Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Megdobogtatta a szíveket

A világ első műszívbeültetése után 39 évvel Magyarországon is elvégezték az első műszíves műtétet egy 58 éves győri férfin, aki nem egészen két héttel a beavatkozás után véralvadási zavarok miatt meghalt. Interjú dr. Szabolcs Zoltán szívsebész, az ötfős operáló orvoscsapatot vezetőjével.
Dr. Szabolcs Zoltán szívsebész, aki az ötfős operáló orvoscsapatot vezette, azt mondja: a magyar szakemberek felkészültsége lehetővé tenné, hogy a következő világújdonságra hazánkban se kelljen ennyit várni.

– Tudják már mi okozta az első Magyarországon műszívvel műtött beteg halálát?

– A betegnél február 27-én váratlan szövődményként szívburki vérzés lépett fel. Minden rendelkezésre álló lehetőséget felhasználva sem tudtuk a diffúz és masszív vérzést megszünteti, s annak intenzitását sikerült csak csökkenteni. A szövődmény következtében a két nap alatt fokozatosan sok szervi elégtelenség lépett fel, a végén már csak a beteg szíve dolgozott hibátlanul a műszív jó funkciójának köszönhetően.

– Miért nem lehetett korábban ilyen műtétet végezni Magyarországon?

– Fel kellett rá készülnünk szakmailag, másrészt akár 5-15 millió forintba is kerülhet egy ilyen beavatkozás, s az anyagi eszközök eddig nem álltak rendelkezésre. Nem mondom, hogy már rendelkezésre állnak, de nagyon szeretném, ha ez a program nem egy műtétből állna. Azért lenne rá szükség, mert olyan emberek életét lehet megmenteni vele, akik nem bírják megvárni, amíg donort találunk, és olyanokét is, akiket azért veszítünk el, mert a beültetett új szív esetleg nem jól működik bennük.

– Máshol mennyire számít gyakori beavatkozásnak a műszívbeültetés?

– Sehol sem olyan gyakori, mint a szívbeültetés. Mondok hamburgi példát, mert velük van kapcsolatunk, másrészt a hamburgi intézet egy Magyarországhoz hasonló nagyságú, 10 milliós populációt lát el. Ott 10-15 ilyen műtétet végeznek évente. Itthon is ennyi kéne.

– Amennyiben a magyar emberek szíve nincs rosszabb állapotban, mint az európai átlag. De nem ezt hallani.

– Rossz hallani, de igaz. A magyar emberek kardiális állapota lényegesen rosszabb, mint az észak- vagy nyugat-európaiaké. Ennek történelmi, táplálkozási okai vannak. Ráadásul Nyugat-Európában egymillió lakosra 1200 szívműtét jut egy évben, nálunk meg alig 700. A finanszírozási gondok mellett nagy probléma a szakemberhiány. Főleg intenzív osztályos nővérből és altatóorvosból van kevés.

– Miért?

– Egyre kisebb az egészségügy társadalmi megbecsültsége, kiveszett valahogy az emberekből a segíteni akarás, és sokan hagyják itt az országot, mert hiányzik az anyagi megbecsülés.

Inkább itthon, mint nyugaton

– Elárulja, ön mennyit keres?

– Nettó 180-190 ezer forintot.

– Az imént említette a hamburgi együttműködést: biztosan tudja, hogy Hamburgban mennyit keres egy szívsebész.

– Tízezer euró körül.

– Miért maradt itt?

– Mentem. Dolgoztam Angliában másfél évig, és alig vártam, hogy jöhessek haza. Én a Gellért-hegy, meg Petőfi, meg Radnóti, meg a Duna nélkül nem tudok, vagyis nem akarok élni. Sokan vagyunk ilyenek a korosztályomban, de ez a korosztály fogy, a fiatalok pedig csak mennek.

– Megérti őket?

– Igen is, nem is, de inkább nem. A miénkhez hasonló hivatást gyakorló embereknek, úgy gondolom, van felelősségük abban, hogy szellemileg hol tart egy ország. Mindenkinek fontos, hogy rendben legyen a családja, a városa, a hazája, de egyik sem megy a másik nélkül. A fiatal generációnak el kell menni Berlinbe, meg Londonba, meg Amerikába, de haza kell jönni, hogy azzal, amit tanultak, segítsenek világszínvonalúra emelni a magyar egészségügyet.

– Lehet?

– Igen. Az eredményeit tekintve még ebben a nyomorult állapotában is európai színvonalú. Mondom a saját területemet: a szívsebészeti beavatkozások halálozási arányai itthon jobbak, mint Nyugat-Európában.

"Tragédia nekem is"

– Szóba hozta az imént a családot. Az öné rendben van?

– Igyekszünk. Én vagyok benne a gyenge láncszem. Korán reggel megyek, késő este jövök, a kettő között meg többnyire hisztériás vagyok. Mindig megfogadom, hogy ha ezen túl leszek, akkor lenyugszom. A feleségem, aki fantasztikus társ, meg csak mondja olyankor, hogy egy fenét, mindig új bajt keresek.

– Mi hajtja?

– Aki egyszer a kezébe fogja azt a csodálatos izomlabdát, amiben benne van az élet lüktetése, végérvényesen átszellemül. A klinikán rengeteg a medikus, a legtehetségesebbek a műtőbe is bejöhetnek, és amikor felnyitjuk a mellkast, megfogom a kezüket és ráteszem a szívre, hogy tapintsák meg az életet. Akkor minden eldől. Engem is ez hajt. Az emberi szív. Huszonegynéhány év van a hátam mögött, de megszokhatatlan.

– A halál is?

– Az nehéz. A sebészeknek szerintem a legnehezebb. Mielőtt megoperálnak valakit, megismerkednek vele. Én is. Megtudom, milyen ember, megismerem a családját. Ha kicsúszik a kezem közül az élete, az tragédia nekem is. Abban a családban érzem magam, amelyet megismertem, és két-három napig teljesen lelki beteg vagyok.

– Meddig tart egy szívműtét?

– Akad kétórás, de 12 órás is van. Az, ami miatt ilyen későn beszélgetünk, délelőtt tízkor kezdődött és este hét óráig tartott.

"Nincs dinasztia"

– Az állóképességét hogyan tartja karban ehhez?

– Sokáig kosaraztam, de nem sportolok már rendszeresen. Viszont sokat mozgolódom: kert, kirándulás, kutya. Amúgy meg azt vettem észre, hogy a 40-50-es korosztálynak valahogy van állóképessége. Jobban bírjuk a gyűrődést. Fiatal kollégák, akik sportolnak, 4-5 óra után kiszédülnek a műtőből. A mi generációnk megszokta, hogy használni kell a kezét, meg a lábát. A maiak meg azt hiszik, hogy elég a fejüket. Tudja, mi az érdekes? A szívsebészek között is megjelentek a nők. Morogtam is, aztán ide a klinikára is jelentkezett egy hölgy. Mondtam, felveszem, de nincs pozitív diszkri-mináció. Bírja. Jobban bírja, mint sok férfi a korosztályából. De ez tényleg egy strapás terület. Amikor az ember 10-12 órát operál, elbóbiskol utána a villamoson.

– Sokat jár villamossal?

– Sokat. Solymáron lakom, a Hűvösvölgyig bejövök autóval, aztán átülök a villamosra. Ott úgy elvan magában az ember, szemlélődik, kikapcsol.

– Amit imént a nő szívsebészekről mondott, abból arra következtetek, hogy konzervatív a felfogása, ami a női, férfiszerepeket illeti.

– Igen. Amikor egyetemre jártam, megfogadtam, hogy nem veszek orvosnőt feleségül. Aztán beleszerettem egy medikába. Elvettem, de belátta, hogy a családi feladatokat mellettem csak úgy tudja ellátni, ha elmegy radiológusnak. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy nő két gyereket nevelni tudjon, és a férjét is meg tudja tartani a házasságban, ahhoz rengeteg energia kell. Ha egy családban két kizsigerelt, fáradt ember esik haza esténként, az nem jó. Nem azt mondom, hogy a nők nem tehetik meg ezt, de melléjük valószínűleg kevésbé domináns férfi kell.

– A lánya tehát nem szívsebész lesz.

– Akart, de elsőre nem sikerült a felvételije az orvosira. Dolgozott nálunk egy évig a klinikán. A végén azt mondta, a szívsebészek tutyimutyi alakok, másféle orvos meg nem akart lenni, elment állatorvosnak. Én végig tudtam, hogy így lesz. Kicsikorától családilag mentjük az állatokat az út széléről. Ő egyébként egy domináns nő. A fiam sem lett orvos, ő jogász.

– Megszakad a családi hagyomány?

– Nincs dinasztia. Csak atyai nagybátyám volt orvos, a szüleim nem. Előbbi igen neves hasi sebész volt Szombathelyen. Miatta készültem én is annak.

– Nem szívsebész akart lenni a kezdetektől?

– Nem. Először hasi sebésznek készültem vidéken, aztán amikor megismertem a feleségemet, vissza akartam jönni miatta Budapestre, de csak érsebésznek jöhettem. Tetszett is, mígnem Papp Lajos elment Amerikába egy ösztöndíjjal, és hívtak, hogy jöjjek a helyére a kardiológiára. Gondoltam, amíg megjön, maradok. Az akkori osztályvezető azonban azt mondta, lenne lehetőség elmenni Angliába tanulni családostól, de ahhoz maradnom kell a kardiológián. Hát öt perc alatt árultam el az érsebészetet, azóta pedig rájöttem, hogy mindig ez volt az én igazi álmom.

Olvasóink írták

  • 3. Nagy Árpád 2008. március 02. 17:25
    „Az a szerencsénk, hogy vannak még a Szabolcs Zoltán doktor úrhoz hasonló hazafiak! Remélem, hogy a fiatalok, ha kitanulják a szakmát, hazajönnek, mert ... itt élned, halnod kell! Öröm olvasni, hogy mennyire szereti a szakmáját is a hazájával együtt. Sok sikert Doktor Úr!”
  • 2. Didi 2008. március 02. 14:38
    „5-15 millio egy mütétre.Mi meg szavazgatunk 300 Ft-rol. Ja, a gibicnek semmi sem drága.Majd ha sorra kerülnénk, nem tudom mit választanánk.
    Minden tiszteletem ezeknek az orvosoknak!”
  • 1. egy pályája elején járó lány 2008. március 02. 12:55
    „Nagyon sajnálom,hogy meghalt a beteg.A cikk nagyon megfogott. Jó volt olvasni,hogy az orvos is EMBER!S nagyon sok hasznos gondolat van elrejtve a sorok közé.Köszönet érte.Még,ha sok dolog nem is az orvosi témában ragadt is meg...Mit lehet változtatni az étkezésünkön, hogy tovább doboghasson a szívünk???”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Családi ház udvarára zuhant a fa Győrben

Az egy óra után kezdődő vihar Győrnél félórán belül enyhült, korábban 90-110 kilométer/órás… Tovább olvasom