Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

Aki milliárdos akar lenni, gyerekei agyába fektessen

Nógrádi Gábor író úgy véli, legjobban az emberi agyba, a tudásba, a tanulásba befektetett pénz térül meg, és ezerszeres nyereséget hoz.

Az Egy szoknya, egy nadrág, A mi Kinizsink, a Csocsó, avagy éljen május elseje!, a Meseautó, a Hippolyt, a Patika-sorozat, a Sose halunk meg és a Gyerekrablás a Palánk utcában film forgatókönyvírója íróiskolát „nyitott", és arra biztatja a szülőket, pedagógusokat: abban támogassák a gyerekeket, amiben tehetségesek.


– Ön rendszeresen jár író-olvasó találkozókra. Vevők rá a gyerekek, népszerű még ez a fajta kapcsolattartás?

– ˝A nagy könyv˝ verseny óta ötszáz találkozón voltam, mivel ott a legkedveltebb első százba bekerült a Petepite című könyvem. Addig mindig lemondtam a találkozókat, arra hivatkozva, hogy az írónak nem az a dolga, pláne ebben a modern korban, hogy találkozókra szaladgáljon. Ma már videón, kis kamerán keresztül is tudunk beszélgetni az olvasókkal. A személyes kapcsolat, a közvetlen beszélgetés mégis más. A gyerekek feltöltenek, ők szinte az én mentálhigiénés kezelésem. Egyébként remélem, hogy ez fordítva is igaz. Arról beszélek nekik, hogy mindannyian tehetségesnek, sőt, zseninek születünk, és hogyan lehet ezt fejleszteni.


– A mai gyerekeket az a vád éri gyakran, hogy nem olvasnak.

– Az olvas, akinek szüksége van rá. A világ változik, voltak évezredek, amikor az emberek kevésbé olvastak, mert csak meséltek nekik. Az is jó volt. Az, hogy az emberek olvasnak, kétszáz éves történet, és körülbelül száz éve olvasnak igazán tömegesen. Hogy a gyerekek nem olvasnának, az így egyszerűen nem igaz. Közvetlenül könyvet talán nem sokat, de az interneten rengeteget. Úgy, ahogy a táplálékból a szervezetünk kiválasztja a számára szükséges anyagokat, a szellemünk is kiválasztja a léleknek szükséges, gyógyító meséket, történeteket. Hogy aztán ezt filmben, zenében, táncban, képzőművészetben vagy regényben választja ki, egyedi dolog. Előfordulhat, hogy valaki nem olvas könyvet, de mégis boldog ember, mert a zene, a tánc vagy akár a játék táplálja. A gyerekeket abban kell támogatni, amiben tehetségesek, és akkor boldogok lesznek.

Nógrádi Gábor
Nógrádi Gábor

– Nógrádi Gábor korábban azt is mondta: fontos, hogy milyen könyvet adnak a gyerekek kezébe.

– És hogy mit tud kiválasztani. Minden embernek megvan a saját könyve. A könyv gyógyít, ahogy a művészet többi ága is. A felnőttek nagyon jól tudják, hogy milyen könyvet szeretnek. Engedni kell, hogy a gyerek is azt olvassa, ami neki tetszik. Természetesen fel kell nekik kínálni az olvasnivalót. A klasszikusokat, a moderneket, a meséket, a magyar írókat, a világirodalom szerzőit, és ezekből válogathat, neki mi tetszik leginkább.


– A mai szülőknek még felkínálták annak idején az olvasnivalót, például öntől a Palánk utcát Hecsekivel és a gyerekrablókkal. Ma is népszerűek ezek a könyvek?

– A Gyerekrablás a Palánk utcában is népszerű még, de inkább az új, kissé talán izgalmasabb, humorosabb írások kedveltebbek. Ilyen A bátyám zseni, a Marci öröksége, az Édes Munyimunyi. Ezek egy része már kötelező irodalom. Mellettük egyre népszerűbb a Klasszikusok újramesélve sorozat.


– Népszerűsége mellett nem kis vitát is gerjesztett irodalmi körökben ez a vállalkozás.

– Azt kellett eldönteni, hogy Jókai Mór is Kemény Zsigmond és Eötvös József sorsára jusson, tehát végleg a polcokon maradjon, vagy megmentsük a jelennek és a jövőnek. Nagyon sokan már nem olvassák el ezeket a csodálatos műveket, mert nem értik. Ezért ugyanúgy, mint az elmúlt évszázadokban, s ma is Nyugaton, megpróbáltuk újramesélve közelebb vinni az emberekhez a klasszikusokat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a statisztikák szerint szinte egyáltalán nem olvassák ezeket a műveket, száz példányból három-négy van az olvasóknál. Ez semmi.


– Ebben segítenek a rövidített változatok?

– Igen. És ezt tudta Jókai, aki támogatta regényeinek ifjúsági átiratait. Tudta Móricz, aki maga is átírta Kemény Zsigmondot, Tolnai Lajost. Tudta Kosztolányi, aki a saját Aranysárkányát írta át.


– Az íróiskola beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

– Jópofa dolog volt, sok gyerek jelentkezett rá. Az az elméletem, hogy aki egy picit tud fogalmazni, focizni vagy futni, az meg tud tanulni nagyon jól írni, focizni, futni. Talán kicsit bizonyítottam én is, hiszen mindkét fiamból író lett, s Gergely emellett operaénekes. Figyelni kell arra, hogy a gyereknek miben van tehetsége és minden energiánkkal segíteni. Ne szakítsuk tízfelé a gyereket, és ne mindig csak arra biztassuk, hogy az iskolában kitűnőnek kell lenni. Fontos persze, hogy jól tanuljon, de még fontosabb arra az egy, esetleg két dologra sarkallni, amiben igazán tehetséges és amit szeret. Az agyba befektetett pénz ugyanis ezerszeres pénzt hoz. Minden másba befektetett pénz maximum két-háromszorost. Aki tehát milliárdos akar lenni, az a saját és gyermekei agyába fektesse a pénzét.


– Min dolgozik most?

– A bátyám zseni című könyvből készül egy játékfilm, illetve egy új regény írásával is foglalkozom.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ég Önnel, Zabhegyező! - Meghalt Salinger

Salinger az egyik legelismertebb és leghatásosabb amerikai író volt, aki az 1951-ben írt… Tovább olvasom