Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Ósdi állatosdi: Megmellesztett nyúl

Szokták mondani, hogy "slungban van, mint Csanakon a Jó Imre nyula". De megtudhatjuk azt is, miért ürgések a kunszigetiek.

Ósdi állatosdi, bővítve-javítva

A napokban jelent meg dr. Lanczendorfer Zsuzsanna és Balázs Lívia "Ósdi állatosdi" című könyvének bővített és javított 2. kiadása. A két győri néprajzkutató kötetében - saját gyűjtésük alapján - az állatokhoz kapcsolódó népi hiedelmeket, szólásokat, mondókákat, állathang-utánzókat, állathívogatókat- és bosszantókat teszik közkinccsé.

Az "Ósdi állatosdi" - dr. Lanczendorfer Zsuzsanna és Balázs Lívia könyve - nem előzmény nélküli. A két lelkes néprajzkutató gyerekeknek szóló néprajzi sorozatának első darabjaként 1993-ban jelent meg az "Időtök" című kötet, amelyben a névnapokhoz fűződő rigmusokat, időjárás-jóslásokat, népi időjárás megfigyeléseket adták közre. Az "Ósdi" - ahogy a szerzők gyakran emlegítik - első kiadása 1998-ban látott napvilágot, majd a napokban javítva-bővítve ismét a könyvesboltokba került. Ebben a hiánypótló könyvben a megyében - dr. Lanczendorfer Zsuzsanna Sokoróalján és Vitnyéden, Balázs Lívia Rábaközben és Tápon - több éven át gyűjtött állatokhoz kapcsolódó népi hiedelmeket, szólásokat, mondókákat, állathang-utánzókat állathívogatókat- és bosszantókat teszik közkinccsé.

Álljon itt példaként a kötetből néhány olyan történet, mondóka, találós kérdés, amely a húsvéthoz kapcsolódik!

Jézus és a pacsirta

"Mesélik, hogy amikor Jézus bujdosott, csak a pacsirta nem árulta el a rejtekhelyét. A vadgalamb felette röpködve azt mondta: >Bukorban, bukorban!<. A bíbic pedig így árulta el: >Búvik, búvik!< Jézus ezért őket megbüntette azzal, hogy nem tudnak magasan repülni. Az Isten madarát, a pacsirtát Jézus megáldotta ezer jóval, ezen szóval: >Tudjon békén földre szállni, földre szállni égbe kelni, röptében is énekelni.<. (Ménfőcsanak)

Néhány nyúllal kapcsolatos népi alkotás:

"Kerekecske, dombocska, Itt szalad a nyulacska, Erre szalad, itt megáll, itt a tejcsi, itt igyál!" (Gyirmót, tenyérsimogató) "Kerekeset, böködőset, csattanósat! Itt szalad a nyulacska!" (Gyirmót, tenyérsimogató, csiklandozó)

"János napja ma vagyon, csúszik a nyúl a fagyon. Tízszer ugyan leültem, lehet, hogy meg is hűltem, mégis jöttem itt vagyok, boldogságot kívánok! (Ménfőcsanak)

"Októberben durvul a nyúl szőre, siess fáért az erdőre!" (Táp) Amikor nyúl fut át valaki előtt, meg kell nézni, merre megy. Ha jobbra, szerencsét, ha balra, rosszat jelent. (Szany)
Hogyha nyúl ugrik valaki elé, úgy tartották, hogy szerencsétlenség éri. (általánosan ismert)

"Három nyúlon, hat baráton láttál-e már szántani? Ha nem, akkor Nyúl és Győrújbarát községek határában láthatsz." (Győrújbarát)

Megmellesztett nyúl

A szóláshasonlat szerint: "Megmelleszti, mint laki asszony a nyulat." Nagylakon esett meg az a furcsaság, hogy az egyszeri ember nyulat fogott és ilyen utasítással adta át főzésre a feleségének: "No asszony, ezt aztán úgy csináld ám meg, hogy olyan legyen, mint a rántott csirke!" Szegény asszony ki akart tenni magáért. Leforrázta hát a nyulat, mint ahogy a csirkét szokás a köpesztéshez, pedig azt mindenhol tudják, hogy a nyulat nyúzni kell! (általánosan ismert)

Kisnyúl sáros, Nagynyúl város, Káptalannyúl békaváros! Nyúl község különböző részeit csúfolták ezzel a mondókával. (Ménfőcsanak)

Slungban a nyúl

Szokták mondani, hogy "slungban van, mint Csanakon a Jó Imre nyula". Történt, hogy a barátaival Jó Imre csanakhegyi bíró elment vadászni. Meg is lőtt egy nyulat, de az elszaladt. Barátai nevették, erre ő így védekezett: "Meglőttem én, csak épp slungban van." (Ménfőcsanak)

Ürgés kunszigetiek

A kunszigetiek állítólag azért kapták ezt a jelzőt, mert amikor még nem volt templomuk Öttevényre vitték a húsvéti sonkát szenteltetni. Egy alkalommal ez egyik gyerek útközben fogott egy ürgét, s a szentelnivaló közé dugta a kosárba. Hanem az ürge addig küszködött a kijutással, amíg egyszer csak hopp, kiugrott a kosárból, éppen a hússzentelés közepén. Volt nagy riadalom a templomban. Azóta nagyokat hallgatnak a kunszigetiek, amikor az ürgét emlegetik nekik. (Általánosan ismert)

Végül lássuk, miként vélekedik az "Ósdi állatosdi"-ról dr. Küllős Imola néprajztudós, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

"Kedves Olvasónk! Különleges könyvet tart a kezében, lapozzon bele bátran! Két lelkes fiatal néprajzkutató - mindketten gyakorló pedagógusok és édesanyák - azokat az állatokhoz kapcsolódó népi hiedelmeket, szólásokat, mondókákat, állathang-utánzókat állathívogatókat- és bosszantókat teszi itt közkinccsé, melyeket több éven keresztül gyűjtögettek szűkebb hazájukban, a Rábaközben és a Sokoróalján.

Sokukat maguk is szüleiktől, nagyszüleiktől hallották először gyermekkorukban, és úgy tartják természetesnek, hogy ők is továbbadják gyermekeiknek azokat. Mert ezek a szájhagyományban élő szövegek képzeletbeli ablakot nyitnak a kertre, a mezőre, a körülöttünk lévő természetes - ám a városi gyermekektől egyre idegenebb -, élettel teli világra. No meg egy kis bepillantást engednek a múltba is, hiszen olyan jelenségekre, dolgokra hívják föl a figyelmet - például az állatok viselkedése és az időjárás kapcsolatára -, amelyekre a rádió időjárás-jelentéseiből tájékozódó városi ember már nem gondol.

Sem szeme, sem füle, sem ideje nincs arra, hogy figyeljen a természetben élő állatok jelzéseire. Pedig - amint látják -, az állatok beszélnek hozzánk, s a régiek megértették, mert jól ismerték őket. Természetesen szép számmal akadnak a Rábaközben és a Sokoróalján olyan szájhagyományban élő, állatokkal kapcsolatos időjósló vagy hiedelem szövegek, dajkarímek és gyermekrigmusok, amelyek a magyar nyelvterület más részein is hasonló formában vagy tartalommal ismertek. (De eddig még senkinek nem jutott az eszébe, hogy ilyen szellemes csoportosításban adja a gyerekek kezébe azokat.) Viszont ugyan ki tudja azt másutt, hogy miért csúfolják "gólyások"-nak a gyirmótiakat, "ürgés"-nek a kunszigetieket és "csikólábú"-nak az öttevényieket? Ezeket a falucsúfolók olyan kitalált vagy valóban megtörtént komikus eseteken alapulnak, melyek felidézése igazán nem az ellenségeskedést gerjeszti, hanem a helyhez kötődés, az együvé tartozás, az otthonosság érzését erősíti. E kis, kedves képekkel illusztrált, táji gyűjtemény külön érdeme, hogy a játékdalok, rigmusok, nyelvjárásban szólalnak meg. Aki nem érti meg elsőre, az megtalálja a kötet végi szójegyzékben a köznyelvtől eltérő vagy régies kifejezéseket.

Jó ötlet, hogy a gyűjtő-szerkesztők megadják a mondókák ritmusát és szolmizálják egyszerű dallamukat. Így akinek kedve van rá, könnyen eldúdolhatja és megtaníthatja másoknak is azokat. Hogy szükségük van-e efféle helyi "ósdi" tudásra a mai, technika által kitágított világban élő gyermekeknek? Én azt hiszem, igen. Mert nagyon nagy szükség van a jó és szép emberi szóra, a mesére és a nyelvi játékra, a természet, a környezetünkben élő állatok, valamint szüleik, nagyszüleik hagyományainak megismerésére.

"Szomorú gyermekkora nyomait holtáig viseli, aki úgy nőtt föl, hogy nem volt része bennük. Annak nincs sürgősebb teendője, mint utólag megtanulni, beleélni magát" - írta Kodály Zoltán a magyar gyermekjátékok összefoglaló gyűjteményének bevezetőjében, rögtön hozzátéve azt is, hogy "nevelő nem lehet el a játékok beható ismerete nélkül,.mert enélkül nem férkőzik a gyerek lelkéhez." Az itt olvasott - részben gyermeki, részben felnőtt - népi hagyomány régi ugyan, de nem avult, feledésre méltó lom, hanem érték.

Gazdagabbak, többek leszünk általa - és egy kicsit - otthonosabban érezzük magunkat ott, ahova születtünk, ahol élünk. Jó szívvel ajánlom tehát felnőttek és gyerekek figyelmébe egyaránt ezt a nem is "Ósdi állatosdi"-t

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ujhegyi Tibor: PC versek - kritika

"Most önre bízom a címadást" - A PC versekhez komoly figyelem, kitartás és keresgélés kell, hogy… Tovább olvasom