Hegymászás közben nem zavarja a tériszonya a győri Audi munkatársát

Csik Tibor Zoltán házasságkötését követően került Győrbe. Amikor a mechanikai műszerész, NC- és CNC-programozó végzettséggel rendelkező fiatalember szétnézett a munkaerőpiacon – ahogyan fogalmazott –, úgy látta: az Audi klasszisokkal jobb feltételeket kínál, mint bármelyik másik cég a környék vállalatai közül. 

Minőség és mennyiség 

– A hengerfejgyártó soron kezdtem a munkát – emlékezett vissza a kezdetekre Csik Tibor Zoltán –, akkoriban 1800 köbcentis, ötszelepes belső égésű motorokhoz állítottuk elő ezeket a fontos alkatrészeket. Jó tíz évig dolgoztam ezen a területen, majd átkerültem a blokkmegmunkálással foglalkozó részlegre. Ez egy néhány évig tartó kitérőnek bizonyult, hiszen most ismét blokk- megmunkálás a feladatom, csak már 2000 köbcentis globál motorokhoz adjuk át az általunk megmunkált darabokat. Mindkét gyártósornak közös jellemzője, hogy előkészített, félkész öntödei alapanyagok érkeznek hozzánk, melyek meghatározott, egymásra épülő megmunkálási fázisokon mennek keresztül. Szériagyártásról van szó, a mi feladatunk inkább a folyamat felügyelete, előkészítése a megmunkálásokra. Persze különbségek is adódnak: a hengerfejeket emulziós, míg a motorblokkokat száraz technológiával munkáljuk meg. Az természetesen minden gyártósoron alapvető elvárás, hogy maximálisan figyeljünk a minőségre, ugyanakkor a tervnek megfelelő mennyiségben készüljenek el a termékek az adott műszak alatt. Az is nagyon fontos, hogy a folyamat egészéről képet alkossunk, hiszen egymás keze alá kell dolgoznunk, szükség van az egymásra figyelésre, egyfajta együttműködésre a megmunkálás különböző fázisaiban részt vevő munkatársakkal. 

A gyártásban eltöltött évek tapasztalataira, az elvárásoknak megfelelő minőségű teljesítményre építve munkahelyi vezetői Csik Tibor Zoltánt új feladatokkal is megbízták pályafutása alatt. 

Mérni csak pontosan, szépen 

– Új kihívásként éltem meg és az irányomban megnyilvánuló bizalom jeleként értékeltem, hogy tíz-tizenöt éven keresztül az alkatrészek ellenőrzésével is foglalkozhattam a mérőszobában. Az ezredforduló környékén ismerkedtem meg ezzel a területtel, és már akkor nagyon fejlett technikai berendezésekkel dolgoztunk, de azóta is óriásit fejlődött a vizsgálatokat kiszolgáló informatikai háttér.

Háromdimenziós felvételek készülnek szériadarabokról, mikron pontossággal értékeljük a megfelelőségüket. Különösen azok az időszakok izgalmasak, amikor új gyártósor áll munkába a cégnél, hiszen ezekben az időszakokban számunkra is új szempontok, új ellenőrzési területek adnak feladatot. A mérőszobában dolgozóknak feszes időbeosztásnak kell megfelelniük, jól kell bírniuk a monotonitást, és ezzel párhuzamosan folyamatosan fenn kell tartani a figyelmet, hiszen itt valóban nem lehet szó a legkisebb pontatlanságról sem. 

A világ legnagyobb motorgyárába az ország minden részéből érkeztek és érkeznek ma is munkavállalók, nagyon színes társaság dolgozik együtt a gyártósorok mellett és a különböző részlegeken. Talán ennek is köszönhető, hogy Csik Tibor Zoltán szabadidős elfoglaltságához is kollégái között keresett és talált társakat. 

A Mont Blanc csúcsán a jég 

– Az egyik munkatársam hívta fel a figyelmemet a teljesítménytúrákra, és elkezdtem rendszeresen járni ezekre a szervezett „kirándulásokra”. Egyre hosszabb távokat gyalogoltam, harminc-negyven-ötven kilométereket tettem meg, majd a „Kinizsi százast” ötször csináltam végig. Ennek lényege, hogy száz kilométert kell lejárni 24 óra alatt. Az első alkalommal nagyon nehezen teljesítettem, ezért úgy éreztem, neki kell futnom még egyszer, csak hogy lássam, nem csak a szívem, az akaratom vitt a célig. Aztán ötig jutottam. Kerestem tovább a kihívásokat, így jöttek a külföldi utak, a Magas-Tátra, a Júliai-Alpok háromezer méteres hegyein próbáltam megtapasztalni, hol vannak a saját határaim. Az első alkalmakkor elég kezdetleges felszereléssel, nem éppen profi ruházatban, bakancsban vágtam neki a hegyeknek, így aztán adódtak nehéz pillanatok, de végül mindig sikerült elérnem a kitűzött célt. A saját, néha keservesen megszerzett tapasztalataim segítettek fejlődni. Hozzáteszem: annak ellenére, hogy a magashegyi túrák során is találkozunk szakadékokkal, veszélyes gleccserekkel, nem szabad összekeverni a sziklamászással, az egy másik műfaj. 

Az igazi sportemberek szinte törvényszerűen emelik egyre magasabbra a téteket, s nem alakult ez másképp Csik Tibor Zoltán esetében sem. Az egyik legnagyobb kalandról így mesélt. 

– 2008-ban jött az ötlet, hogy szeretnék feljutni a Mont Blanc csúcsára. Már nagyjából tisztában voltam vele, hogy a munkatársaim közül kik azok, akik komolyabban foglalkoznak túrázással, köztük kezdtem el keresni azokat, akik erre a szintre is szívesen fellépnének. Végül négyen kezdtünk el készülni a nagy kalandra, futással, kondizással igyekeztünk formába hozni magunkat. Azt, hogy teljesen amatőrként vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a helyszínen kiderült, a fizikai tréning ellenére felszerelésben, technikában, tudásban egyáltalán nem voltunk felkészülve a körülményekre. Cipeltük végig a huszonöt-harminc kilós hátizsákokat, az időjárás is meglehetősen szélsőségesen alakult, a csúcs felé menet viharba kerültünk, nem tudtunk egymással kommunikálni, így végül a szerencsénknek is köszönhetően ketten értünk fel a Mont Blanc 4800 méteres csúcsára. Mindenesetre ez a túra valamennyi résztvevő számára sok tanulsággal szolgált: mindannyian reális képet kaptunk arról, hogy a magashegyi túrázásban hol tartunk, mire elegendő a tapasztalatunk, tudásunk, hol vannak a határaink. 

A Kilimandzsáró hava 

A megtapasztalt nehézségek azonban nem vették el a csapat kedvét az újabb mászásoktól, ezt követően Franciaország, Svájc, Olaszország négyezer méter magas hegyeit hódították meg, minden évben igyekeztek egy hetet, tíz napot szentelni választott sportjuknak. Csik Tibor Zoltán hozzátette: az Auditól mindig kaptak támogatást nagyobb lélegzetű vállalkozásaik teljesítéséhez. Különösen közvetlen vezetőjük, Bencsó Csaba és az akkori Audi Hungaria Motor Kft. ügyvezető igazgatója, Thomas Faustmann nyújtott hathatós segítséget kitűzött céljaik megvalósításához. Tibor magashegyi túrázásának történetében a következő mérföldkövet a Kilimandzsáró jelentette, ahová már egyedül indult el. 

– Egy budapesti társasághoz csatlakoztam 2012-ben, tulajdonképpen ki is lógtam a sorból, nálam sokkal tapasztaltabb, rutinosabb hegymászók, sportolók kezdték el a túra szervezését, a felkészülést. Anyagi szempontból sem volt egyszerű megteremteni a feltételeket, gyakorlatilag másfél évig mindent ennek rendeltem alá. Tizenkilenc magyar indult neki a hegynek és mindannyiunknak sikerült felérni a csúcsra. A túra egyik nehézségét a harmincfokos meleg, a páradús levegő jelentette, három napot kaptunk az akklimatizálódásra. A csúcstámadásra éjfélkor indultunk, 4200 méterről kellett felkapaszkodni 5900 méterre úgy, hogy lehetőleg reggelre felérjünk, mert akkor marad elegendő idő a biztonságos visszatéréshez. Felejthetetlen élmény volt a hegytetőről végignézni a tájon, látni a Kilimandzsáró csúcsán lévő hósipkát. 

Ötezer az újabb cél 

Csik Tibor Zoltán esetében a csúcsról való körülnézés ténye önmagában különös jelentőséggel bír, ugyanis a hegycsúcsok bajnoka a mai napig erős tériszonnyal küszködik. Saját bevallása szerint egy magas házból, egy toronyból félelemmel néz ki, szédülés fogja el, ám ebből semmit nem érez sem mászás közben, sem a hegyek tetején. 

A mozgás, a sport az utazások közötti időben sem marad el, Zoltán rendszeresen lefutja a maga hét-nyolc kilométeres távját, s a magashegyi túrázás szenvedélyével a családot is sikerült megfertőznie. Feleségével, egyetemista lányával rendszeresen feltűnnek a környező országok három-négyezer méter magas hegyeinek lejtőin, s a tervek szerint kilenc- éves fia is csatlakozik hozzájuk majd, ha nagyobb lesz. A természetjárás mellett az utóbbi években a városiasabb kalandok is vonzani kezdték az Audi munkatársát, a turizmus úgynevezett „urbex” (urban exploring) változatával is megismerkedett. Ennek lényege, hogy elhagyatott, funkció nélkül álló és pusztulásra ítélt helyeket, épületeket keresnek fel. Persze emellett a hegymászás területén is vannak további tervei. 

– Szeretnék még egy ötezer méter magas hegyre feljutni. Szóba kerültek már a Kaukázus vagy Oroszország európai részének csúcsai, de a körülmények most nem ideálisak a békés túrázáshoz. Mindenesetre bízom benne, hogy belátható időn belül változik a helyzet, és lesz még alkalmam megvalósítani ezt a tervemet is.