Triatlon - A tengerentúlon is sikeres volt Rokob József

Az extrém megmérettetésen a londoni Marble Archtól Doverig kellett futni 140 kilométert, majd a kikötőtől át kellett úszni a La Manche csatorna 40 kilométeres távját egészen Calais-ig, onnan pedig 290 kilométeres kerékpáros szakasz következett a párizsi Diadalívig.

Az embert próbáló viadal érdekessége, hogy az eddigi indulók kevesebb mint fele tudta csupán teljesíteni az össztávot, többen idő előtt feladták, s volt két versenyző, akik úszás közben vesztették életüket. Az ultratriatlon sportág berkeiben is igazán kuriózumnak számító, világraszóló eredménysor után Rokob József eltökéltségét ismerve nem lepődtünk meg, amikor már a következő kihíváson gondolkodott, ami egy novemberi tízszeres Ironman-verseny volt, amelyen szintén maradandót alkotva, az idei eredményei alapján világbajnok norvég Henning Olsrud mögött ezüstérmet szerzett.

– A körülményeket tekintve kijelenthetem, az öt legnehezebb versenyem közé sorolhatom a mostani, New Orleansban rendezett Decaman USA tízszeres Ironman-versenyt – kezdte bevezetőjében Rokob József. Akkora tó volt a verseny nyitó helyszíne, ami fölött negyven kilométeres híd ível át, összekötve New Orleanst egy állami parkkal, ami a versenyközpont volt. Az első két-három nap után olyan, viharral, esővel párosuló hőmérséklet-csökkenés történt, hogy a negyedik napon a szervezők kerestek egy uszodát és ott folytatódtak az úszás küzdelmei. Ez a helyszín azonban negyven kilométerre volt a táborunktól, az utazások rengeteg időt vettek igénybe, így a normál napi tizenkét-tizennégy órás versenyidőből tizenöt-tizenhat óra lett, ami a pihenőidőből hiányzott. Az én kategóriámban a versenyzők majdnem fele fel is adta a küzdelmet, egyrészt a hideg, másrészt a kimerültség miatt. Optimális esetben itt húsz fok körüli hőmérséklet van novemberben. Ha ideális körülmények között tudtunk volna versenyezni, sokkal jobb időeredmények születhettek volna.

Rokob József másodikként szakította át a célszalagot a New Orleans-i versenyen.

Rokob József szerint a távokon kívül az időjárás, az ellátás és az időeltolódás okozta nehézségekkel is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek.

– Az biztos, hogy az étkezés is befolyásolta a teljesítményünket, hangulatunkat egyaránt, hiszen a State Parkban található kantinban minden „műanyag" volt, szinte csak hamburgert, pizzát vagy hot dogot tudtunk enni. Hiányoztak a sportolók számára fontos táplálékok, igazi húsok, gyümölcsök, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen típusú, nagy fizikai erőkifejtést kívánó versenyen. Az Európában rendezett eseményeken teljesen más minden, hiszen Ausztria, Németország és Svájc is profi rendező, akár a szállás, a helyszín, akár az étkezés tekintetében. És akkor még nem említettem az időeltolódást, ugyanis az is megviseli a szervezetet. Most több mint kilencezer kilométerre voltunk, ami hét óra időeltolódással járt. Amikor nyugatra utaztunk, az nem viselt meg annyira, mint amikor hazafelé jöttünk. Az nagyon kegyetlen volt, teljesen felborul ilyenkor az ember bioritmusa.

A természet is megtréfálta az indulókat, hiszen a rendkívül viharos időjárás mellett a pályakörnyéki erdős részen nem várt akadályok okoztak kellemetlen problémákat.

– A napi kerékpárostávok rendkívüli kihívást jelentettek a versenyzők számára, hiszen a kijelölt pálya környékén olyan, Európában nem ismert növények voltak, amelyeknek a lehulló hegyes tüskéi több defektet is okoztak. Nekem a kerékpáros versenyszámok alatt hatszor kellett gumit cserélnem, de volt olyan szerencsétlen társam, akinek egyetlen nap volt kilenc defektje. Én eddig százegy Ironman-távot teljesítettem anélkül, hogy egyszer is problémám lett volna a gumival, most azonban ez a tényező is sok időveszteséggel járt. Volt olyan nap, amikor olyan esőben kellett kerekezni, hogy felvettem az úszóruhát, ami legalább kicsit tartja az emberi test melegét, abban viszont behatárolt az ember mozgása – fogalmazott Rokob József, majd így folytatta:

– Az ultratriatlonista sportot választó versenyzők igazi családot alkotnak, orvosok, mérnökök, tanárok, cégvezetők űzik ezt a szakágat, sőt, még zenekari karmester is volt az indulók között. Ebben a tizen-egynéhány napban teljesen egymásra vagyunk utalva, és most is többször bebizonyosodott, hogy milyen segítőkészek.

Arra a kérdésre, hogy meddig lehet még ezt a sportot űzni és az eredményeket fokozni, Rokob József sejtelmes mosollyal válaszolt.

– Csak példaként említem, hogy ha az angol David Clamp ötvenkilenc évesen csinálja és most kétszázötven Ironman-távnál jár, szerintem akkor én sem lustálkodhatok. Már nem is a távolságok, hanem a futócipő, a neoprén úszóruha és a kerékpár nyerge által okozott súrlódások okoznak problémát. Hogy én ezt meddig csinálom, arra nem tudok válaszolni, hiszen nagy részben az egészségemtől függ. Önerőből csinálom, de remélem, rövidesen ebben is lehet változás. Egyelőre jó erőben érzem magam. Óriási köszönettel tartozom segítőimnek, Varga Alexandrának és Mester Gábornak, akik a felkészülésben és a versenyen is a segítségemre voltak. Szeretnék most a családommal több időt tölteni, de azt tudom, hogy jövőre Svájcban és Ausztriában öt-tízszeres, Mexikóban hússzoros versenyt rendeznek. Ez utóbbi már jól hangzó kihívást jelent – mondta végezetül a versenyző..