Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Testi-lelki otthon az időseknek Győrújbaráton

A napokban szentelte fel Pápai Lajos megyés püspök az Alexiánus Testvérek Szent Erzsébet Otthonát. Az intézményben 80 idős embernek nyújtanak testi, lelki és szellemi gondoskodást.

A 800 éve betegápolással foglalkozó szerzetesrend alapértékeinek – együttérzés, személyi méltóság, törődés a szegényekkel, a test és a lélek egysége, közösségi munka – szellemében működik az alexiánus testvérek egyetlen magyarországi intézménye, a napokban felszentelt Szent Erzsébet Otthon.

A győrújbaráti Szent Erzsébet-otthon idős lakói kedvelik a közös foglalkozásokat. Fotó: Bertleff András
A győrújbaráti Szent Erzsébet-otthon idős lakói kedvelik a közös foglalkozásokat. Fotó: Bertleff András

– Nemcsak testi ápolást, hanem személyes lelki, szellemi gondoskodást is nyújtunk annak a nyolcvan idős, beteg embernek, aki nálunk lakik. Nem elfekvőt, hanem családias, valódi otthont szeretnénk, ahol biztonságban érezhetik magukat – hangsúlyozta Tóth András parókus, a győrújbaráti intézmény vezetője. – Szeretnénk abból az állapotból kimozdítani őket, amikor már csak beletörődve, szomorkodva várják a halált. E szellemben válogattuk munkatársainkat is, akiknek nemcsak munkahely, hanem hivatás is az idősekkel való foglalkozás.

Tóth András elmondta: a teljes körű testi ellátás mellett – többek között – mentálhigiénés fejlesztő foglalkozásokkal, kulturális programokkal (például közös zenehallgatás, házimozizás), szentmisékkel is figyelnek az idősekre, akik nagyon kedvelik a tornaszobát, a reggeli közös teázással, kávézással egybekötött újságböngészést és szeretnek nagyokat sétálni az otthon parkjában. Az igazgató megjegyezte: az otthonban külön részleget alakítottak ki azok számára, akik állapotuk miatt folyamatos nővéri felügyeletet igényelnek, vagy éppen elkészülnek a földi létből.

– Azt szeretnénk, ha lakóink, akiknek többsége hetvenöt-nyolcvan éves, az öregséget, az élet utolsó szakaszát méltósággal élnék meg, az örök életre való felkészülésnek, és nem pusztán fájdalmas nyűgnek tekintenék – említette hitvallásukként az igazgató.

Olvasóink írták

  • 3. timeout66 2010. szeptember 26. 14:54
    „Ugyan ez volt a tapasztalatom, ha az idős emberek panaszkodtak, hazugnak nevezték őket a rokonok előtt. Amíg tud járni valaki, addig még elviselhető, de mihelyt járóképtelen, kiszolgátatottá válik és bármit megtehetnek vele. Az én nagymamámnak ilyen körülmények között kellett meghalnia egy ún. szeretetotthonba, amit az egyház üzemeltet, nem kevés pénzért.”
  • 2. igazszó 2010. szeptember 26. 11:06
    „Volt szerencsém pár öregek otthonában közelebbről is látni hogyan bánnak a betegekkel, senkinek nem kívánom, mikor az ember kiszolgáltatott helyzeben van, aztán rákiáltanak, megrángatják, semmi tiszteletük nincsen az ottlakóknak. Itt nemtudom, de a város önkormányzati cégeinél igen, pl elriasztó a Kálóczy téri öregek otthona, sosemhittem vona, a gyomrom sem vette be, az ott látottakat, belebetegedtem.
    Sosem gondoltam, hogy primitiv vezetőnövérek vannak, akik két arcot mutatnak, idegenek előtt mosolyognak, közben maguk is depressziósak, rángatják a beteget, megalázóan viselkednek vele, emberhez nem méltó modon rá is kiáltanak.Győr város önkormányzati cégeit senkien nem ajánlanám, csak szinjáték, amit mutatnak, közben egész másról szól!”
  • 1. timeout66 2010. szeptember 23. 16:22
    „A nagymamám a Győrújbaráton (hegyben) az Arany János utcában lévő "szeretetotthonban" élt pár évet. Az otthon hangulata rideg, hideg, a környezet barátságtalan, az ápolók zöme szívtelen ember volt. A nagymamám combnyaktöréssel került be, járni többé nem tudott. A két év alatt levegőre nem vitték, a szobát nem hagyta el. Olyan emberekkel tették egy szobába, akikekkel kommunikálni már nem lehetett, így szellemileg hamar leépül és nem csak ő, hanem az oda érkezett új bentlakók is. Semmibe nem vették ezeket az elesett embereket.
    Egyetlen egy programot számukra nem rendeztek, nem volt soha ünnepi hangulat.
    Sajnos nem tehettünk mást, eltűrtük ezeket az állapotokat, nehogy esetleg a nagymamám lássa kárát a panaszkodásunknak. Életünk egyik nagy lelkiismeret furdalása marad az, hogy nem vittük el őt egy szebb, egy jobb otthonba. Pedig megérdemelte volna. Lelketlenül beszéltek előtte az állapotáról amikor már haldoklott is. Soha senkinek nem ajánlom, hogy a szerettét oda vigye.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Autómentesen: kiásva a csatabárd

Vajon mi kellene ahhoz, hogy ne csak egyetlen nap legyen autómentes? Vagy továbbmehetünk: mi kell… Tovább olvasom