Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 9°C | 11°C Még több cikk.

Repedések a halálgyár csövein

A pozsonyi vegyi gyár lehetséges magyar áldozatainak ügyében a Kisalföld írásai nyomán jelenleg is tart az államközi vizsgálat.
Szlovákiában azonban ma is emlékeznek a gyárból jövő záptojásszagra, s a „Bratislava nahlas" kiadványra, amely szerint a város egyik legfőbb légszennyező forrása volt a Dimitrovka. A lapunknak nyilatkozó egykori gyári főorvos szerint halálesetek is történtek a gyárban. A pozsonyiak ma is undorodva gondolnak a gyomorfájdalmakkal járó, záptojáshoz hasonló szagra, amit a pozsonyi vegyi gyár kéményei okádtak a kilencvenes évekig. Azt, hogy az 1873-ban Alfred Nobel által alapított dina-

mitgyárat 1946-os államosítása után miért egy bolgár kommunista vezérről, Georgi Dimitrovról nevezték el, máig sem tudni. Azt viszont igen, hogy a szocializmus fénykorában s a megalománia jegyében a gyár vezetése a világ legnagyobb Sulfenax-gyártójának képzelte el a Dimitrovkát. A politikai és társadalmi szerepe sem volt csekély: a rendszerváltás előtti időkben az üzem éves szinten 2,5–3 milliárd koronás forgalmat produkált. Főleg polipropilén fonalakat gyártottak – évi 40 ezer tonnát –, de viszkózselyem, műtrágya, növényvédő szerek (Metation, Basagra, Burex), valamint ipari robbanószerek és olajadalékok is szerepeltek az előállítási listán.

Megszegett szabályok

Már a ’70–80-as években is sok kritika érte a környezetvédők által a Dimitrovkát. Az akkori sajtóban természetesen ezek nem jelenhettek meg a kommunista cenzúra miatt. Az 1987-ben kiadott „Bratislava nahlas" című szamizdatból (magánkiadás) azonban kiderül, hogy a gyár rendszeresen megszegte a környezetvédelmi előírásokat. Károsanyag-kibocsátás tekintetében figyelmen kívül hagyta az egykori fővárosi nemzeti bizottság jogi követelményeit is.

Több dolgozó tartós idegrendszeri megbetegedés miatt kórházi ápolásra szorult (emlékezzünk csak a dunaszigeti Kovács Istvánra, aki tizennyolc év pozsonyi munka után agyvérzést kapott). A kiadványt az akkori hatóságok elkobozták, s csak 1989 után adták vissza az összeállítóknak. A pozsonyi Új Szó című lapban megszólaló Peter Tatár orvos, a Szlovák Tudományos Akadémia endo-

krinológiai intézetének munkatársa szerint a Dimitrovka akkori vezetése nem cáfolta a kiadványban megjelent állításokat. Márpedig ebben az áll, hogy Pozsony egyik legfőbb légszennyező forrása a Dimitrovka volt. Kén-hidrogénnel (H2S), szénkéneggel (CS2), nitrogén-oxiddal (NOX), ammónium-kloriddal (NH4CL), klórral (CL), klórgázzal (CL2), fluorgázzal (F2), kén-dioxiddal (SO2), kén-trioxiddal (SO3) szennyezte a levegőt. A legveszélyesebb részlegneka viszkózselymet, a növényvédő szereket, valamint a pneumaxot gyártó egységet nevezte.

Szénkéneg-mérgezés

Az egykori járvány- és közegészségügyi állomások rendszeresen mérték a mérgezőanyag-kibocsátást a pozsonyi vegyi gyárban. Dr. Eva Haladova, a pozsonyi állami egészségügyi intézet igazgatónője szerint nagy valószínűséggel a korábbi jegyzőkönyveket már bezúzták. A pozsonyi egészségügyi dolgozók állítják: a Dimitrovka a hatvanas években rendszeresen túllépte a napi megengedett szénkéneg-koncentrációt. A szénkéneg egy neurotikus anyag, amely különböző érrendszeri betegségeket okozhat. Dr. Ferdinand Kruty docens, a témakör országos főszakértője szerint a Dimitrovkából a klinikára érkező betegek többsége krónikus szénkénegmérgezést kapott. A betegség többféleképpen jelentkezett, egyeseknél idegsejt-károsodást is okozott.
Harminchárom és fél évig dolgozott a vegyi üzemben dr. Anna Schnorrerová doktornő. Hozzá tartoztak a legveszélyesebbnek tartott viszkózselyemgyártó részleg dolgozói. Szerinte a betegségek kialakulásában az életvitelnek is fontos szerepe volt. Véleménye szerint hiába figyelmeztették a dolgozókat a védőfelszerelés használatára, még a legveszélyesebbnek tartott kordongyártó részlegen sem használtak védőmaszkot. Műszak előtt és után elméletileg nem fogyaszthattak alkoholt, mivel az lekötötte szervezetükben a káros anyagokat – adta hírül a pozsonyi Új Szó.

Harminc év a Dimitrovkában

A hetvenhét éves dr. Ladislav Timko, a magyarul kiválóan beszélő orvos 30 évet húzott le a Dimitrovkában. A vállalati egészségügyi központ egykori igazgatóját sérvműtét utáni lábadozását követően lakásán kerestük fel, hogy konkrét információkat kapjunk a gyárban végzett munkafolyamatokról, s a lehetséges káros hatásokról.
– 1958-tól voltam a Dimitrovkában kialakított orvosi központ vezetője – mondta dr. Ladislav Timko. – Összesen harmincöt munkatársammal együtt vizsgáltuk a hozzánk érkező betegeket a Poliklinikán. Három helyszínen, többek között a főépület előtt kerestek fel bennünket a dolgozók, a magyarok is. Belépéskor egy tüzetes orvosi vizsgálaton estek át a jelentkezők. Csak egészséges embereket vettünk fel, s volt, akit betegsége folytán elutasítottunk. A vállalatnak egyébként egy iskolája is működött, ahol minden évben, szakképesítésüknek megfelelően, ötven frissen végzett fiatal került a gyárba. Általában évente tartottunk egészségügyi ellenőrzést a dolgozók között, ám a legveszélyesebb – a műselymet készítő – részleg munkásait többször is kontrolláltuk.

Műszaki hiba könnyen előfordult

– Ezen egységek dolgozói – köztük a magyarok is – tudomásom szerint veszélyességi pótlékot kaptak. Történt olyan eset is, amikor csökkenteni akartuk a káros hatásokat az üzemben, ám a dolgozók, féltve veszélyességi pótlékukat, tiltakoztak ellene. Nézze, egy ilyen munkás többet keresett, mint én főorvos igazgatóként – magyarázza a doktor.

– Úgy gondolom, ezek az emberek tudták, hogy az egészségükkel hazardíroznak, hisz aláírták a munkaszerződést. Igaz, ezt az iratot én sosem láttam. (Szerkesztőségünk viszont rendelkezik egy ilyen példánnyal, amit bár lefordítottak magyarra, egy szó sem esik benne a lehetséges egészségkárosító hatásokról. – A szerk.) A legveszélyesebb anyag a szénkéneg volt, amely főleg az idegrendszert károsította. Előfordult az is, hogy munka közben haltak meg emberek. Ezeknek valamilyen csőrepedés miatt belélegzett méreg volt az oka. Műszaki hiba bizony könnyen előfordulhatott, ugyanis a második világháború után a gyár 20–30 éves, öreg amerikai gépsorokat vásárolt. A Dimitrovka „termelt" halláskárosodott embereket is, mivel a fonalgyártó részleg gépei rendkívül zajosan működtek.

„Behívatott az igazgató"

– A hetvenes évek végén egy nap behívatott a gyárigazgató. Veszélyes ember volt, sokan féltek tőle, mivel az akkori pártvezetéssel is kapcsolatban állt. Kérdezte, tudok-e arról, hogy egyes részlegeken magas a mérgező anyagok koncentrációja. Mondtam, hogy tudomásom van a dologról, de értésére adtam, hogy ebben az ügyben neki kell cselekednie. A város 1985-ben már majdnem bezáratta a gyárat, rengetegen tiltakoztak a környezetszennyezés ellen. Én meg három év kairói kitérő után végül a Dimitrovkából mentem nyugdíjba – mesélte az íróként is elismert híres orvos.
A Dimitrovka legveszélyesebb részlegeit már bezárták, ám amíg jogutódja üzemel – a korszerűsítések ellenére –, vegyipari jellegénél fogva potenciális veszélyforrásnak számít. Sajnos rejtett veszélyei is léteznek: a gyár egykori hulladéklerakó helyei. Sajtóhírek szerint 13 évig hordták a vegyi művek által termelt veszélyes hulladékot az egyik vereknyei kanálisba. Az akkori közegészségügyi hatóságok állítólag nem követelték meg a kanálismeder szigetelését sem.
„ Történt olyan eset is, amikor csökkenteni akartuk a káros hatásokat az üzemben, ám a dolgozók, féltve veszélyességi pótlékukat, tiltakoztak ellene."


Kapcsolódó cikkek >>
A gyár áldozatai?
Kétszázötvenből hatvanhatan már nem élnek
Vizsgálat Dimitrovka ügyében

Huszonhétből tizenketten már nem élnek

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Terjeszkedő cégek, új munkahelyek

Jánossomorja vonzó a letelepedni kívánók számára. Ennek oka a helyi munkalehetőség, a település… Tovább olvasom