Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Közös volt sorsukban, zenészek lesznek

Győr - Amilyen zenei műfaj létezik, a népdaltól az operáig, ha nem is otthon vannak bennük, otthonosan jártasak. Európában jártukban, ha valamilyen számot kért a vendég, csak annyit mondtak: „singen bitte", aztán már szólt is a klarinét.
Amikor megismerte egymást Farkas József és Oláh Katalin, gyerekek voltak, eszükbe nem jutott volna, hogy krétával házfalra írják, Kati–Jóska egy pár, pedig később így hozta az élet. Jóskának ugyan más lett a felesége, de annak a házasságnak válás lett a vége, Katalin megözvegyülése után kerültek ők ketten össze. De más-más úton indulva, egyvalami már kezdettől közös volt a sorsukban, hogy zenész lesz belőlük, hivatásos.

Farkas József a világháború alatt született, egyéves volt, amikor apja kikerült a frontra, kétéves, amikor jött a hír, hogy odaveszett a Donnál. Amennyiben nem így történik, feltehetően hegedű lesz az első ajándéka, hegedülni tanul, mert zenész volt az apja, hegedült, tanította is a hangszert. Fia viszont klarinétozni kezdett. Zeneiskolába járt, majd Győrben a zeneművészeti szakiskolába. Apró Józsefnél tanult. Elkallódhatott volna, mereng most el a múlton, hisz apa nélkül nevelkedett, de őt és három testvérét keményen és szigorúan fogta az anyja. Nagyon is tartott tőle. Amikor Jóska saját lábára állt, foglalkozásának választotta a zenélést. Volt katonazenész Hatvanban és Aszódon, muzsikált aztán nagyon sok helyen. Győrben jóformán mindenhol, ahol valamikor zenekarok szórakoztatták a vendégeket. A mostani Rába Hotel elődjében, aztán a tükrös – így mondja – Hungáriában, a Rábapartiban muzsikált zenésztársaival a valamikor divatos bálokban, vasárnap délben sörzenét játszottak. Klarinétozott sok országban, Németországban például hosszabb ideig, de egy-egy helyen csak rövid ideig. Sok volt életében a vándorlás. Negyvennégy éven át muzsikált. A klarinét mellett megtanult szaxofonozni, még hegedülni is. Előfordult, hogy dobolt, mert arra volt szükség.

Az adyvárosi Földes Gábor utcában, emeleti panellakásban beszélgetünk. Anyjának köszönheti, anyja újvárosi kis családi háza cserélődött erre. Szegény, haláláig még két évig élvezhette, mert hát együtt lakott a fiáékkal. A rendben tartott otthonban ott sorakoznak a hangszerek: szintetizátor, tartójában a klarinét, szaxofon.

Az előbbi a feleség hangszere. Született Oláh Katalin még iskolás kora előtt, előképzősen választotta a zongorát. Tizenkét évig tanult, nagy melegséggel emlékszik tanárnőjére, Marton Istvánnéra. Sárközi Bélával kezdett muzsikálni az akkori hattagú zenekarban. Ő is dolgozott külföldön, Stuttgartban egy évig. És most muzsikálhatna együtt párjával. Az Oláh–Farkas duó azonban ritkán muzsikál. Fájlalják, hogy eltűntek az éttermekből a zenekarok, pedig őket, kettőjüket nem csak a szakma ismeri. Azért vannak állandó helyeik, ha kevés is az ilyen. Zenésztársat, dobost, bőgőst könnyen találnak maguk mellé. Katalin azt mondja, a látszat csal, nem könnyű, hanem nagyon is nehéz kenyérkereset volt az övék. Ha még egyszer kezdené, a világért se muzsikálna. Mire a férje: dehogynem.

Ferenczi József
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A KDNP a vasárnap visszaadásáért tüntet

Győr - A Kereszténydemokrata Néppárt győri szervezete és frakciója szeptember 2-án, vasárnap 11… Tovább olvasom