Kisalföld logö

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Mért van külföldön a boldogság?

Nagyvilág. A Boldogság, gyere haza! című jegyzetben már foglalkoztunk azzal, mért próbál manapság több honfitársunk külföldön boldogulni, a magyarok miért hátulról harmadikak az európai boldogsági rangsorban. Mások példája alapján tán javíthatnánk optimizmusunk, ezért kértük külföldi olvasóinkat, írják meg erről tapasztalataikat, hiszen a mosoly, a derűlátás nem oldja meg a problémákat, de láthatóan segít.
– Itt az emberek összességében tényleg boldogabbnak tűnnek, mint otthon, mert a jót, a pozitív dolgokat próbálják beléjük sulykolni kisgyermekkoruktól fogva, így a léleknek is könnyebb – írta a tengerentúlról Péter. Ohiói olvasónk szerint minden egyén, társadalom életében akadnak „fekete dolgok", de egészen másképp kezelik, dolgozzák fel azokat. Egyáltalán nem biztos persze, hogy az amerikai példa egy az egyben követendő, de érdemes elgondolkodni olvasónk összehasonlításán, miszerint a történelem tanításakor a magyar iskolában hangsúlyozott, hogy a világháborúkban a rossz oldalon álltunk, hogy Mohács és más események mennyi áldozattal jártak, mennyi hibát követtünk el a múltban. Míg az amerikai iskolában a rabszolgaságról, az indiánok kiirtásáról, Vietnámról is minimálisat beszélnek. „Sok hibát vétettünk a múltban, de jó ország vagyunk. Az amerikaiak alaphite szerint, ha történik is egy hiba, azt kijavítják, de szabad országban élnek. És ez a szemlélet kihat a közérzetre." – állítja Péter.

Hangulatjavítás, mint befektetés

„A magyaroknál ha harmincöt fölött vagy, akkor öreg vagy. Itt ilyen nincs. Itt hatvan éveseket is lehet látni a bárban táncolni. A másik tipikus példa a magyar foci esete. Kis túlzással elég egy rossz passz és a sajtó tele olyan címekkel, hogy "Ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk". Itt az emberek általánosságban sokkal elnézőbbek. Ha meglöksz valakit, nem feltételezik egyből, hogy direkt csináltad." – fogalmazta meg olvasónk és hozzátette: több boldogság bizonyítottan kevesebb stressz, kevesebb betegség, infarktus, rák. Úgy véli, a hangulatjavításba érdemes befektetni, tán úgy is, hogy adókkal nem nyomják agyon a népet.

– A derűlátás amerikai jelenség, itt nincs az a pesszimizmus, mint az óhazában – szögezte le a Kaliforniában élő Bandi is. Kevesebbet panaszkodnak az emberek, ha vannak is gondjaik, nem arról szól az első szó, ha találkoznak, hogy mi fáj, mi megy rosszul és ki az oka az egésznek, így nem mélyül el bennük az elkeseredettség érzése. Megjegyezte azt is: „Itt több mosolygó embert látni, mint orrát lógatót. Valószínűleg azért, mert már kiskorukban megtanulják, hogy derűsen többre mennek az életben. Itt nem ragályos a pesszimizmus. Amerika sem a mosolyok országa, itt is harcolni kell a napi megélhetésért, de könnyebben lehet elviselni a problémákat derűsebben és a hangulat befolyásolja az emberek életformáját, kihat az egészségre. A mosoly, a derűlátás nem oldja meg a problémákat, de láthatóan segít."

Fontosak az egyeztető fórumok

„A magyar valóban pesszimistább, mint a nyugati államoknak nevezett országok polgárai. Ha az ember ezeken a helyeken lakik magyarként, erre elég hamar rájön és ezt legfőképp saját magán tapasztalja." – írta Lali Svédországból, de rögtön hozzá is tette, hogy a környezet megvilágításával és felvilágítással lehet javítani ezen. Szerinte épp ezt mutatják más népek példái és persze sokat javít a kiegyensúlyozottságon, ha könnyebb a megélhetés, kevesebb az emiatti stressz. Ami ártó és a magyarnál megfigyelhető véleménye alapján, az a státuszszimbólumok állandó hajszolása, az örökös sértődöttség, ellenségeskedés, egymás nem megértése és az hogy nem működnek megfelelően, fejletlenek az egyeztető fórumok, a lakosságon belül, a hivatalokkal.

„Ha az ember fontosnak érezheti magát, tudja, számít a szava és nem utolsó sorban fejlődik a látóköre a dolgok megítélésében, azonnal csökken a pesszimizmusa. Itt sem megy minden teljesen rendben, az ember gyarló, a saját érdek előtérbe helyezése sokszor törvénytelenségre unszolja és emiatt ártatlanok szenvednek. De az ilyen kisiklás mégis kevesebb, kezelhetőbb, és így az ember mégiscsak jobban érzi magát." – írta és hozzátette: kismillió példát tudna sorolni arra, hogy ha az ember boldog, mennyivel egészségesebb és kisebb terhelést jelent a társadalomra, a környezetére. Ezt tudják és eszerint cselekednek is a svédek.

Nem érvényesek a szabályok?

„Mintha Magyarországon az lenne a probléma, hogy az emberek kívülről várják a boldogságukat. Ha teletalálatom lesz a lottón, ha lesz egy házam, terepjáróm, partnerem... Nos, ez így nem működik." – írta Gabriella Németországból. Szerinte nem azt kell nézni, hogy a másiknak mije van és arra gondolni, hogy olyat szerezzünk, hanem arra, hogy mi az, ami minket tölt el elégedettséggel. „Ha benned nincs meg a harmónia, akkor ne keresd sehol!"

„Sajnálom, hogy Magyarország dobogós a boldogtalanságban, de ezt én is mindig tapasztalom, ha hazajövök. Például a lányom nem hajlandó Magyarországon autót vezetni, mert úgy tűnik neki, hogy »otthon« nem érvényesek a közlekedési szabályok, csak a könyöklés érvényesül, a „mindenkit elsöpörni, mert én jövök" elv. Sokminden hozzájárult, hogy így alakult, de ezen lehetne változtatni, ha sokan máshogy gondolkodnának."

Az édes élet a múlté, de...

„Igaz, hogy a világhírű Fellini-filmben is ábrázolt „dolce vita" már a múlté, s a hatvanas évek édes életéről nosztalgiázva mesélnek az olaszok, de az itt is érezhető gazdasági nehézségek, a illegális bevándorlók problémája, a mikro-bűnözés emelkedése ellenére egyáltalán nincs világvége-hangulat. Az olaszok általában barátságosak, békések, vígkedélyűek, viccesek, a legtalálóbb kifejezés talán az, hogy lazák. Büszkék arra, hogy itt születtek, szerintük Itália a legszebb ország, páratlan természeti szépségei, művészeti alkotásai, nevezetességei méltán teszik azzá. Itt nem is érdemes vitába szállni azzal az egyöntetű véleménnyel, hogy az olasz konyha a világon a legkiválóbb. Meggyőződésük például, hogy a templomban is az olaszok énekelnek a legszebben és még sorolhatnám." – írta Anikó Parmából.

„A munka, a gyereknevelés mellett itt mindig jut idő a barátokra is, errefelé bevett szokás, hogy pénteken a párjával megy táncolni, pizzériába valaki, szombaton pedig a barátaival, a barátnőivel. Rengetegen látogatják a különféle kulturális rendezvényeket, amelyek egy-egy estére elfeledtetik a dolgos hétköznapokat, a napi gondokat. A koncertek, a kiállítások, a fesztiválok jórésze ingyenes vagy elérhető áron látogatható. Senki sem rest akár egy másik városba, messzebbre is elutazni, ha ott van valami érdekes látnivaló. Nagyon sokan vállalnak önkéntes munkát, szívesen adakoznak, nemigen jellemző a „pusztuljon el a szomszéd tehene is" mentalitás, az irigység, a hivalkodás, a dicsekvés. Ha összefutok egy rég nem látott ismerőssel, rögtön azzal kezdi, hogy gyere, látogass meg, s nem lehet úgy beugrani valakihez, hogy spagetti ne kerülne az asztalra. S ilyenkor is inkább a viccelődés, mint a panaszkodás a jellemző, pedig az áremelkedések, a munkanélküliség sajnos itt is sok családnak gondot okoz. Buszon, vonaton nem tapossák egymást, akkor sem, ha sok a felszálló. A hangerő is csak ritkán utal veszekedésre, az olaszok hevesen gesztikulálnak, ha beszélgetnek. Amint tehetik, kirándulni mennek, a tengerhez, a hegyekbe, s már ez is jobb kedvre derít, tán ezért sem pesszimisták."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Moszkvában drágább a diákélet, mint Bécsben - KÉPGALÉRIÁVAL!

Győr-Ausztria-Moszkva. Aki egyszer belekóstol az erasmusosok kenyerébe, minél nagyobbat akar harapni… Tovább olvasom