Kisalföld logö

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 19°C | 30°C Még több cikk.

Öt perc alatt keletről nyugatra

Komárom–Gönyű felől, vagy az autópályáról a bekötőútra lehajtva Likócsnál jut Győrbe az autós.
Komárom–Gönyű felől, vagy az autópályáról a bekötőútra lehajtva Likócsnál jut Győrbe az autós. Baloldalt kellemes parkerdő látványa fogadja, mögötte ott a laktanya, de ebből az idegen mit se lát. (Ugyan régebben se, de a „Fényképezni tilos!" tábla direkt felhívta rá a figyelmet.) Odébb ezen az oldalon lekanyarodva régi és modern gyártelepeken találná magát az autós, a fűútról ebből néhány lerakatot, s persze eligazító táblákat lát.

Méghogy motorsport...

A másik oldalon feltűnőbb a látvány a gokartpálya adta üres tér okán. Az elsuhanók talán észre sem veszik, a pálya lejárói betontömbökkel lezárva, néha cseles úton jutnak be autósok, motorosok körözgetni egy kicsit. Az idegen azt hiheti, a látszólag jó kis pályán hétvégenként aktív autó-, motorsportélet folyik. Hát régen volt az, kár érte. A pálya mögött új házak szép sora, az ember nehezen érti, Likócs miért van majdnem utolsó helyen abban a rangsorban, hogy a győriek hol laknának a legszívesebben.

Mielőtt felér az utazó az Iparcsatorna hídjára, autószalonokat is láthat – ilyenek búcsúztatják több helyen a város nyugati szélén is. A fák, bokrok közül felsejlik, lombhullás után majd jobban látszik egy régen félbemaradt épület csontváza – az is autószalon lett volna. Ki tudja, a tulajdonosának van-e még terve vele?

Ez is potyog, az is potyog

A kamarai székház
Úgy látszik egyébként, a főútnak ez a jobb oldali része kicsit mostoha. Az Iparcsatorna felett, s Kiskúton átjutva az Ipar utcai jelzőlámpáknál régóta rendezetlen háromszög hívná fel magára a figyelmet, ha a tekintetet nem terelné el baloldalt az ETO-stadion. „Kapásból" látszik, hogy átépítés alatt áll (s nem elbontják, mint egynémely gonosz ellendrukkerek mondogatják).

Igazán innen érzi magát „beépített városban" az autós. Kezdődik a lakóépületek sora, a másik oldalon hosszan a „tanulóváros", majd persze megint autószalon és benzinkutak. A „szeszgyári lakótelep" házai még viszonylag jól tartják magukat. Az utazó inkább a baloldalt lévő bevásárlóközpont felé fordul, s kicsit kajánul megjegyezheti: azért különös, hogy éppen egy nem túl rég épült barkácsáruház homlokzatáról potyog tucatszám a csempe. A felüljáróról sok minden nem látszik a teherpályaudvar nyúlványából, s ez több okból sem baj. Leginkább azért nem, mert a Révai utca folytatásában, itt a Fehérvári útnál új út, új csomópont alakítja majd át a képet.

Ragályos lehet ezen az oldalon a potyogás, a felüljáró mögötti házak (a kamarai székházig) is igencsak vakolathiányosak. De helyesbítsünk, nem ragályról van szó. A modern kamarai székházzal szemben az egykori pénzügyi palota – helyiségeit ma sok cég bérli – falaira is ráférne némi külső javítás. Miközben ezt nézzük, és megcsodáljuk a Szent István út közepén végighúzódó pompás virágsávot, szinte észrevétlen marad Győr legnagyobb közlekedési beruházása, a Nádor aluljáró. Ezen az oldalon egyelőre már nincsenek feltűnő munkák, az útszéli területet a tavaszi folytatásig visszakapták a parkolni akarók.

Üde színfolt a központban

A zöld hullám gyorsan átvisz a városközponton: egy pillantás balra a városházára, egy jobbra a megyeházára – ott inkább a valóban szépen átépített tér érdemel figyelmet, igazán üde színfolt a modern épületmonstrum tövében. Ha szerencséje van az utazónak, éppen még a szökőkút is „szökik", ha nem is nagyvárosi méltóságú vízsugarakkal...
Alig pár száz méter, és máris a város nyugati szélén nyomjuk a gázpedált. Azért még fel-feltűnik néhány jellegzetes épület. Minél gyorsabb a tempó, annál szebbek. Mert lépésben... Mondjuk, a Jókai utca sarkán, a megújult bírósággal szomszédságban az ügyvédi kamara épülete. Jócskán ráférne erre az építészetileg egyébként értékes házra a tatarozás. Mint kicsit odébb, a másik oldalon a helyi építészeti értéknek nyilvánított (ezt kis táblácskák adják tudtul) gépipari technikumra és a Technika Házára is.

A múlt nyomai

Jobbra ismét egy modern épület (ez éppen a mi székházunk), aztán benzinkutak, s balra kicsit beljebb két épülőfélben lévő ház, a táblabíróság (túl nagy nyüzsgés nem vonzza a tekintetet). A Rába feletti hídon már újra gyorsításra ösztönöz a forgalom. Itt azok vannak szerencsésebb helyzetben, akik szemből jönnek, őket a történelmi belváros szép távlati képe fogadja. Mi tovább nyugat felé haladva elmegyünk még egy autószalon mellett, miközben felrémlik, hogy valahonnan ismerjük a Gardénia nevet...

Túl sokat nem látunk az újvárosi tavakból (pedig az utóbbi időkben előnyükre jócskán megváltoztak), mert szinte kiszúrják a szemünket az óriássilók. Vajon mi lehet ezekben a ménkű nagy tartályokban? – töprenghet az idegen. Ha tudná, hogy régóta semmi, nagyot nyelne: akkor minek henteregnek még mindig ott? Ha eközben felfigyelne az útszéli nádas területre, gyorsan meg kellene magyaráznunk: az nem azért ilyen, mert nem lett volna vállalkozó, aki beépíti. Csakhogy ez védett természeti terület, az ősmocsár egy nyúlványa.

Baloldalt inthetünk szegény Radnóti szobrának (már ha nem állnak előrébb „figyelemelterelő" lányok), jobboldalt elmarad mellettünk egy túl közelre épült ház (a hajdani útkaparó ház) ilyen-olyan gazdasági udvarával, s aztán egy modern, szép raktárvárossal búcsúzik tőlünk Győr. Ez gyors utazás volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A forgalmi dugók java hátravan

Soha nem tapasztalt dugók sodorják az elviselhetetlenség határára a győri közlekedést az elkövetkezendő két hónapban – állítja a közútkezelő szakembere. A két már zajló nagyberuházás és a 150 millió forintos útburkolat-felújítási program következményeként több városrészben lelassul az élet. Az útkezelők azt mondják: minden munka értünk van, a nehézségeket túl kell élni. Tovább olvasom