Kisalföld logö

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 19°C | 30°C Még több cikk.

Adventi üzenet Hamburgból

„Ötvenöt évvel ezelőtti karácsonyom története, minden évben advent idején eszembe jut, újra és újra szóba kerül. Szívesen emlékszem rá." – írta Galgóczi Róbert Hamburgból, akinek sorait adventi üzenetként közöljük.
Minden évben újra és újra...

„Külföldre szakadt hazánk fia vagyok. 1956-ban Németországba kerültem, Münchenben tanultam, majd mint gépészmérnök Hamburgban dolgoztam és jelenleg, mint nyugdíjas itt is élek. A mondott év novemberében, tehát karácsony küszöbén, mint 20 éves technikus, egy pidingi ifjúsági gyűjtőtáborba kerültem.

Hamarosan ádvent, valamint szent karácsony gyertyafényes családi ünnepe állt a küszöbön! Szorongva néztem a közelgő napokra. Karácsonyt szülőházon kívül, anyám nélkül ünnepelni? Átlépte képzelőképességem határát!


Ám hamarosan úgy terjedt a hír, hogy karácsonykor bajor családokhoz mehetünk. Kissé megnyugodtam. Egyben aggódtam. Méltónak látnak-e? Tuzingi házaspár vendége lettem. Volt egy nálamnál 2 évvel fiatalabb fiuk. Szüleit ő beszélte rá, hogy karácsonykor legyen náluk egy fiatal magyar menekült. Mondván, »enyhítsük fájdalmát, hogy elvesztette otthonát«.

Kevés nyelvtudásom ellenére kedvesen fogadtak és rokonszenvvel bántak velem. Fiuk jó barátjaként kezeltek. Mondhatom azt: keresztény módon szeretetlakomába, agápéban részesítettek. Szenteste előtti naptól egész szilveszterig náluk tölthettem az időt.

Miről beszéltünk? Például nagy érdeklődést tanúsítottak, hogy a Galgóczi családban a szent karácsony ünneplése hogyan zajlott. Mai emlékezetem szerint, különösen tetszett nekik a mendikálással összefüggő hagyomány. Ilyen szép szokás Bajorországban nincs. Angyalhajjal, szaloncukorral, meg aranydióval díszített karácsonyfát és az almába szúrt pénzt sem ismerték.

Kaptam karácsonyi ajándékot? Bizonyára igen, noha nem emlékszem rá.

Viszont voltak néhányan, akik gazdag ajándékkal tértek vissza. Alig fért a bőrébe például az a fiú, aki egy valódi, nem moped motorkerékpárt kapott.

Nem irigyeltem. Utólag nézve értékesebb ajándékot kaptam. Én egy életre szóló kétszeres barátsággal tértem vissza a gyűjtőtáborba.

Ha tehettem, azóta mindég az 56-os vendéglátóimnál töltöttem szent karácsony napjait, Szüleim szerepét pótolták addig, amíg éltek. Később ketten maradtunk az említett fiúval. Hamburg közelébe sodorta sorsa. Azóta közösen ünnepeljük az újra és újra visszatérő karácsonyt. Ha anima mundi kegye engedi, tán az ideit is. Immár 55 éve."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Melyek idén a karácsonyi topajándékok?

A külföldi magyar olvasóinknak címzett újabb körkérdés arra vonatkozik, hogy egyes országokban idén… Tovább olvasom