Helyesírás - Győri kollégánk álláspontja

Mindig vesszőparipám volt a helyesírás, és roppant allergiás voltam arra, ha valaki ebben gyengébben teljesített. Mostanra viszont eljutottam oda, hogy sok minden idegesít a szabályrendszerben, mert több eleme is úgy, ahogyan van, túlzás, nincs benne logika.

Miközben alapdolgokkal nincsenek tisztában az emberek, olyanokkal, melyek sokkal fontosabbak, hiszen más a jelentésük. Elég csak az egyelőre és az egyenlőre szavakra gondolni, melyeket – talán nem túlzás – tíz emberből nyolc rosszul használ. Szóval sokkal több értelme lenne ezekre fókuszálni az oktatásban, bizonyos dolgokat pedig elengedni.

Azt például a mai napig nem tudom megérteni, hogy mikor helységneveket melléknevesítünk, azaz hozzátesszük az -i toldalékot – mondjuk győri, budapesti, bécsi –, kinek fájt, hogy a New York-i kifejezést nemes egyszerűséggel így írjuk le: „new yorki”. Előttem van az akadémiai vita erről, hogy mikor ezt valaki bedobta, nem azt mondták neki, hogy „Józsi, hagyjad már, minek bonyolítjuk túl?”, hanem bőszen bólogatott mindenki, hogy de jó ötlet. És lehetne napestig sorolni a példákat a kivételekről, melyekre semmi értelmes magyarázat nincs, vagy legalábbis engem nehezen győznének meg arról, hogy ezekre szükség volt.

Azt gondolom, a nyelvünk nem attól lesz bonyolult, ha feleslegesen túlcifrázzuk, ezek nélkül is maradhat választékos, de egy alapos ráncfelvarrás azért nem ártana, kicsit igazodva a mai korhoz. Addig azért jó lenne, ha a többség törekedne arra, hogy legalább minimálisan igényes legyen az anyanyelvére, és jó lenne nem azzal szembesülni nap mint nap, hogy minél inkább magyarkodik valaki, annál pocsékabb a helyesírása...