Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 23°C Még több cikk.

A kastély emlékét őrzik

Valamikor a major központja volt, ma bolt üzemel a földszigeti kastélyban és kápolnát rendeztek be egykori nappalijában.
A hercegi bérlők alatt igazi nagy élet volt a földszigeti kastélyban, később iskolaként hasznosították, majd „csönd" lett körülötte. A helyiek még ma is emlékeznek a „régi szép időkre".

Valamikor a major központja volt, ma bolt üzemel a földszigeti kastélyban és kápolnát rendeztek be egykori nappalijában. Az idős helyiek azonban még emlékeznek arra, amikor a szebb napokat megélt épületben igazi élet volt. Laskó László nyolc évtized emlékeit elevenítette fel a Kisalföld érdeklődésére és mesélt nagy vadászatokról és arról is, amikor a kúria lakóinak menekülniük kellett.

Őzikével játszottak

– Az Esterházy-uradalom bérlői éltek a kastélyban, jól emlékszem rájuk – idézte az évtizedes élményeket a ma nyolcvanéves Laci bácsi. – A földszigetiek mint cselédek dolgoztak a birtokon, édesapám raktáros volt, de amikor már akkora lettem, én is itt kaptam munkát. Emlékszem, a bérlő gyerekei – úgy tudom, zsidó család volt – hasonló korúak voltak velem, talán négy-ötévesek lehettünk, amikor először bemerészkedtünk hozzájuk a parkba.

A szülők különben nem nagyon örültek ennek, mert féltek, hogy fiaik eltanulják a cselédgyerekektől a „rosszaságot". Én talán kivétel voltam, bemehettem, és a két kis őzikével is játszottunk, amik ott éldegéltek a kerítésen belül. Ezután „bennfentes" lettem, többször is megfordultam a kastélyban, nagyon rendes emberek voltak, igaz, nekünk is viselkednünk kellett.

Rend és tisztaság

– Nem így nézett ám ki a kastély, mint most, a járdák mentén tele volt virággal, a parkban hatalmas fák – néhány most is látható – szépen bekerítve, teniszpálya, rend és tisztaság mindenütt. Persze futotta a sok száz holdból, a szobalányok a mostani kocsma épületében laktak, de még külön kertészt is tartottak. Nagy kapcsolatuk persze nem volt a majoriakkal, a cselédek és az urak között akkor sem volt barátság.

Leginkább a vadászatokon találkoztunk, micsoda vadállomány volt akkoriban, nem ám, mint most. Egyszer egy mátyásszigeti gyerekkel hajtottunk, a kanálistól errefelé futottak a nyulak, rengeteg volt belőlük. Egy soproni úr, valamilyen doktor volt velünk, nem győztük cipelni a vadat. Kettőnk között egy háromméteres akácfa durung volt, erre akasztottuk fel, amit a doktor úr lőtt, de mire kiértünk a farádi határ sarkára, már nem fért fel több zsákmány a botra.

Menekítés a háború elől

– Később a Mesterházy család vette át a bérletet, rájuk is tisztán emlékszem. Nem volt szigorú ember Mesterházy Ernő, nagy fizetést ugyan ő sem akart adni senkinek. Vas és Zala megyéből az idénymunkákra brigádokat fogadott, mert itt helyben nem volt annyi cselédje, sokszor hetven-nyolcvan ember is jött. A világháború alatt azonban menekülnie kellett a családnak.

Figyelték, merre van front, közelít-e már, akkor aztán a lőcsös kocsik előálltak és amit lehetett, menekítettek, ruhákat, bútorokat, minden értéket. Mi, falubeliek utána körülnéztünk a kastélyban, kinek egy szék került, kinek egy szekrény, én leginkább a trófeákban gyönyörködtem és vadászpuskalőszert találtam. Sajnos, ott is hagytam, utána a bátyám, aki a frontról tért haza, jól meg is szidott, mert abban az időben már nagy pénzt lehetett volna kapni a töltényekért. Mostanában csöndes a kúria, pedig jobb sorsra lenne érdemes most is, nekem elhihetik – szakította el végül az emlékezés fonalát Laskó Laci bácsi.

Az államosítás után iskola működött a kastély falai között és tanítólakásokat alakítottak ki, majd ott kapott helyet a bolt és a kápolna.
Ma egy budapesti kft. tulajdona a kúria, a céggel azonban nem sikerült felvenni a kapcsolatot, így a Kisalföld nem tudhatta meg, milyen tervek, elképzelések alakítják a továbbiakban az évszázados épület sorsát.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden földrészre eljutott

Kerezsi László határozott fiatalember. Már 1999-ben is az volt, amikor azzal a céllal keresett külföldi munkát, hogy megerősítse a saját és családja anyagi helyzetét. Négy és fél éven keresztül járta az óceánokat és a tengereket. A Föld minden kontinensére eljutott. Nemrég viszont úgy döntött, hogy inkább a szárazföldön éli az életét. Tovább olvasom