Kisalföld logö

2018. 01. 18. csütörtök - Piroska 0°C | 7°C Még több cikk.

Kalligram: beleszól az irodalom hosszabb távú idejébe

A Kalligram Könyv- és Lapkiadó a magyar, illetve közép-európai irodalom és könyvkiadás egyik legismertebb műhelye. Mészáros Sándor irodalomkritikus, szerkesztő beszélt a könyvkiadás folyamatáról, és a hazai könyvpiacról is elmondta véleményét.

- Fiatal kiadóval van dolgunk. Milyen körülmények között alapították a Kalligramot?
- A Kalligram Kiadót a „bársonyos forradalom" után, 1991-ben alapította Pozsonyban négy felvidéki magyar író és irodalmár: Farnbauer Gábor, Grendel Lajos, Koncsol László, Szigeti László. Alapvető elképzelésükhöz máig hűek: nyitott, közép-európai kiadót szerettek volna létrehozni, olyat, amelyben nem számít, hogy a szerző hol él, hanem csak az, hogy mit és hogyan ír. Ezzel egyben a kisebbségi lét- és irodalomszemlélet provincializmusát, erős bezárkózásra való hajlamát próbálták meghaladni. Időközben az alapítók lassan kiváltak a kiadó közvetlen, napi munkájából, majd 1996-ban Szigeti László vezetésével kétnyelvűvé, azaz szlovák és magyar nyelvű kiadóvá vált a Kalligram. Azóta évente kb. 50-50 könyvet adunk ki magyarul illetve szlovákul.

- Milyen jellegű irodalmi művek képezik a kiadó repertoárját?
- Lényeges, hogy a Kalligram – a magyar és a szlovák nyelvű egyaránt – nemcsak szépirodalmi, hanem társadalomtudományi, filozófiai és egyéb könyveket is kiad. Az irodalmi művek elsősorban a térségi, azaz a közép-európai népek irodalmát jelentik, így az osztrák irodalomból olyan világnagyságok, mint például Robert Musil életműve, Thomas Bernhard és Schnitzler művei. Eddig közel negyven könyvünk jelent meg a cseh kultúrából Hrabaltól Jiři Menzelen át a fiatal prózaíróig, Milos Urbánig. Természetesen a szlovák kultúrából is számos mű került kiadásra.
A klasszikus és kortárs magyar irodalom szerzőinek teljes felsorolása szétfeszítené az interjú kereteit. Hadd emeljem ki – tényleg csak mutatóba – a Krúdy-életműsorozatot, Grendel Lajos életműkiadását és a mai irodalmi középnemzedék íróit: Kornis Mihályt, Kőrösi Zoltánt, Kukorelly Endrét és Németh Gábort.

- Mi alapján válogatják össze a kiadandó műveket?
- Nyilván egyszerű lenne azt mondani: a minőség, az írói kvalitás alapján. Nagyjából minden kiadó ezt mondja. Ragaszkodunk a minőségérzékünkhöz és a szimatunkhoz, amihez, természetesen, a tévedés is hozzátartozik. Általánosabban és kissé fellengzősen úgy is fogalmazhatnék: nem egynyári könyveket akarunk, hanem olyanokat, amelyek beleszólnak a kultúra és az irodalom hosszabb távú idejébe.

Mészáros Sándor szerint csökken az értő könyvolvasók száma.
Mészáros Sándor szerint csökken az értő könyvolvasók száma.

- Milyen szempontok alapján rangsorolják a könyveket?
- Értékrend nélkül nincs semmi. A mű szellemi, irodalmi értéke az elsődleges, de a szűkülő támogatások arra ösztönöznek, hogy piacképesebb könyvek kiadására is vállalkozzunk. A kettő nehezen összebékíthető, az egyensúly megtalálása azonban a túlélés egyetlen lehetősége. A rendszerváltás óta a mindenkori kultúrpolitika rendkívül szűkmarkú és rövidlátó volt. Nincs pénz, mondják, holott egyszerűen újra kellene gondolni a kultúra támogatását a szerző, a kiadó, a terjesztés és az olvasók négyszögében. Jelen esetben a könyvtárak arányosabb és nagyvonalúbb támogatása nélkül lassan taníthatatlan lesz a kortárs és a klasszikus irodalom, ami csak töredékébe jut el, míg például a derék giccsszerző, Paulo Coelho művei mindenütt fellelhetők, a vasútállomástól a vidéki kiskönyvtárak polcaiig. Ez nem baj, mert van rá igény, de talán másra is lenne.

- Vannak állandó íróik. Hogyan találnak egymásra a szerzők és a kiadó?
- Erről a szerzők színesebben és emelkedettebben tudnának mesélni. Vagy éppen elégedetlenül, mivel a szerző és a kiadó kapcsolata konfliktusokkal terhelt. Hiszen melyik szerző ne gondolt volna arra, hogy ha a kiadó kicsit jobban dolgozna, akkor máris kétszer annyira mennének a könyvei? A kiadó pedig: nos, egy kiadó soha sem lehet elégedett!
Viccet félretéve: jórészt állandó szerzőkkel dolgozunk. Mindez bonyolult és sokrétű munkakapcsolatot jelent a könyvtervtől a szerkesztésen, újraíráson át a borítóig vagy a könyvbemutatókig. Inkább céh vagy műhely vagyunk, mint üzem. Ma a könyvek zöme üzemszerűen készül. Mi könyvműhely szeretnénk maradni, kissé korszerűtlenül, de kitartóan.

- Egy kiadandó mű milyen folyamatokon megy keresztül, mielőtt a boltok polcaira kerül?
- Optimális esetben, ha a kézirat jó, kétféle út lehetséges. Ha piacképes könyvnek ítéljük, akkor a szerkesztés, lektorálás (fordítás, kontrollszerkesztés) következik, majd borítóterv, kiajánlás a kereskedőknek, nyomdai előkészítés (könyvterv: a formátumtól a betűtípus kiválasztásán át a tördelésig), majd korrektúra, kiadói javítások, nyomdaszerződés, nyomdai munkálatok, szállítás. A támogatást igénylő könyvek esetében szükséges még a bonyolult pályázati feltételek teljesítése, valamint a türelem és a jószerencse.

- Milyen módon, hányféleképpen terjesztik és árusítják a kiadványokat?
- Mintegy 50 kisebb-nagyobb könyvkereskedővel és nagykereskedővel állunk kapcsolatban, így elsősorban könyvesboltokban értékesítjük könyveinket. Egyre nagyobb szerepe van az Internet-kereskedelemnek is. Kiadónk megjelenik a nagyobb könyvvásárokon, például az őszi győri könyvfesztiválon is, amely az egyik legjobban szervezett rendezvény.

- A Kalligram folyóiratot igényesség jellemzi. Vannak egyéb kiadványaik, vagy olyanok, melyeknél közreműködnek?
- A folyóirat idén januártól személyemben kapcsolódik össze a kiadóval, amúgy pedig függetlenül működik: nagyjából a kortárs irodalmi folyóirat-kultúra keretfeltételei között. Ez azt jelenti, hogy a kiadó és a folyóirat szerzőgárdája nem feltétlenül esik egybe, de örülünk, ha szerzőink megtisztelik a lapot írásaikkal.
Szlovákul az OS című társadalomtudományi és filozófiai folyóiratot adja ki a Kalligram, a kiváló irodalomtudós és kulturpolitikus, Rudolf Chmel főszerkesztő irányításával.

- Milyen reklámfogásokat alkalmaznak a kiadott művek és a kiadó népszerűsítésére?
- Ez az a terület, amivel a legkevésbé vagyok, illetve lehetek elégedett. A Kalligram korábban presztízs-kiadóként működött, ezért inkább szűk körben, az irodalom és kultúra elit olvasóinak körében volt ismert. A megjelenő könyvekről az olvasók elsősorban a kritikákból, könyvbemutatókról és katalógusainkból értesülhettek. Ma már jobban törekszünk arra, hogy közvetlenül is reklámozzuk kiadványainkat, ez részben fizetett hirdetéseket jelent, másrészt a média segítségét. Mivel mindez leginkább a pénzről szól, beszéljünk róla keveset!

- Rendszeresen szerveznek könyvbemutatókat. Képviseltetik magukat egyéb rendezvényeken?
- Évente három-négy nagyobb könyvbemutatónk van a budapesti Szlovák Intézetben, ahol a frissen megjelenő kiadványokból szerepel hat-nyolc kötet. Ugyanígy a Cseh Centrumban vagy a Lengyel Kulturális Intézetben is szervezünk rendezvényeket. Havonta egy-két könyvbemutatót tartunk az Írók Boltjában vagy valamelyik nagyobb könyváruházban. Budapesten kívül is van élet: Pozsonyban és Felvidéken rendszeresen szervezünk bemutatókat, ahogy vidéki egyetemi városokban is. Szerzőink gyakran kapnak meghívást felolvasóestekre, író- olvasó találkozókra, amelyeken, ha tehetjük, szintén képviseltetjük magunkat.

- Milyennek látja a hazai könyvpiacot és a piaci verseny mértékét?
- Kicsit álságosnak tartom a „dübörgő" könyvpiacról szóló győzelmi jelentéseket. Tény, hogy évről-évre nő a forgalom, de ez inkább vásárlót jelent, nem olvasót. Ugyanis az értő könyvolvasók száma csökken, a minőségi könyvek olvasása még inkább. Ki kellene találni valami újat és konstruktívat! Azoknak a kisebb országoknak a példáiból és kultúratámogatási gyakorlatából kellene kiindulni és átvenni bizonyos modelleket, megoldásokat, amelyek korrigálják a piaci verseny ellentmondásait. Nem kiiktatni kell a piacot és a versenyt – noha persze nem ártana jobban kontrollálni például a monopolisztikus törekvéseket, a versenyből kizárás napi gyakorlatát –, hanem a párhuzamos lehetőséget kutatni és bevezetni. A könyvtárak támogatására feltétlenül új formákat és forrásokat kellene teremteni. Ez nem nagy összeg, két közepes film árából megoldható. Akár a könyvek ÁFÁ-jának feléből lehetne támogatni, hogy évente 200-250 irodalmilag és tudományosan fontos könyv eljusson a közkönyvtárakba – mondjuk címenként 300-500 példány. Ennek mechanizmusa könnyen kitalálható. Így talán elérhető, hogy egy kisváros könyvtárában meglesz az a könyv, ami a könyvesboltban már régen nincs vagy nem is volt, hiszen csak 2-3 példány fogyott volna belőle.
Tudom, nem nagy álom, de elégedett lennék, ha tíz-tizenöt éven belül ilyen országban élhetnénk.

Olvasóink írták

  • 1. olvasóó 2008. május 08. 11:32
    „ha már egy könyvkiadó is azt mondja, hogy csökkent az értő könyvolvasók száma, akkor már érthető, hogy a magyar érettségit miért gyalázták az olvasásban nem jeleskedő fiatalok

    gusztustalan, hogy valaki sznobizmusból vesz könyvet”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tovább olvasom