Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Dr. Csernus Imre – Amit látok és érzek, azt kimondom, akinek nem inge, nem veszi magára

Telt ház várta Tatabányán, a Vértes Agorájában a neves pszichiátert, dr. Csernus Imrét. A „bevállalós" szakember ezúttal is az őszinte terápiát alkalmazta. A színpadon „élve boncolás" zajlott: egy középkorú tarjáni hölgy példáján keresztül, néhány fiatalember bevonásával tanulhattunk saját magunkról.

A több mint kétórás együttlét során több volt a humor és kevesebb a durvaság a tőle megszokottól, de a lényeg nem változott: Csernus szembesít és nem cirógat. Az előadás előtt kérte a Kisalföld interjúra megújulásról és elmúlásról, megalkuvásról és őszinteségről. A nyers modoráról is ismert Csernus doki lapunk munkatársának önmagát és a tőle megszokott stílust adta.

– Amit látok és érzek, azt kimondom. És ha a másiknak nem inge, nem veszi magára. De milyen érdekes, hogy magukra veszik... A mai kor embere önmagával nem őszinte. Nagyon nehezen mond ki olyan folyamatokat, gondolatokat, érzéseket, amelyek számára nem tetszenek. És ilyenkor általában, jó magyar szokás szerint, azokat szőnyeg alá söpri, mondván, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. És egyszer csak elönti a nyakát. Akkor meg csodálkozik, hogy ez honnan?

– Az őszinteség véleményem szerint nem piacképes a mai társadalomban. Mindig el kell adni magunkat, hogy túléljünk.

– Tényleg? Akkor mit keres itt ennyi ember? Majdnem ötvenéves vagyok, és ugyanazt csinálom, amit húsz éve. És ha megnézem, így eladhatóság szempontjából, nagyon jó a piaci ára. (Nevet.) Ön a megalkuvásról beszél szerintem. Nagyon fontos tudni azt, hogy az őszinteséget adott esetben akkor használjuk-e magunk ellen, ha a széllel szemben vizelünk. Mert mondjuk a főnök nem tiszteli az adott kommunikációt és megbosszulja. Különösen, ha sok ember előtt másztak a hiúságába. Ezt is fontos tekintetbe venni. Kétféle őszinte ember létezik. A makacs őszinte ember az törik. Van a rugalmas őszinte ember, aki megvárja a megfelelő időpontot, hogy mikor lehet őszinte. És tudja, hogy mikor nem lehet az.

– Ezek szerint mégiscsak elvárásoknak próbálunk megfelelni.

– A szituációnak. Az nem ugyanaz. Képzelje el, hogy ott vagyok valakivel, aki látszólag egyáltalán nem beszéli az érzelmi intelligencia nyelvezetét. Ebből a szempontból vak. Miért magyarázzam neki ezeket a belső lelki folyamatokat? Akkor inkább hallgatok és udvariasan mosolygok.

– Az őszinteség nem csupán érzelmi intelligencia kérdése, hanem kisugárzás a környezetem felé. Hogy mit mutatok meg a külvilágnak és hogyan. Muszáj megjátszani magunkat, hogy ne legyen baj.

– Nézze, én egyetlenegy célt tartok szem előtt: hogy önmagammal el tudok-e számolni. Ebből a szempontból nem érdekel a külvilág és nem érdekel, hogy ki mit mond.

Ma is alkalmazok mindent a korbácsütéstől a mosolygós cinizmusig – fogalmazott Csernus Imre. Fotó: K. T. J.
Ma is alkalmazok mindent a korbácsütéstől a mosolygós cinizmusig – fogalmazott Csernus Imre. Fotó: K. T. J.


– És ha elbukik?

– Akkor elbukom. De el tudok számolni magammal.

– Hogy áll a változáshoz, a változtatáshoz?

– Tudatos, következetes munka eredményeként lehetséges. Nekem fontos a megújulás.

– Ön hogyan változott meg az elmúlt húsz évben?

– Ugyanazt mondom, csak tudatosabban használom a verbális kommunikáció összes eszközét. Az odacsapástól vagy korbácsütéstől kezdve a mosolygós cinizmusig mindent használok.

– Hogyan él most? Elköltözött Eger környékére. Megtalálta a helyét, amit keresett?

– Igen, abszolút. Felmértem, hogy Pesten nem érzem jól magam, túl sok az erőszak, hiába csodaszép a város. Az emberek agresszivitása és belső viharai kihatással vannak rám, bármennyire fejlett elhárító mechanizmusokkal rendelkezem. Tiszteletben tartottam továbbá, hogy az életem fogy. Ezért kerestem egy olyan helyet, hogy bármikor, ha elindulok hazafelé, jól érezzem magam. Mivel sok energiát adok ki az emberek felé, szükségem van erre a természeti egységre, ahol feltöltődhetek.

– Hogyan áll a korával? Nem küzd az életközépi válsággal?

– Az mi? Arra gondol, hogy valaki fél, hogy meg fog halni? Milyen szofisztikusan fogalmazott! (Nevet.) Én azt gondolom, hogy az emberi életnek alapvető sajátossága, hogy megtanuljuk elfogadni: egyszer meg fogunk halni. Csak akkor fogunk tudni mosolyogni az adott pillanatban. Amíg nem történik meg az elfogadás, addig fokozódik a félelem is.

– Hogyan lehet dolgozni ezen?

– Meg fogok halni. Ennek a kimondásával. (Nevet.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átvilágítás – Az Állami Számvevőszék vizsgálja az almásfüzitői önkormányzatot

Nemrégiben megkezdte az Állami Számvevőszék az almásfüzitői önkormányzat teljes átvilágítását. Tovább olvasom