Emberfeletti teljesítmény ismét: a győri Rokob József, amíg kedve van, csinálja

Az ultratriatlonos sportember ezúttal Svájcban vett részt egy 10-szeres Ironman-versenyen, ami azt jelentette, hogy tíz napon át mindennap leúszott 3800 métert, kerékpárral megtett 180 kilométert, majd a maratoni távval (42,2 km) zárta az aznapi versenyzést. Összesen 132 óra és 47 perc kellett ehhez neki, amivel a második helyet szerezte meg.

„Ez volt az ötödik ilyen jellegű versenyem, egyszer folyamatosan teljesítettem a távokat, a másik négy alkalommal naponta tettem meg az Ironmant, ez volt a harmadik érmem, egy arany mellett két ezüst a mérlegem. Itt Svájcban harmadszor próbálkoztam, egy arany, egy ezüst és egy negyedik hely, amit elértem” – kezdte Rokob József, akinek a célja a dobogós helyezés elérése volt.

A végső győztestől – a francia Simon Perraudeau-tól – 5 óra 20 perccel maradt el, a bronzérmesnél – aki szintén egy francia versenyző volt, Goulwenn Tristant – majdnem 10 órával jobb időt ért el.

„Számomra igazából nincs titok, csak annyi, hogy csinálni kell. Egy korábbi versenyen, Angliában láttam egy transzparensre kiírva, hogy a célba érkezés az egyetlen opció. És tényleg így van. Fejben kell elsősorban felkészültnek lenni, tisztában kell lenni vele, hogy mi vár ránk. Ha megfelelően áll oda az ember, ha csak az lebeg a szeme előtt, hogy ismét végig kell úszni, biciklizni és futni a napot, akkor nincs holtpont, nincs a feladás gondolata. Nálam legalábbis így működik. Az erőt is jól kell beosztani. Én átlagosan olyan bő tizenhárom óra alatt értem célba mindennap. Biztos jobban is meg lehetett volna nyomni a versenyzést, de azzal a másnapot kockáztattam volna. Kell ehhez rutin és tapasztalat is” – folytatta az ultratriatlonista.

A menetrend elég feszes volt, hiszen pontban reggel hét órakor – ne feledjük, Svájcban volt a verseny, ott a pontosság alapnak számít – elrajtoltatták a mezőnyt, és aki ott volt, elindult, aki nem, az így járt.

„Könnyű kiszámolni, a reggel hetes indulás után a több mint tizenhárom órás versenyzéssel este nyolc után ér a célba az ember. Gyors vacsora, fürdés és alvás jön, mert hat óra előtt már kelni kell. Kis csúszás és már borul is a program, fáradtabb lesz a sportoló, amivel a további versenyzést veszélyezteti. Ezért is mondom azt, hogy elsősorban fejben kell erre késznek lenni” – fogalmazott Rokob József, aki a munka – egy vállalkozást vezet – és a három gyerek mellett, 44 évesen azért már nem tud annyit edzeni, mint korábban.

„Van már bennem annyi munka, hogy így is működik a dolog. Persze azért úszom, kerékpározom és futok is, de tényleg nem fér már bele annyi az életembe, mint mondjuk nyolc-kilenc éve. A másik, ami fontos, hogy nem szabad túlzásba se vinni. Évi két-három versenyt még tudok vállalni, erre alkalmas a szervezetem, és azt is észreveszem, hogy ha hosszabb idő telik el két viadal között, akkor sokkal motiváltabb vagyok, mintha ki lenne a testem éhezve egy ultratriatlonra” – tette hozzá a sportember, akit a felkészülésben dr. Barthalos István, a helyszínen pedig Kolonics Tamás segített.

„Nélkülük nem érhettem volna el ezt az eredményt, de ugyanígy köszönettel tartozom dr. Nagyváradi Katalinnak és Biróné dr. Ilics Katalinnak is, akik öt napig szintén mellettem voltak, segítettek, ellenőrizték, minden rendben van-e” – beszélt támogatóiról Rokob József, aki egyelőre még nem tudja, legközelebb hol áll rajthoz.

„Majd kialakul, egyelőre inkább pihenek. Lett volna lehetőségem akár hétvégén is indulni egy versenyen, de az imént már említett okok miatt attól elálltam. Túl közel lett volna egymáshoz ez a kettő, és bevallom, most nem esne jól egy szimpla triatlontáv sem. Viszont amíg az egészségem engedi, s a kedvem is megvan hozzá, addig évente pár alkalommal biztosan nekimegyek hasonló versenyeknek, mert egyszerűen imádom a közeget, azt a mikrovilágot, amibe belecsöppen az ember ebben az öt-tíz napban” – mondta végezetül Rokob József.

Felkészítője, dr. Barthalos István annyit tett hozzá: „Azt gondolom, nagy eredmény volt ez Józsitól, egy Világkupa második helyet mindenképpen meg kell becsülni. Nagyon fontos, hogy tudományos síkra helyeztük a felkészülést, a versenyzést, ezért volt kint a versenyen két orvos is. Úgy vélem, ezekből sokat tudunk profitálni a későbbi versenyekre.”