Harc a jobb helyekért - Gondolatok az élet nagy dolgain a felvételi pontszámítás apropóján

Olvasom, hogy pluszpontok járnak ezért meg azért az egyetemi felvételiken. Eszembe jut, hogy mennyit változott a világ néhány évtized alatt. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején még éppen csak kezdett beszivárogni a köztudatba az, hogy egyre inkább rostálnak a középiskolák. A mi generációnknak még nem kellett zsenge korban életre menő küzdelemben részt vennie. Ma már – tapasztalatból tudom – a jobb óvodák helyeiért is harc folyik, nemhogy az általános iskolákért. Bizony, nekünk is azt tanácsolták, amikor jelentkeztünk a gyermekkel: óvatosan pendítsük meg, hogy így-úgy támogatnánk az intézményt, ugyanis úgy nagyobb lesz az esélyünk. 
Körbejárta a napokban a közvéleményt egy felmérés, miszerint a legjobb iskolákba a leggazdagabb, legjobb hátterű szülők gyermekei kerülnek be. Ezen aztán volt itt-ott némi felháborodás, pedig azt mondom: nem ez az élet lényege? Nem azért küzd minden szülő, nem azért próbál előrejutni az életben, akár anyagilag is gyarapodni, hogy gyermekének többet adhasson meg? Például jobbnak vélt oktatást? 
A gyermek megeszi a szüleit, hallottam nemrégiben a mondást, és azt mondom, ennek így is kell lennie. Ne legyünk álságosak: soha nem voltak egyenlőek a feltételek azoknak a gyermekeknek, akik iskolába készültek. Olykor a pénz, olykor a családi háttér, a kapcsolatrendszer, vagy a kommunizmusban a reverz: a munkásgyökerek előnyt jelentettek. Aki a középiskolai éveiben az Egyesült Államokban tanulhatott vagy különtanárral készülhetett, az bizony kortársai előtt jár. A szülők tehát előteremtenek pénzt, paripát, posztót, hiszen a harc, a nemzetközi helyzet csak fokozódni fog.