Kisalföld logö

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 9°C | 16°C Még több cikk.

Pár pillanat a lepelnél

Torinó. A világ legtöbbet vizsgált és elemzett, legvitatottabb ereklyéjét látni nem mindennapi esemény, tíz éve után most állították ki először. A torinói lepel a legenda szerint Názáreti Jézus halotti leple, testének képmása egy lenvásznon kirajzolódva, de eredetiségét eddig nem sikerült bizonyítani.
„Egyike lehettem annak a több mint 60 ezer látogatónak, akik a torinói lepel idei bemutatásának második vasárnapján megtekinthették az ereklyét. Az interneten nem sikerült az ingyenes regisztráció, de egy buszos csoportban még volt szabad hely, mert a szervezők már december 2-án lefoglalták az időpontot." – írta Parmában élő olvasónk, Sánta Anikó, aki élményeiről beszámolt lapunknak. Szerinte is minden szervezetten, gördülékenyen zajlik most Torinóban. A dóm január óta zárva volt az előkészületek miatt, az olasz posta pedig 4 millió 60 centes bélyeget bocsátott ki a kiállítás kapcsán. A város és a megye önkormányzata 1,75 millió euróval járult hozzá a szervezéshez, így felkészült a napi több 10 ezer látogató, a több 100 autóbusz fogadására. Azok 2 ellenőrzőponton haladnak át, ahol megvizsgálják a foglalás visszaigazolását, de máshol is lilamellényes önkéntesek irányítják az érkezőket.


A zarándokok a Királyi Kertben (Giardino Reale) kezdik a sorban állást, majd elhaladnak a Királyi Palota mellett és a harangtorony felől közelítik meg a katedrálist. „Körülbelül másfél órás kellemes séta után érkeztünk a dómhoz. A tömeg folyamatosan, fegyelmezetten haladt, türelmesen várta a kivételes pillanatot. Ebben segített, hogy útközben a lepel egyes részleteit nagy felbontásban bemutató felvételeket láthattunk hatalmas kivetítőn. A dómba aztán a bal oldali ajtón léptünk be és a félhomályban három sorra kellett oszlani, így érkeztünk az oltár előtt felállított halotti lepel elé. A relikviát csak alig néhány percig csodálhattuk, mert az apáca által elmondott rövid ima után azonnal tovább kell sietni, máris muszáj volt helyet adni a következő csoportnak. Azt előre tudtuk, hogy legfeljebb 5 percet lehet időzni a lepelnél – vasárnap még kevesebbet –, a folyamatos sürgetés, terelés miatt sajnos mégsem volt olyan ünnepélyes ez a pár pillanat, mint amire számítottunk, felkészültünk. Nem volt igazán meghitt a hangulat. Mivel nem lehetett a leplet részletesen megfigyelni, akadt aki azt mondta: mintha csak egy festményt láttam volna." Viszont a katedrálisba a főkapun át vissza lehet menni és a főhajóban lévő padsorokban helyet foglalva távolról tovább lehet csodálni a Sacra Sindone-t.


Óránként körülbelül 3 ezren haladnak el az ereklye előtt, távolabb a főhajóban leülve imádkoznak a hívek, akiket nem zavar a folyamatosan özönlő látogatók tömege. Olvasónk inkább a közeli San Lorenzo templomba ment, ahol közelről megnézhette a lepel eredetinél kisebb másolatát és itt fotózhatott is. Főként olasz zarándokokkal találkozott, de lengyel és francia csoportokat is látott. Május 2-án XVI. Benedek pápa is ellátogat a katedrálisba, ahol most háromdimenziós képet mutató szemüveg is vásárolható. Az ereklyét pedig golyóálló, szabályozott klímájú vitrin védi. A legutóbbi közszemle óta eltelt időben a restaurátorok tovább dolgoztak a szöveten, többek közt eltüntették azokat az éleket, amelyek a több évszázados összehajtogatott tárolás során keletkeztek.


A Vatikán hivatalosan nem állítja, hogy a lepel Jézus halotti gyolcsa, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ereklye Krisztus szenvedésének erőteljes szimbóluma. A lenvásznon egy szakállas, körülbelül 1,75 méter magas, megkínzott alak testlenyomata látható. Az mára biztossá vált, hogy nem festmény a lenyomat. Egy 1988-as radiokarbonos vizsgálat során svájci, brit és amerikai kutatók egymástól függetlenül arra az eredményre jutottak, hogy a lepel a középkorból származik. Később mikrobiológiai vizsgálatok azt igazolták, hogy mégis majdnem biztosan Jézus idejéből származik. Pollenvizsgálatokkal azt mutatták ki, hogy a leplen található virágpormaradványok Palesztinában és Kis-Ázsiában honosak. A numizmatika is hozzájárult a kutatásokhoz, hiszen az alak jobb szeménél egy pénzérme lenyomatát mutatták ki, mely forgalomban volt Poncius Pilátus helytartósága idején.


A leplet nevezik mandülionnak, mert a szír eredetű szó kendőt jelent vagy bizánci elnevezéssel tetradiplonnak, ami olyan tárgyat jelöl, amit négyszeresen megdupláztak. Olaszul sindone, franciául sindon – ezek a görög, jó minőségű lenvásznat jelentő szóból erednek. Innen származik a szindonológus meghatározás – ők azok, akik eredetinek vallják a leplet. Sokak szerint a textília ugyanis akkor színeződött el, amikor Jézus feltámadt a sírjából. „A feltámadás pillanatában a fénynek belülről kellett jönnie és erre csak Isten fia volt képes." Mások szerint máig kérdéses, milyen hatás érhette a leplet a rajzolat megjelenésének pillanatában. Egyesek állítják, hogy a holttestet néhány másodpercig ismeretlen sugárfajta, netán neutronkisülés érte. A lepel feliratai igazolhatnák hitelességét, de azok alig látszanak. Pedig a Krisztus korában elterjedt zsidó temetési szokások szerint a kivégzettek holttestét egy év múltán adták oda a családnak, addig közös sírban nyugodtak. A feliratot a lepelre rögzítették – általában az arc körül –, hogy később azonosíthassák azt az érte menők.


Érdekesség, hogy 1516-ban Albrecht Dürer elzarándokolt a lepelhez és készített róla egy másolatot, ami a belgiumi Lierre-ben látható. A lajosmizsei katolikus templomban is megtalálható az oltár mellett a főhajó falán a lepelnek Torinóban készült hiteles és hivatalos másolata, amely az eredeti lepel szövésével teljesen megegyező szövésű vászonra, különleges fotoelektrikus eljárással készült.

Argongázas üvegkalitka
Szakértői bizottság véleménye alapján 1996-ban úgy döntöttek, hogy a lepelt kiterítve, vízszintes állapotban kell tárolni, továbbá egy golyóálló, légmentesen elzárt üvegtárolóban kell elhelyezni, argongázzal körülvéve. Fénytől védve kell tárolni; állandó hőmérséklet, nedvességtartalom és a nyomás mellett, amit számítógépes rendszer ellenőriz. Ez a korábbi konzerválási módtól teljesen eltér, hiszen azelőtt egy hengerre volt feltekerve.
Új tároló készült tehát a lepel elhelyezésére 1998-ban, amelynek súlya 2500 kilogramm. Ebben állították ki 1988-ban és 2000-ben. Egy olyan fémszerkezetre helyezték, amely a vízszintes pozícióból a kiállítás idejére függőleges helyzetbe fordította a tárolót. A fém tartószerkezet is 2500 kilós. Maga a lepel az üvegtartóban egy könnyű, kerekekkel mozgatható könnyű fémszerkezeten nyugszik, amely szükség esetén kihúzható. Később készült egy másik, sokkal könnyebb tároló is, amelyben konzerválják a lepelt. Mérete és formája hasonló az előzőhöz, de sokkal könnyebb: a tároló és a tartószerkezet súlya összesen 1100 kiló. Kizárólag vízszintes helyzetben használható; 2000 óta ebben őrzik az ereklyét.




















A szövését is elemezték


A lepel 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles, vastagsága 0,34 milliméter, súlya 2,450 kilogramm. A halszálkamintás lenvászon Z alakú zsávolykötéssel készült, amit szakértők szerint csak a középkorban találták fel. Sőt, az evangéliumokban és más történetekben Jézus sírba helyezése és feltámadása esetében afféle fáslikról (keiria), gyolcsba csavarásról beszél a görög szöveg, nem egyvégből szövött lepelről. Az biztos, hogy a kendő egy ember fényképészeti negatív képét hordozza, vérfoltokkal, égési nyomokkal együtt és a Közel-Keleten gyakori AB vércsoportba tartozó emberi vérfoltok Krisztusnak az evangéliumokban leírt bántalmazásaival vannak összhangban.


A lepel anyaga eredetileg fehér, bár a korának köszönhetően megfakult, megsárgult, vajszínűvé vált. Alkalmas egy ráfektetett emberi test teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a közel-keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. A rajta lévő képmás – amely a felszíni rostszálak szépia, azaz szalmasárga színű elszíneződésével keletkezett –, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét.


Leonardo fényképezte?

Egy feltételezésről szerint Leonardo da Vinci készítette kezdetleges fotográfiai módszerekkel a leplet és saját arcvonásait örökítette meg rajta. Az ötlettel Lillian Schwartz amerikai komputergrafikus állt elő, aki az 1980-as években szerzett nemzetközi ismertséget, amikor Mona Lisa mosolyában Leonardo arcvonásait vélte felfedezni. A torinói lepelről vallott nézeteit pedig egy brit dokumentumfilm igyekszik indokolni. Aszerint camera obscura segítségével vetíthette arcvonásait a vászonra a művész.


A vásznat rámára feszítette elsötétített szobában, s ezüstszulfátot vitt a felületére – ez a fényérzékeny vegyszer már ismert volt a XV. századi Itáliában. Az arcvonásait viselő szoborfejet is elhelyezte a szobában, aztán amikor a napsugarak áthatoltak a falon lévő lyukban elhelyezett lencsén, az útjukba eső szoborfejről da Vinci arcvonásai leképződtek a vásznon, beleégtek az ezüstszulfátnak köszönhetően – állítólag. Az biztos, hogy ezzel az eljárással csak olyan személy lehetett a hamisító, aki anatómiai ismeretekkel rendelkezett, s olyan technológia birtokában volt, amellyel a XX. századig mindenkit lóvá tehetett. Ez pedig Leonardóra utal, aki azért készíthetett „fényképfelvételt", hogy ezzel helyettesítsen egy korábbi, gyatrább minőségű hamisítványt.


A camera obscura – sötétkamera vagy lyukkamera – egy egyszerű optikai leképező eszköz. A fényképezés előtti időkben rajzolási, fizikai, csillagászati segédeszközként tartották számon. Ha teljesen elsötétítünk mondjuk egy szobát, de fúrunk rá egy pici lyukat, a lyukon a szemközti falra vetítődik a külvilág fordított, színes képe. Ez a világ legegyszerűbb fényképezőgépe, ugyanis ha egy dobozzal csináljuk meg ugyanezt és a lyukkal szemközti oldalára belülről egy fényérzékeny papírt helyezünk, akkor ráexponálódik a külvilág képe. A fotópapír tulajdonságából adódóan negatív kép fog látszani az előhívás után.

Erős tűzoltó mentette meg

A lepel nagyjából 3 évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban, csak 1898-ban fényképezték le először. Szakértők 1353-tól számítják „felfedezését", mert akkor a franciaországi Lirey-ben Goffredo di Charny bejelentette, hogy birtokában van Krisztus halotti leple. A második világháborúban a Nápolyhoz közeli Montevergine bencés apátságba szállították, hogy elrejtsék Hitler elől, aki megszállottja volt az ereklyének. A lepel sorsa később sem volt háborítatlan, legutóbb 1997-ben pusztult el kis híján a torinói katedrálisban dúló tűzvész során. Az égő templomban egy olasz tűzoltónak sokadik próbálkozás után sikerült széttörnie a vastag védőüveget és kimentenie a lángokból a leplet.

Legközelebb 15 év múlva
A leplet 1578 óta őrzik a torinói Keresztelő Szent János katedrálisban. E több mint négy évszázad alatt mindössze 9-szer állították ki, a mostani a 10. alkalom. 1978-ban, 98-ban és 2000-ben is rengeteg hívő és nem hívő csodálta meg. Az idei 44 nap alatt 3 millió látogatóra számítanak, a következő kiállítást 2025-re tervezik.



hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Most a népzene öleli magához a rockot

A népzene-laboratórium alkimistájának is nevezhetjük Csík Jánost. Zenekarával külföldön sok helyen… Tovább olvasom