttünk, már azzal kellett szembesülnünk, hogy idegenek költöztek be a házunkba, mindent széthordtak, ami mozdítható volt. Úgy hallottuk, hogy a zongorát például baltával verték szét, mert egészben nem fért ki az ajtón. Talán jobb is, hogy mindezt nem láttuk! Nehéz idők voltak, amelyek fájdalmas emlékét ma is a lelkemben hordozom, de hála isten, a mérleg serpenyőjében „ellensúlyként" ott melengetnek azok a boldog évek, amelyek a felhőtlen gyermek- és kamaszkort jelentették.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Véradás a néptánciskolában Kapuváron

A Vöröskereszt helyi szervezete és a soproni vérellátó állomás véradást szervez csütörtökön délelőtt… Tovább olvasom