Kétnaponta jár művesekezelésre az Ivánban élő asszony, mégis unokáiért aggódik

Polgárné Kolompár Zsuzsa utca végén álló háza nincs túl jó állapotban. Öt éve megözvegyült, három éve számít súlyos betegnek, jelenleg új vesékre vár. Nyaka alatt két tapasz jelzi a kanülök helyét: ezeken keresztül végzik a vesepótló kezelést.

Az asszony rokkantnyugdíjából neveli három unokáját. Csak a ház körül tud dolgozni, tojásaikért tartott húsz tyúkját, három lovát, lúdjait, nyulait és több kutyáját is gondozza.

Az elmúlt évek nagyon nehezen teltek számára, elmondása szerint az orvosok többször is életveszélyes állapotból hozták vissza. Három évvel ezelőtt szív­infarktust kapott, miközben egyik unokáját vitte haza az óvodából. Egy járókelő segített neki hazajutni, ő hívta a mentőket is, nem sokon múlt, hogy meg tudták menteni. Az infarktust követő vizsgálatokon vették észre, hogy veséi nem működnek megfelelően. – Nagyon megijedtem, mikor közölték, hogy dialízisre lesz szükségem. Arra gondoltam, mi lesz az unokáimmal, ha én egyszer már nem leszek – emlékezett vissza.

A kezelések után gyakran leesik a vérnyomása, de elmondása szerint a buszsofőrök már ismerik, és segítenek neki a le- és felszállásban, és akkor is, ha rosszul van. Mivel súlyos betegnek számít, nem szabadna sokat hajolgatnia, de kénytelen gondozni otthon az állatait. Idősebb betegtársai között támogató barátokra lelt, ők gyakran szereznek ruhát és játékokat unokáinak, ők is hívták fel a Kisalföld figyelmét a nehéz helyzetű, de tiszta lelkű asszonyra.

– A megpróbáltatások ellenére az óvodából gyakran kapok dicséretet, hogy milyen jól neveltek a fiúk – mesélte mosolyogva Zsuzsanna. A Kisalföld Jóakarat Hídja Alapítványától kapott összegből felújításokat tud házában elvégezni, és unokáinak meleg, téli ruházatot venni. Folyamatosan várja a telefont a hírrel, hogy új veséket kaphat, szeretné megérni, hogy unokái felnőjenek.