Komárom és Tata a Felvidéki kitelepítettek napjára emlékezett

Körtvényfáy Dina-Goletz-Deák Viktória

A felvidéki kitelepítettekre és a nemrégiben elhunyt Nemes Andrásnéra, a város díszpolgárára emlékeztek Komáromban a Monostori Erődnél. 

Hajnal Dóra önkormányzati képviselő úgy fogalmazott, Komárom jelképe ennek a veszteségnek. Felidézte, Molnár Attila polgármester akkor még regnáló országgyűlési képviselőként terjesztette elő a felvidéki kitelepítettek emlékét megőrző törekvést, amelynek eredményeképpen április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját országgyűlési emléknappá nyilvánították. 

Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő arról beszélt, Nemes Andrásné nélkül nem állhatnának itt, hiszen a Kecskés László Társaság korábbi elnöke mindent megtett azért, hogy ezt az emléknapot létrehozzák. – Vannak, akik megélték, vannak, akik tudják, és jönnek azok a generációk, akiknek nem lehet elégszer elmondani, mi történt a felvidéki magyarokkal – hangoztatta a képviselő. 

Vejkey Imre, az igazságügyi bizottság elnöke rámutatott, a ma is hatályos Benes-dekrétumok miatt – amely az emberi jogok sárba tiprása – magyarok százezreit üldözték el a Felvidékről, vagyonuktól is megfosztva őket, bírói ítélet nélkül, a kollektív bűnösség elve alapján. – Azt hitték, hogy a magyar nemzet kényszer hatására fel fogja adni szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, határait, történelmét és hitét – mondta Vejkey. – De a magyarokat nem ilyen fából faragták. Ezer év alatt megtanulták, nem elég csak beszélni a szabadságról, tenni is kell érte! 
A rendezvényen közreműködött Csengeri Attila és Kuczmann Ágnes, a Magyarock Dalszínház színészei, valamint Gál László Latinovits-díjas vers­mondó. Az esemény koszorúzással zárult a kitelepítettek emlékművénél. 

Tatán a Mindszenty téren, a Felvidékről 1947–48-ban elűzöttek emlékére felállított keresztnél tartottak megemlékezést péntek délután, melyre a szlovákiai Szőgyénből, Tata testvérvárosából is érkeztek vendégek. Az összejövetelen felelevenítették, hogy Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át vonattal Magyarországra, jelentős részük Tata környékére került. Pontosan ötven évvel azután, hogy azok a bizonyos vasúti szerelvények megindultak a Felvidékről, Szőgyén község és Tata városa hivatalos testvértelepülési kapcsolatot kötött. Az esemény egy kis műsorral kezdődött, majd többek között beszédet mondott Michl József, Tata polgármestere, és díszvendégként a szőgyéni polgármester, Méri Szabolcs is. 

– Az elűzött családoknak új otthont kellett teremteniük, megtapasztalták az emberi kitartás, az újjáépítés erejét. Köszönjük Tata városának, tatai barátainknak, hogy befogadták ezeket a mindenüktől megfosztott honfitársainkat. Fontos, hogy ne csak a múltra tekintsünk vissza, hanem a jelenben is ismerjük fel az emberséget és az összetartozás erejét – mondta köszöntőjében Méri Szabolcs szőgyéni polgármester. 

A megemlékezés az emlékmű koszorúzásával zárult, majd az ünnepség az Est moziban folytatódott, ahol „Baska magyarul beszél” címmel Baska Barbara dokumentumfilmjét vetítették, mely egy rozsnyói család szemszögéből mutatja meg a kitelepítést. Baska József képzőművészt még kisfiúként rendszeresen verték az iskolában azért, mert magyarul beszélt a szünetekben. Végül testvéreivel és szüleivel mindenüket hátrahagyva egy szénásszekéren menekültek Magyarországra.