Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Sok a csak

A százötvennyolc, kvalifikációt szerzett kiváló magyar sportembernek – a televíziós kommentátorok helyett is – szívből gratulálok!
– Kapás Boglárka a – pontszerző – hatodik helyen ért célba a nyolcszáz méteres gyorsúszás olimpiai döntőjében! Országos rekord! A világ hatodik legjobb eredménye ez. Gratulálunk, Boglárka! – ordíthatta volna a köztévé kommentátora a magyar sportoló teljesítményét látva a londoni lelátóról. De csak ennyit mondott:

– Ez a fiatal, magyar úszó egyszer még a világ élvonalához
tartozhat…

– Az amerikai négyszer száz méteres vegyes váltó hihetetlen teljesítménnyel szerezte meg a tengerentúli csapat újabb aranyérmét. Elképesztő úszás, kedves nézőink! – így, illetve a másik két érmes helyezett felsorolásával intézte volna el a döntő eredményének ismertetését a magyar speaker, aztán sietve, hidegen hozzátette: – A Cseh–Gyurta–Pulai–Kozma négyes csak az ötödik helyet szerezte meg.
Már ezek a példák is elképesztő arányeltolódásról tanúskodnak, de menjünk tovább.

Az élete első felnőttolimpiáján szereplő ökölvívó, Harcsa Zoltán könnyek között nyilatkozott a televízió riporterének, miután elvesztette negyeddöntő-mérkőzését. A köztévé munkatársa azonban egyetlen biztató szóval sem dicsérte Harcsát, csak az általa kudarcnak tartott teljesítmény okait firtatta. Pedig Zoltán – súlycsoportjában – a világ ötödik legjobb öklözőjeként térhetett haza. Az aranyérmes Risztov Éva parádés teljesítményével rajt-cél győzelmet aratott a tíz kilométeres úszás döntőjében, a kommentátorról azonban nem lehetett eldönteni, hisz-e egyáltalán a magyar sportoló győzelmében. Többször fogta vissza a reménykedő nézők vágyait, amikor így fogalmazott: – Éva talán ötödik is lehet a finisben.

Ilyen és ehhez hasonló, lehangoló közvetítésektől csak úgy hemzsegett a magyar televízió olimpiai közvetítésfolyama az elmúlt bő két hétben. A problémát különösen felnagyítja az a tény, hogy az angol szurkolók és speakerek ünneplésétől már akkor felrobbantak a stadionok, uszodák, utcák, amikor az elődöntőkön megjelent egy-egy, a világjátékokra kvalifikált sportolójuk.

Elgondolkodtam, vajon mi zárta lakatra a köztévé egyes kommentátorainak magyar szívét? Vajon ők miért nem ünneplik a magyar csapat összes tagjának bármilyen eredményét? Miért hangzott el szájukból annyiszor a csak: csak döntős, csak hatodik, csak ezüstérmes. A kérdéseimre épkézláb válaszokat nem találtam, talán mert nincsenek is…
Azonban arra a kérdésre, miért néztem el nem csorbítható mosollyal a tegnapi olimpiai záróünnepséget, könnyedén válaszolok. A magyar csapat húsz éve nem szerepelt ennyire előkelő pozícióban az ötkarikás játékok éremtáblázatán. Kilencedik legeredményesebb nemzetként nyolc aranyérmet, négy „fehéraranyat" és öt bronzmedáliát érdemeltek ki sportolóink. Hazánk a negyedik helyen áll azon a listán, amely a népességszámot veti össze a londoni olimpián nyert aranyérmek számával. Ha ez nem lenne elég ok a mosolyomra, bevallom, a csapat tagjainak a vártnál jóval több örömkönnyet sikerült a szemembe csalniuk.
A százötvennyolc, kvalifikációt szerzett magyar sportembernek – a televíziós kommentátorok helyett is – szívből gratulálok!

Olvasóink írták

  • 1. gabodick 2012. augusztus 14. 20:33
    „Szücs Anita írásához gratuálok, csak egyetérteni tudok vele ! Köszönöm a hozzáállását !”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Se ki, se le

Sólyom László a legfontosabbért: a demokráciáért, vagyis társadalmi szabadságunk garanciális… Tovább olvasom