A Győr-újvárosi Lakatos Ferenc bajnoki cím és válogatottság után betegséggel küzd

Sőt, fiatalon elvitte az Újpest, ahol azonban egy deréksérülés és fél év kihagyás után nem volt értelme maradnia. A fordulatot egy szülővárosában játszott Rába ETO–Gy. Dózsa edzőmeccs hozta meg: ezen a találkozón Verebes József, a Mágus hamar kinézte a gyors, technikás, ballábas támadót, így hamarosan a bajnokcsapatban találta magát, amelynek színeiben még európai kupamérkőzésen is pályára lépett, mégpedig Izlandon.

„Verebes mester távozása után az Ácsi Kinizsibe igazoltam, majd megkeresett az NB I-es Siófok, ahonnan két év után, megint csak Verebes József hívására lettem MTK-játékos, egy ízben még a címeres mezt is magamra ölthettem” – mondja három évtized távlatából. Ezt a fél évtizedes sikeres időszakot azonban felváltotta a máig tartó kálváriája: egy vizes mellhártyagyulladást követően mélyvénás trombózist kapott, a gyógyulás után még megpróbálkozott a játékkal az akasztói Stadler FC-nél, de a lába ismételten bedagadt és ezért abba kellett hagynia a labdarúgást.

„Képzelhetik, mit jelent most, ötvenöt évesen a tétlenségre kárhoztatva élni nekem, akinek a mozgás, a futball, a játék, a labda volt a mindene – mondja keserűen. – Már alacsonyabb osztályban sem tudtam játszani, a lábam fekélyesedésével együtt romlottak az életfeltételeim. A legválságosabb időszakomban ráadásul rossz társaságba keveredtem, amelyért meg is bűnhődtem. Állandó orvosi felügyelet alatt állok, kezeléseket kapok, de a legnagyobb probléma, hogy a betegségeim következtében nem vállalhatok fizikai munkát, miközben a gyógyszerek beszerzése nem kevés költséget jelent.„

”A bajban szerencsém, hogy van három lányom, az ő segítségükkel élem a mindennapjaimat. És nagyon köszönöm a Jóakarat Hídja Alapítványnak, hogy anyagi segítségükkel hozzájárultak kiadásaim csökkentéséhez.”