Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 7°C | 10°C Még több cikk.

TAPS - A zenész és a bábszínész kategória jelöltjei

Taps-díj – Ön döntheti el, ki kapja a közönség díját, csütörtök délig szavazhatnak a kisalfold.hu-n.
Napról napra mutatjuk be a TAPS-díjra jelölt színészeket, zenészeket. A teljes jelöltlistát tartalmazó szavazólapot a www.kisalfold.hu internetes oldalon találják, de szavazhatnak a lapunkban időnként megjelenő szavazószelvényen is. A szavazók között Kisalföld-ajándékokat, vers-CD-t, Gyógy-ír könyveket sorsolunk ki.

Gerencsér Tamás
"A zene adja az életem értelmét. Egyszerűen szeretném jól csinálni a dolgomat... »zenélni«, mert adni sokkal jobb, mint kapni! A szüleim voltak »irányadók« (főleg édesapám), aki a mai napig példaképem. Rengeteg tervem van még 43 évesen is. Szívesen szólóznék a zenekar élén. De a »hétköznapi« feladatokat is lelkesedéssel játszom el, mert adhatok valamit! Győrben igazán jól érzem magam, mert győri vagyok... Vannak hobbijaim... időm nincs túl sok."

Juhász Viktor
"Mint minden elhivatott zenésznek, nekem is központi szerepe van életemben a muzsikának. Ha kétségeim támadnak saját magamat vagy a külvilágot illetően, hagyom magam vezetni a zene által – így próbálom megtalálni az utat a teljesség felé.
Erre törekszem koncert közben is, azzal a különbséggel, hogy mint előadó próbálom ráirányítani a hallgatóság figyelmét a különböző zenei folyamatokra és karakterekre.
Érdekes módon a legtöbb zeneszerző remekművével képes vagyok lelkileg azonosulni, függetlenül attól, hogy zenekarra, kamaraszekcióra vagy szólóhangszerre íródott a kompozíció. Műfajilag a kamarazenét kedvelem a leginkább a zenekari játék mellett, rendszeres közreműködője vagyok a zenekar kamaraprodukcióinak. Valamennyien azért dolgozunk, hogy a rendkívül igényes komolyzene-szerető győri közönség hiteles előadásokban gyönyörködhessen, ez óriási kihívást jelent a zenekari művészeknek, az igazgatóságnak és személy szerint nekem is.
Egy állandó tagokkal működő vonósnégyes létrehozása még mindig nagy álmom, Beethoven kései darabjait egyszer mindenképpen el szeretném játszani. Szeretem Győrt, mert életre kelti az emberben lévő kreativitást. Büszkeséggel tölt el, hogy a város pezsgő sportéletén kívül olyan kulturális miliő vesz körül, ahol a filharmonikus zenekar mellett helye van az országszerte híres színháznak vagy a nemzetközileg elismert Győri Balettnek. Szabadidőmben a családé a főszerep."

Nagy Zsuzsa
"Azok közé a szerencsések közé tartozom, akiknek a munkája egyben a szenvedélye is. Mindig igyekszem úgy játszani, hogy a zeneszerzők csodás mondanivalóját a közönségnek legjobb tudásom és elhivatottságom szerint közvetítsem. Olyan közegben élek, amely nemzetközi, mindenki számára érthető és élvezhető, és áthidalja a nyelvi akadályokat is. Életemet a híres Kodály-mondás szolgálatába állítottam: Legyen a zene mindenkié!. Már kislány koromban eldőlt, hogy zenei pályán fogok kikötni. A magyaróvári zeneiskolában, ahonnan elindultam, észrevették, hogy jó érzékem van a zenéhez. Tanáraim, Csornai Tiborné és Szűts Tibor indítottak útnak, és tizenhárom éves koromban már a Zeneakadémián találtam magam. Természetesen a szüleim is minden támogatást megadtak. Ők nem a zenei pályán dolgoztak, de zenekedvelők, koncertre járók. Nálunk otthon mindig szólt a zene.
Ennyi év után is sokat gyakorolok, mert műsorainkon sokszor szerepelnek nagyon nehéz darabok. Emellett a családomat sem hanyagolhatom el, lányaim még iskolába járnak, és ha hozzáadom, hogy Mosonmagyaróvárról naponta járok Győrbe, igazán nem panaszkodhatom, hogy unalmas életem van."

Györe Nóra
"A zenével és a zenéléssel teljes az életem. Ezt a zene iránti rajongást szeretném átadni a közönségnek játék közben, elsősorban a zeneszerzőnek alárendelve hitelesen játszani a darabot, másrészről belecsempészni a saját egyéniségemet, felfogásomat, elképzeléseimet és érzelmeimet.
Elég fiatalon, tizenegy évesen döntés elé kerültem, hogy a zene vagy a képzőművészet világát vegyem-e komolyan, és a zene mellett döntöttem. Ezután komolyabban, koncentráltabban és tudatosabban fordultam a zenélés felé, hiszen aki hegedűművész szeretne lenni, annak gyakorolni kell hozzá. Ebben a hegedűtanárnőm (Farsang Lászlóné – Zalaegerszeg) és a családom maximálisan támogatott.
Rövid távlatokban gondolkodva minden egyes koncert kihívásnak számít, mindig megpróbálom magamból a maximumot kihozni. A koncertmesteri feladatok ellátása és maga a pozíció betöltése is abszolút kihívás mind szakmailag, mind emberileg. A kamarabérletben már több alkalommal volt lehetőségem szerepelni, ezek különösen szép feladatok, hiszen jóval kisebb létszámban vagyunk ilyenkor jelen a színpadon. Terveim között szerepel a kamarazenei repertoárom bővítése, a legnagyobb zenekari álmom egyszer koncertmesterként Richard Strauss Hősi életének előadása."

Ujvári Janka
"Ötvennyolc éves vagyok, 16 éves korom óta a bábszínház az életem. Sokszor azt gondolom, hogy már elég volt. Aztán eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne, ha nem lenne. És abba is hagyom. De ma is azt látom, amíg megszületik egy előadás, annál izgalmasabb dolog nem igazán létezik számomra. Együtt játszani a társaimmal, örülni, idegeskedni, veszekedni, próbálni, próbálni, próbálni, míg csak meg nem közelítjük a tökéletest. Ez nagyon jó. Néha bizony elgondolkodom azon, ezzel mit adok a közönségnek. Remélem, élményt, bármilyet, emócióban, rációban.
A színészet felé korán terelt a sorsom, és amikor ráléptem az útra, már nem fordultam vissza. Célirányosan pedig nem akartam színész lenni. Mesteremnek mondanám segítőmet, Kós Lajost (akinek végül is köszönhetem, hogy ezen a pályán vagyok, mert ő jött be Pécsett a gimnáziumba, hogy kinek van kedve bábszínházat tanulni). Segített még pályámon Lengyel Pál, a legjobb színészmesterség-tanár, Bagossy László, akihez amatőr színpadra jártam. Ők voltak jelen a kezdeteknél. Örülök, hogy tanulhattam tőlük, talán ők sem bánják, hogy színész lettem.
Jászai Mari-díjam mellett – amire nagyon büszke vagyok – is azt érzem ma is, minden szerep kihívásnak számít, mert mindig úgy indul, hogy `Úristen, én ezt hogy fogom jól megcsinálni?´. Felnőtteknek, fiataloknak, serdülőknek is szívesen játszom, mert a Vaskakas Bábszínházban nagyon jól érzem magam. Úgy tűnik, hogy évszázadok óta együtt vagyunk, és az út, amit bejártunk, együtt nagyon termékeny volt. Érezzük, szeretnek minket."


Szúkenyik Tamás
"Mindennapjaim fontos része a színház. Azt hiszem, ha nem színész, bábszínész lennék, akkor főállású közönség, hivatásos néző. A színház az adott pillanatban születik, egy előadás egyszeri és megismételhetetlen. Elmondhatatlan boldogság, ha sikerül. Mikor a színpad és a nézőtér közt létrejön az a kapocs, mikor a színész érzi a közönség lélegzetét, a közönség pedig a színész szívverését, és együtt izgulnak, sírnak, nevetnek, megmagyarázhatatlan érzés, olyan öröm, amit csak mi, színészek ismerünk. A színész rögtön tudja, hogy jól dolgozik-e. A közönség pedig könyörtelenül értékel. Gyermekszínházban pedig ez hatványozódik. A gyerek nem tapsol, ha nem tetszett, nem izgul, ha unalmas.
Színészi pályám egyik meghatározó személyisége, egyik mesterem Krzistof Rau lengyel professzor, a bialistoki egyetem volt rektora. Egyik nálunk rendezett előadása kapcsán azt mondta: Gyermekelőadás? Egy túrót! Van jó előadás és van rossz előadás. Lehet, hogy a gyermek nem ért mindent azonnal az előadásból, nem képes megfogalmazni, de tudja és érzi, hogy miről van szó. Feltéve, ha jó az előadás és a színész. A bábszínház mindig is érdekesebb volt számomra, mint a drámai színház. Nem feltétlenül a bábok miatt. Sokkal metaforikusabban fogalmaz, jobban bízik a közönségben, ettől kreatívabb is, gondolom. A színház számomra az, amit mi itt a Vaskakasban csinálunk. Ezért ezer köszönet és imádat Kocsis Rozinak, aki tizenhét éves korom óta hisz és bízik bennem. Borzasztóan örülök, hogy az ő színházában lehetek."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gránáttal kopogtattak a polgármesternél - videó

Polgármester úr, nézze, mit találtunk – így kereste meg hétfő délután Kovács Józsefet,… Tovább olvasom