Ünnepi interjú Albin atyával - István király imádságának, harcainak, gyermeknevelésének pannonhalmi helyszínein emlékezhetünk

– A Pannonhalmi Főapátság sorsdöntő szerepet játszott abban a kérdésben, hogy Szent István apja örökségét továbbvíve keresztény nemzetté tudja-e tenni Magyarországot – mondja Albin atya. A monostor falai közül indult a döntő csatába is Koppány ellen, aki Géza fejedelem halála után magának akarta az országot. Itt elhangzott szavait aláírásával együtt máig őrzi a kiváltságlevél.

Templomból a harcba

– Bár a köztudatba István vonult be a monostor alapítójaként, valójában édesapja, Géza telepítette ide az első szerzeteseket – mondja Albin atya, aki a „Szent István nyomában Pannonhalmán” című zarándokfüzet szerzője. A közkeletűen pannonhalmi alapítólevélnek nevezett, 1001-re datált dokumentum valójában egy adománylevél. A 996-os alapításról Géza fejedelem feltehetőleg nem adott ki alapító okiratot.

Az előttünk lévő 1001-es szövegben pedig nem alapításról van szó, hanem lényegében arról, hogy a veszprémi csata után István Somogyországot a pannonhalmi apát alá rendelte. Az első király így fogalmaz: „Szent Márton monostorát még szülőatyánk kezdte és mi fejeztük be Isten segítségével lelkünk üdvéért és királyságunk megszilárdításáért.” Ez a feladat pedig örökre szól. Ma is ezért imádkoznak a szerzetesek minden napközi imaórájukban: az ország fennmaradásáért és stabilitásáért.

A Koppánnyal való csata idején már állt az első templom, ennek alapfalaira épült a bazilika, ahol István imádkozott, Szent Márton közbenjárását, Isten segítségét kérve. Az atya szerint ma is aktuális ez az imádság. – Nekünk is vannak olyan sorsfordító pillanataink, ahol nem tudunk mást tenni, mint egy templom padlójára térdelni és kérni annak a közbenjárását, aki valamiképpen földink.

Megjelenni a politikai térképen

Szent István a sorsdöntő csata után is számos alkalommal fordult meg Pannonhalmán, élete összefonódott a szent heggyel, ahogy azt sok monostorbéli emlék is mutatja, melyeket az állam- alapítás ünnepén az apátságba látogatóknak is szívesen megmutatnak.

Ahogy azt Albin atya a Szent István nyomában zarándokfüzetben is írja, a monostor korán kapott diplomáciai szerepet is, hiszen 1000 körül az első apátot, Szent Asztrikot 0küldi István Rómába koronáért, azaz elismertetni az újonnan megteremtett országot.

– Már a Római Birodalom utol- só századaiban is igaz, hogy a kereszténység már nem pusztán egy vallást, spirituális elköteleződést jelent, hanem egyre inkább annak az ismérvévé vált, hogy egy nép képes lesz-e kultúrát, azaz írásbeliséget, történetírást, jogalkotást, irodalmat teremteni, képes lesz-e bekapcsolódni a diplomáciába, képes lesz-e politikai egységet alkotva államként jelen maradni Európa politikai térképén. A kereszténység volt a belépőjegy az európai országok közé.

Küldetés a keresztény magyarság

Az épületegyüttes klasszicista tornyának közepén látható mozaikkép Pannonhalma kettős küldetését ábrázolja: „Predicate – Hirdessétek az evangéliumot!” – foglalja össze tömören a bencések első küldetését Szent István, amint átnyújtja az alapítólevelet egy szerzetesnek. – Géza halálával (997) István örökölte meg apja vállalását. Szent Istvánnál azonban már egyértelmű, hogy a kereszténység nem csak politikai irányt jelentett, azaz nem csak földi szövetségeseket remélt így az uralkodó. István azt szerette volna, ha népe valóban megtér, és kereszténnyé válik a magyarság.

A barokk korig visszamenő hagyomány szerint Szent István Pannonhalmán ajánlotta fel a Szent Koronát és az országot Máriának. Első királyunkat különleges tisztelet fűzte Szűz Máriához. A győri és az esztergomi székesegyházat, sőt a későbbi koronázótemplomot, a török által 1601-ben felrobbantott székesfehérvári királyi bazilikát is a Szűzanya pártfogása alá helyezte. A pannonhalmi templomban pedig kápolnát szenteltek Máriának.

Az első Bencés diák: Imre herceg

– Szent István gyakran visszatért imádkozni a pannonhalmi templomba. Fiát, Imrét is a szerzetesekre bízta, hogy a nagy kihívások közepette Imre is tudjon majd Istenre hagyatkozni, és méltó utóda legyen Istvánnak.

Szent Mór – a későbbi pécsi püspök – lett az ifjú herceg tanítója. Mór, latinosan Maurus lehetett az első magyar származású fiatal novícius. Korban is közelebb állt Szent Imréhez, mint a többi szerzetes. Hűségének, szerénységének és erényeinek emlékét pedig legendák őrzik, ahogy Imre, az első bencés diák jó emberismerő voltát is. – Feltételezhetően írni és olvasni is megtanították a herceget latinul, ami akkoriban nem volt általános még a királyi családokban sem.

István király fiához címzett intelmei között is hangsúlyozta az egyház fontosságát a nép életében: „...úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők jóindulatúak véled, ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran foghatsz mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá... Mert nélkülük királyok nem is állíttatnak, nem is országolnak. Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magadat is kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod.”