Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta -2°C | 6°C Még több cikk.

Jáki Sándor Teodóz hetvenöt esztendős

Páter Jáki Sándor Teodóz O. S. B. 75 éves. Vajon hogyan éli meg egy bencés pap-tanár, aki diákjait a szerénységre, a munkára és a rendre okítja, ha 75. születésnapján mindenki őt kívánja ünnepelni?
A múzeumi ünnepségen: Jáki Sándor Teodóz Bíró László püspökkel, a Központi Szeminárium rektorával.
Nos, a győri rendházban Jáki Sándor Teodóz atya tegnap délelőtt serényen készülődött az ünneplők szolgálatára. Napjait percre beosztja, születésnapjára annyi lett a munkája, hogy a rendtartás a másodperceket is igényelte tőle. Tízre várta az újságírót, tíz óra tíz perckor felpattant az ajtó, és megérkezett Moldvából a csalogányhangú Nyisztor Ilona, aki még be sem mutatkozott, már énekelhette is a Boldogasszony Anyánk egyik csángó változatát, de olyan félhangokból összerakva és olyan tisztán, hogy utána a tudósítónak csak arra a kérdésre futotta: „Atya, volt itt egy-két igen rafinált hang, hány bé az előjegyzés?"

Lehet, hogy keresztek vannak ott a hangjegyek elé illesztve, mert az atya bölcsen elhallgatta a választ, de már igencsak bólogatott, amikor az ámuldozó sajtómunkás azt kezdte fejtegetni, hogy bizony neki még úgy tanították: a reformkorig a magyaroknak nem is volt himnuszuk, csak egy egyházi ének, ez a Boldogasszony Anyánk, és bizony évtizedeknek kellett eltelnie, míg rájöhettünk, hogy ebben az ősi himnuszban ahhoz a Szűzanyához könyörögtünk, akinek az oltalmába még Szent István ajánlotta a Szent Koronát, az ezeréves magyar államiság jelképét...

S vajon hova is lett a himnuszváltás óta az ország kétharmada?
Tovatűnt, mint szobánkból Nyisztor Ilona, aki már a délutáni fellépésekre készült, hiszen a Xántus János Múzeumban délután 5 órakor ünnepi műsor keretében nyújtották át az In Honorem Jáki Sándor

Teodóz 75 című kötetet, majd este fél 8 órától a bencés gimnázium dísztermében az atya mutatta be a Csángókról, igaz tudósítások című könyvét. A szó ily módon a bencések örökké fiatal szellemére terelődött.
– Nagy ajándék az egy fiúnak, ha megcsókolhatja százéves édesanyja kezét – érzékenyül el Teodóz atya. – Tehát örököltem is a szívósságot. Frissen tart azonban a hivatástudat is.

Ne higgyük, hogy ez különös isteni kegy lenne. Isten mindenkit elhív valamilyen feladatra, szól is hozzánk róla, de aki nem akarja meghallani, az örökre süket marad...
Mi pedig reméljük, hogy Teodóz atya még sokáig köztünk marad!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Múltidéző kövek a kazamatában

Új múzeummal gazdagodott Győr. A napokban nyílt meg a Káptalandomb 26. helyreállított pincéjében az… Tovább olvasom