A győri Rokob József lánya is örül az aranynak

Rokob József a Bad Blumau-i ötszörös ultratriatlon-versenyt követően nemrégiben a Swiss-ultra elnevezésű tízszeres távú versenyen a dobogó legfelső fokára állhatott.

„Összességében elégedett vagyok az eredménnyel – kezdte Rokob József. – A versenyekre sajnos egyre kevesebbet tudok készülni, de az évek alatt összeszedett rutin sokat segít. Emellett a versenyeken különösen oda kell figyelni az elegendő alvásra, a minőségi étkezésre és a koncentráltságra. A családom is maximálisan támogat a versenyzésben. A kislányom annyit mondott nekem indulás előtt, hogy aranyat hozzak, így most boldog” – mondta mosolyogva.

Fontos szerep hárul a segítőkre is, akik nélkül nem mehetne zökkenőmentesen a verseny. Varga Alexandra Svájcba második alkalommal kísérte el a sportembert.

„Segítőnek lenni összetett dolog. Mindenért mi felelünk, ki kell szolgálnunk a versenyzőt, hogy semmi ne lassítsa vagy terelje el a figyelmét. Nekünk kell összekészíteni az aktuális versenyfelszerelést, az ételeket, figyelemmel kísérni a sportolót, kezelni a tárgyi eszközöket. A világ egyik legszebb versenye ez, ahol fantasztikus teljesítmény kell a célba éréshez. Fárasztó segítőnek lenni, hiszen mindenről gondoskodni kell, de óriási élménnyel lettem gazdagabb, amiért köszönettel tartozom” – mesélte Varga Alexandra.

Állítását Rokob József is alátámasztotta: „Minden reggel egy órával előttem kelt, este pedig mire előkészítette a következő napi felszerelést, utánam feküdt le aludni. Számomra kellett nyolc óra alvás naponta a verseny alatt, de neki biztosan nem sikerült ennyit. Voltak versenyzők, akik segítők nélkül csinálták végig a versenyt. Nem tudom, hogyan, mert óriási szerepük van.”

A versenyző szerint a hangulat és az összetartó család jellege miatt éri meg ezt a sportágat űzni.

„Az egész társaság, illetve a megnyitó- és záróünnepség megható pillanatai miatt is jó érzés csinálni. Látni, ahogy megbecsülik a segítőket, ahogy összetartunk, felemelő érzés. Én is próbálom segíteni a rutintalanabbakat, legutóbb egy maláj fiúnak segítettünk, s adtunk felszerelést – folytatta. – Az ultratriatlont főképp az idősebb generáció űzi. Úgy gondolom, fejben nincsenek rá felkészülve a fiatalabbak és nem elég kitartóak, nem bírják a monotonitást. Ausztriában például volt egy hatvanhét éves versenyző is, aki teljesítette a távot” – nyilatkozta Rokob József.