Kisalföld logö

2018. 04. 21. szombat - Konrád 11°C | 24°C Még több cikk.

Effeta, vagyis nyílj meg. (Mk. 7/35.)

A Jézus anyját tisztelő keresztény világ ma emlékezik az Istenanya születésére. Találóan szép az ünnep elnevezése is: Kisboldogasszony. Az utókor számára a boldogság sajátos jelzője lett Mária életének születésétől egészen elszenderedéséig, illetve mennybevételig. Ez az állapot azonban nem jelentett egyet a gondoktól, fájdalmaktól mentességgel. Az Istenre való teljes ráhagyatkozás, a szeretetre való nyitottság okozta meg nem fogyatkozó belső derűjét, ragyogását. Így volt képes – minden megpróbáltatás ellenére – hűséggel végigjárni azt az utat, melyre az angyali üdvözletkor mondott igent…

Túlhajszolt életünk során sebeket okozunk egymásnak, s magunk is fájdalmas terheket vagyunk kénytelenek elhordozni. Egy idő után aztán a megszokás szürke pora könyörtelenül belepi lelkünk ablakait: végül már nem látunk és nem is hallunk – közömbösségből páncélt növesztünk, bezárkózunk. Jobb híján nem mutatunk ki semmit gyötrődésünkből, de kívülről sem engedünk fényt bensőnk rejtekébe…

Dekapolisz környékén egy süketnémát vittek Jézus elé, hogy gyógyítsa meg. Ujját a beteg ember füléhez és nyelvéhez érintette, majd az ég felé fohászkodva így szólt hozzá: „Effeta, vagyis nyílj meg." Erre tüstént megnyílt a füle és megoldódott a nyelve. (Vö. Mk. 7/31–37.)

Vajon a mi „süketnémaságunkat" ki viszi Jézus elé? Kire bízhatjuk nyomasztó terhünket, vajon ki vihetné a megoldás, a gyógyulás felé? Az evangéliumi történetben mégiscsak akadtak, akik felkarolták a süketnémát és elvitték Jézushoz. Példájuk arra figyelmeztet valamennyiünket, hogy nincs nemesebb cselekedet, mint Jézushoz vezetni az embereket. Ezen az úton viszont nem lehet „magányos farkasként" célba érni, csak egymás kezét fogva lehet esélyünk…Kisboldogasszony ünnepén példájával előttünk jár Mária, aki csodálatos ragyogásával szeretné a mi szívünket is megérinteni. S ha sikerül valamit megtapasztalnunk ebből a szeretetből, kötelességünk másokat is a találkozás, a gyógyulás útjára segíteni. Igaz, nehéz felismerni, beismerni a süketséget és meghallani a néma segélykiáltást. Csak nyitott szívvel, a szolgáló szeretet által juthatunk közelebb problémáink megoldásához. Erre csak lelki süketnémaságunk gyógyulása után lehet bármifajta esélyünk. „Effeta" – készen az elfogadásra, a befogadásra…

Olvasóink írták

  • 1. öröksoproni 2012. szeptember 10. 10:00
    „Kedves Kovács András,

    két megjegyzés: az "Istenanya" pogány, a mitológiában szokásos kifejezés, eléggé szégyenletes, hogy a katolikusok átvették. Jézusnak emberként volt szüksége anyára, Istenként nem. Istennek nincs anyja.

    Máriát minden keresztény ember tiszteli, még a katolikusok által eretnekeknek tartott protestánsok is, természetesen a maga helyén: az engedelmessége miatt. De nem Mária szeretetéből kell bármit is megtapasztalnunk, hanem az Úr Jézus szeretetéből. Máriát nem tehetjük Jézus elé, mert az bálványimádás. Mária nem vált meg senkit, egyedül az Úr Jézus. Ne tegyünk mi emberek naggyá - imádandóvá - egy másik embert, aki ráadásul halott. Ha ugyanis Illéshez hasonlóan élve ragadta volna el őt Isten, arról az őskeresztény gyülekezetek nyilván tudtak volna. Titok, hogy Máriával mi történt a halála után, ez nem ránk tartozik.
    Ezzel a terminológiával, amit Máriával kapcsolatban használ a katolikus egyház, temérdek embert zárnak el az Úr Jézustól, Attól, Aki igazán tud segíteni rajtuk.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindig a tutit

Tovább olvasom