Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 22°C | 32°C Még több cikk.

Harmincezer liter pálinkát főztek

˝Jó volt visszaemlékezni, de felkavaró is˝ – mondta a farádi Molnár Imre, miután elolvasott egy 1962-es újságcikket. Az írásban ő mint a helyi téesz kertésze nyilatkozott a gyümölcsösről, aszalóról, pálinkafőzőről.

Megsárgult, 53 évvel ezelőtti Kisalföld-cikk került fel nemrégen az egyik internetes közösségi oldalra. A farádi termelőszövetkezetről szól az írás, a téesz gyümölcsöséről. 103 hold szilváról, tervezett aszalóról, pálinkafőzőről, nagy tervekről. Fiatal kertész nyilatkozott 1962 májusában a Kisalföldnek, Molnár Imre. Több mint fél évszázad távlatából Imre bácsi mosolyogva mondja: nem minden úgy történt, ahogy akkoriban beszélni kellett róla.

Molnár Imre ma már nyugdíjas, 78 esztendős. Elevenen élnek benne az évtizedes emlékek, a sorsfordító idők.

– Ott kezdem, hogy a szilvás a téesz öröksége volt, mivel 1956 és 1958 között az akkori állami gazdaság telepítette a fákat a Sarlay-major közelében – fogalmazott Imre bácsi. – Csakhogy a gyümölcstermesztésnek Farádon nem volt hagyománya, a talajszerkezet sem megfelelő hozzá. De megkaptuk, hát kezdeni kellett vele valamit.
Az 1962-es írás azt mondja, Molnár Imre Gyulán szerezte a kertészeti tudást. Öt hónapos tanfolyamon vett részt, ahol komoly szaktanárok adták át az ismereteket. – Gyerekkorom óta gazdálkodó édesapám mellett szerettem meg a mezőgazdaságot, terveim voltak, tanulni akartam. Kertészeti technikumba készültem. De a papírjaimra rákerült a K betű (kulákot jelent – a szerk.), így aztán esélyem sem volt. 1953-ban jött a lehetőség, hogy a gyulai iskolát elvégezzem és én éltem vele.

Később aztán, a szövetkezet megalakulásával a kertészet irányításával bíztak meg. Mondhatom, hogy a gyümölcsös kényszerágazata volt a téesznek, hiszen munkaerő- és költségigényes. Gépet csak akkor kaptunk, ha máshol már nem volt rá szükség és a tagság sem szívesen jött a kertészetbe dolgozni, mert kevés volt a munkaegység, nem lehetett keresni. Amikor meg termőre fordultak a fák, jött az újabb gond. Hova tesszük azt a rengeteg gyümölcsöt? Volt ugyan egy aszalónk régebbről, de a birkakarámok mellett poros lett a szilva, így nem is használtuk. Egy darabig a piac felvette a termést, Budapesten a Lehel téren, később a nagycsarnokban volt standunk. Hetente többször küldtünk fel gyümölcsöt, gabonát, zöldségféléket, hiszen a kertészet azokkal is foglalkozott. Próbáltuk a konzervgyárakba értékesíteni és külföldre is, de az valamiért nem sikerült. Így jött aztán az ötlet, hogy csináljunk pálinkafőzőt. A major egyik cselédházát jelölték ki erre a célra.

Molnár Imre farádi kertész a közösségi oldalon találkozott újra a Kisalföld 1962-es cikkével, melyben ő nyilatkozik a helyi téesz gyümölcsöséről.
Molnár Imre farádi kertész a közösségi oldalon találkozott újra a Kisalföld 1962-es cikkével, melyben ő nyilatkozik a helyi téesz gyümölcsöséről.

Imre bácsi még elmondta: néhány év múlva, amikor termőre fordultak a fák, volt, hogy kétszáz diák szedte egyszerre a szilvát. 1970 hozta talán a legjobb termést. – Negyvenöt vagonra való szilvát gyűjtöttünk be, minden láda, minden tároló tele volt a környéken. Szinte elöntött bennünket. Kitaláltuk, hogy az üres silós gödröket nejlonnal terítjük le.

Odaborogattuk, a gödör lett a cefrés. Egy régi cséplőgép dobját alakítottuk át szilvazúzónak, a gödrök fölé állványt emeltünk, dobogót, futószalagot alakítottunk ki. Abban az évben harmincezer liter pálinkát főztünk ki. Ötszáz literes hordókban szállítottuk a fővárosba, onnan kisebb kiszerelésben pedig az egész országba vitték. A gyümölcsös azonban a jó termés ellenére is veszteséget termelt. Kezdetleges volt a technológia, a kertek, a feldolgozó elhelyezése sem kedvezett a hatékony munkának. A 103 hold sorsa aztán megpecsételődött.

– Az ültetvény megritkult az évtizedek alatt, egy darabig pótoltuk, aztán már nem. 1988-ban kezdtük el a megszüntetését, irtását. Nem volt ez nagy élmény, hiszen a saját munkám halálát láttam. Elvileg tudtam, hogy a csemeték sorsa egyszer ez lesz, mégis nehéz volt szembesülni vele. 1992-ben főztünk utoljára pálinkát. A fák helyén szántóföldi kultúrákat termesztenek azóta is.

Hamarosan Imre bácsi is nyugdíjba ment és amikor lehetett, a vagyonát is kivette a közösből. Kárpótláson visszaszerezte édesapja földjeit, melyeken most a veje gazdálkodik. „Jó volt az ötvenéves cikket elolvasni, de fel is kavart. Eszembe jutottak az élmények és a kevésbé sikeres dolgok is. Visszaemlékezni azonban mindenképpen kedves volt nekem" – jegyezte meg.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városi ügyek a napirenden Csornán

Február 12-én, csütörtökön délután öt órától ülésezik a város képviselő-testülete. Tovább olvasom