Miriuta Vasile: ˝Gyorsan, sokat futni és jól játszani˝

Szélsőhátvédposztokra és a középpályára érkezhetnek új labdarúgók. Olyan csapatot szeretne kialakítani, amelyre a meccseken legalább hatezren lesznek kíváncsiak.

[namelink name="Miriuta Vasile"] három ciklusban volt az ETO labdarúgója. Román játékosként érkezett Győrbe először 1992-ben, harmadszor pedig a már a Tarsoly Csaba által tulajdonolt klubhoz 2003-ban – immár magyar válogatottként. Fél évvel később azonban befejezte az aktív játékot.

Az utolsó győri mezével, a száma a 96-os volt.

– Bár ez a stadion már nem az, amiben ön is futballozott, milyen emlékekkel tért vissza Győrbe? – kérdeztük Miriuta Vasilét az ETO vezetőedzői irodájában.

– Nagyon szépekkel, pedig annak idején Győrben nem nyertem semmit, sem bajnokságot, sem kupát. Viszont nagyon jól ment a foci és szerettek a szurkolók. Edzőként jöhettem oda, ahol a magyarországi karrierem elindult és ettől most boldog vagyok. Nekem a Rába ETO Győr egyébként is mindig a szívem csücske volt.

– A győriek sem felejtették el, hiszen egy kiírás is fogadta a lelátón a Paks elleni meccsen: Isten hozott, Laci!

– Nagy dolognak gondolom, hogy ilyen kedvesen fogadtak a drukkerek. Akik ezt kiírták, lehet, hogy még nem is éltek akkor, amikor én először Győrben játszottam. Az utolsó félévemben talán már igen, vagy esetleg a szüleik, a rokonaik meséltek nekik rólam, arról, hogy kedvelték a játékomat.

– A legutóbbi időkben Kolozsváron volt edző, innen hívta el az ETO. Hogyan történt a megkeresés?

– Tarsoly Csaba hívott fel telefonon, mert olvasta az újságban, hogy a CFR-nél anyagi gondok vannak és megkérdezte, hogy nem akarok-e hazajönni. Mondtam neki, hogy szívesen, de várjunk addig, amíg Kolozsváron tisztázódik a helyzet. Bementem az ottani elnökhöz, aki semmi jóval nem biztatott a klub anyagi helyzetét illetően. Az én akaratom mellett ez is segített abban, hogy igent mondjak Tarsoly Csabának. A csapatomat sajnáltam otthagyni, hiszen a bajnokságban a második helyen áll, a Román Kupában pedig elődöntős.

– Gyorsan meg tudott állapodni az ETO tulajdonosával?

– Tulajdonképpen igen. Tarsoly Csaba felvázolta az elképzeléseit, az általa gondolt jövőt és a tárgyalás végén csupán az volt a kérdés, hogy most jöjjek-e Győrbe vagy megvárjuk a januárt. Jól tettük, hogy nem vártunk, így nyertünk két hetet, mert addig is megismerhettem a játékosokat. A klub elnöke azt kérte tőlem, hogy a nyárra alakítsak ki egy jó csapatot, a következő idényben pedig próbáljunk meg bajnokok lenni. Ez a cél. Nekem a középmezőny langyos víz, a tulajdonosnak is, akkor a csapatnak is az kell hogy legyen. Az ETO Magyarországon a topcsapatok között van, ennél a klubnál a dobogós szereplés a minimális célkitűzés.

– Ősszel már minden szinten elment a hajó – ha szabad így fogalmazni. Ennek tükrében hogyan készülnek a tavaszra?

– A folytatás valóban nehéz ügy, mert kilenc pont a lemaradásunk a harmadik helyezetthez képest és már csak tizenhárom forduló van hátra a bajnokságból. Tizenötnél nyilvánvalóan több esélyünk lenne. Nemsokára leülünk a vezetőkkel, a főnökeimmel és kiértékeljük az elmúlt heteket. Elmondom a tapasztalataimat, azt, hogy véleményem szerint milyen posztokra kell erősíteni. Vannak jó játékosaink, mint Lipták, Lang, Priskin, Rudolf és még néhányan, a csapat gerince tehát adott, melléjük kell igazolni olyan focistákat, akik segíteni tudnak az ETO-nak.

– Már lehet tudni, hogy kik érkeznek Győrbe?

– Nevekkel egyelőre nem tudok szolgálni, de inkább kevesebb jó futballistát akarunk igazolni, mint több közepest. A mai labdarúgás elképzelhetetlen gyorsan, sokat futó és játszani is tudó szélsőhátvédek és középpályások nélkül. Úgy láttam, főként ezeken a helyeken kell erősítenünk.

– Az utolsó meccseken már Rudolf Gergely volt az ETO csapatkapitánya. Ön jelölte ki vagy a társak választották meg?

– Rudolfot én tettem meg csapatkapitánynak, de lehet, hogy télen megint lesz változás. Olyan kapitányt szeretnék, aki vezér az öltözőben, az edzésen és a pályán is. Képvisel engem és a társak feltétel nélkül hallgatnak rá.

– Milyen lesz a téli menetrend?

– Januárban három hétig Győrben készülünk, a stadionban lakik majd a csapat. Naponta három edzést tartunk és a játékosok csak este mehetnek majd haza. Sokat nem várok tőlük, csak annyit, hogy ha én tisztelem őket, akkor ők is tiszteljék meg a munkámat azzal, hogy teljes intenzitással dolgoznak. A futballisták munkaideje sem általában a napi másfél órás edzésből áll majd. Ha az edzők és az alkalmazottak a stadionban dolgoznak nyolc vagy több órában, akkor nekik is minden idejüket a klub sikeréért kell áldozniuk. Február hatodika és tizennyolcadika között Törökországban készülünk, akkor már csak a meccsekre koncentrálunk. Öt találkozót tervezünk. Kész a program, a jelenlegi ismeretünk szerint játszunk többek között a Mariborral és a Liteksszel is.

– A szakmai stábban várható további változás?

– Cristian Dragota román erőnléti edző már az idény végén megérkezett, egy román pályaedző is jön, de az ő nevét nem akarom megmondani, mert még érvényes szerződés köti a jelenlegi klubjához. Igor Nicsenko is pályaedző marad.

– Mit tud mondani, milyen csapat lesz majd jövőre az ETO?

– Tavaszra erőnlétileg top fittek leszünk, ezt garantálom. Minden mérkőzésen győzelemre törünk és bízom benne, hogy ezt díjazzák is majd a győri szurkolók. Borzalmas érzés volt ősszel kétezer néző előtt játszani. Ha sokszor nyerünk és jól játszunk, akkor remélem, legalább öt-hatezren lesznek a stadionban.

– Ön nyolc éve Törökbálinton lakik. Ingázik majd Győrbe vagy ideköltözik?

– Nem ingázom, mert úgy nem lehet dolgozni. Egyelőre az ETO Parkban lakom, a családom, a két gyerekem otthon maradnak. Reggeltől estig a stadionban leszek, mert ez a munkám, ezért fizetnek. Sikereket akarok és ennek ez az ára.